Exodus az eurózóna perifériájából

„Próbáljanak szerencsét Angolában, ott igen sok tanárt keresnek” – ezt ajánlotta az állás nélkül lévő pedagógusoknak még decemberben a portugál kormányfő. Passos Coelho ezzel a sokakat sokkoló tanáccsal kívánta részben orvosolni az elmúlt évek megszorító politikája miatt az utóbbi évtizedek csúcsára, 15 százalék fölé emelkedő munkanélküliség problémáját. A miniszterelnök gyerekkorát amúgy még az egykori portugál gyarmaton töltötte, majd az afrikai ország függetlenségének 1975-ös kikiáltásakor családja Portugáliába költözött azzal a több tízezer portugállal együtt, aki akkor jobbnak látta, ha elhagyja a bizonytalan jövőt ígérő Angolát. Most pedig éppen a fordítottja történik a közel négy évtizede lezajlott eseményeknek, mivel a portugálok tízezrével vándorolnak ki Angolába. Az angolai polgárháború tíz éve ugyanis véget ért, és azóta rohamosan, átlagban évi 10 százalékkal bővül a gazdaság. A lakosság negyven százaléka viszont analfabéta, így számos munkalehetőség adódik a portugál tanárok, orvosok, mérnökök, agrárszakemberek előtt, akiknek természetesen nyelvi nehézségekkel sem kell megküzdeniük, mert a gyarmati időnek köszönhetően Angolában is portugálul beszélnek. Becslések szerint közel 150 ezer portugál szerzett már vízumot az afrikai országba.

A luzitánok azonban más egykori gyarmatokon, így a dinamikus GDP-bővülést felmutató Brazíliában, valamint Mozambikban is szerencsét próbálnak. A latin-amerikai országban élő portugálok száma 2011 első felében közel hatvanezerrel 330 ezerre nőtt, míg a Mozambikba érkezők aránya az elmúlt két évben 30–40 százalékkal nőtt.

A munkanélküliség mértékében uniós rekordernek számító Spanyolország kivándorlóinak esetében is az egykori gyarmatok kedvelt célpontnak számítanak. Mariano Rajoy jelenlegi kormányfő a tavalyi választási kampányban azzal ostorozta az akkor még kormányzó szocialistákat, hogy az elhúzódó válság miatt havonta 1200 fiatal spanyol emigrál Argentínába. Emellett több ezren mentek ki Uruguayba, illetve Chilébe szerencsét próbálni. Spanyolországban a minden negyedik embert érintő állástalanság különösen a 24 éven aluliakat sújtja. Közülük ugyanis majdnem minden másodiknak nincs munkája. Becslések szerint az elmúlt években mintegy 300 ezer fiatal, köztük rengeteg diplomás hagyta el Spanyolországot.

Hasonló problémával néznek szembe Görögországban is. Az öt éve tartó recesszióval és több mint 20 százalékos munkanélküliséggel küzdő országból tavaly kivándorló több tízezer ember jó része fiatal diplomásokból, jól képzettekből került ki szemben a korábbi trenddel.

Németország is felszívja a „menekülteket”

Tavaly 52 ezer spanyol bevándorló érkezett a szakképzett munkaerő hiányával küzdő Németországba, ami több mint duplája az előző évben mértnek. A görögök tekintetében 90 százalékkal 24 ezerre nőtt ez az adat. Ausztráliában is jelentős hiány van szakképzett munkaerőből, amely közel 130 ezer állásra keres bevándorlókat. Ausztrália az egyik kedvelt célpontja az íreknek. Havonta több mint háromezer állampolgár hagyja el a 2010-ben nemzetközi mentőcsomagra szorult Írországot. Tavaly több mint 80 ezren hagyták el a zöld szigetet.