Tartósan sérülékeny Magyarország
A most publikált Riasztási Mechanizmus Jelentés annak az eljárásnak a része, a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról, amelyet az Európai Parlament és a Tanács tavaly novemberben fogadott el az úgynevezett hatos csomag részeként. A felügyeleti mechanizmus célja, hogy a legutóbbi válság tapasztalataiból tanulva megelőzze a veszélyes egyensúlyhiányok kialakulását, kiigazító lépések megtételére azonban csak az euróövezet tagjai kényszeríthetők különböző szankciókkal.
Mint a jelentés megállapítja, Magyarország gazdasága a 2009-ig tartó időszakban komoly külső és belső egyensúlyhiányba került. A magas államadósság-állomány és a jelentősen negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció elsősorban a globális gazdasági és pénzügyi válság előtti éveket jellemző tartós ikerdeficit (költségvetési és folyófizetésimérleg-hiány) eredménye. A nominális fajlagos munkaerőköltség 2000 és 2010 között mért csaknem 55 százalékos növekedésével Magyarország költség-versenyképessége különösen a régiós országokhoz viszonyítva romlott.
2008 végétől kezdve a folyó fizetési mérleg többletet mutatott fel, mivel a belső kereslet összeomlott, és – részben a 20 milliárd euró összegű (2010 végén megszűnt) EU–IMF hitelprogram keretében – korrekciós lépések kezdődtek. A többlet kialakulását a költség-versenyképesség jelentős javulása is elősegítette, amelyet főként a forint leértékelődése és a reálbérek csökkenése tett lehetővé. Az effektív reálárfolyam a válság előtti időszakhoz képest mintegy 20 százalékkal csökkent. Az Európai Bizottság 2012. tavaszi előrejelzése szerint a nettó nemzetközi befektetési pozíció hiánya 2013 végére meredeken, jóval a GDP 90 százaléka alá fog csökkenni a 2010-es 112,5 százalékról. A gazdaságpolitika változatlanságát, valamint nagyjából stabil, majd csökkenő kamatlábakat feltételezve az előttünk álló évtizedben stabilan csökkenő pályára lehet állítani az államadósságot, de a pénzügyi piacokon uralkodó folyamatos feszültség viszonylag könnyen megfordíthatja e folyamatot. Az állami eladósodottság határozott csökkenése annál is fontosabb, mivel a külső és belső állományi egyensúlytalanságok felhalmozódott mértéke továbbra is jelentős, és további kiigazítást tesz szükségessé, tekintve, hogy az ilyen magas bruttó adósságállomány továbbgörgetése mindig fokozott sebezhetőséggel jár – hívja fel a figyelmet a jelentés.
A tanulmány kitér Magyarország középtávú növekedési kilátásaira is. A becsült potenciális növekedés eszerint sokkal alacsonyabb, mint a szomszédos országoké: a 2011–2013-as időszakban 0,2–0,4 százalék között mozog, középtávon pedig a reál GDP növekedése 1,5 százalék körül alakulhat. A potenciális növekedést hátráltatja az alacsony foglalkoztatás, és az alacsony beruházási ráta. A gazdasági bizalom alacsony szintje elsősorban a válsággal, legújabban azonban a szakpolitikai, jogi és intézményi környezet jelentős és gyakran megkérdőjelezhető változásaival magyarázható. Ezt több felmérés is megerősíti, amelyek egyöntetűen azt mutatják, hogy Magyarország az üzleti környezet tekintetében messze a régiós országok mögött foglal helyet.
A magánszektor adósságállománya kiemelkedően magas a felzárkózó gazdaságok között – hívja fel a figyelmet a jelentés. A magánszektor adósságállományának GDP-hez mért aránya 155 százalék volt 2010-ben, több mint 60 százaléka devizában denominált). A közelmúlt gyors hitelállomány-csökkentése ellenére, amelynek 2011 végén további lökést adott a devizaalapú lakáshitelek végtörlesztésének lehetősége, az adósságállomány jelenlegi deviza-összetétele még mindig aggodalomra ad okot, továbbra is jelentősen terhelve Magyarország erősen összekapcsolt bankszektorát. A közelmúltban tapasztalt magas szuverén CDS-felárak és hosszú kötvényhozamok számos negatív következménnyel járnak a gazdasági kilátásokra, és hozzájárultak a reálgazdaság finanszírozási költségeinek emelkedéséhez.
A jelentés több érdekes jelenségre felhívja a figyelmet. Például arra, hogy uniós összehasonlításban rendkívül magas volt a magyar export importtartalma. Ez arra utal, hogy más országokhoz képes a magyar export viszonylag csekély mértékben tartalmaz hazai hozzáadott értéket. Az ország exportpiaci részesedése 2008-ig folyamatosan nőtt, és a 2009-ben és 2010-ben regisztrált év/év alapú csökkenés kisebb volt, mint az uniós tagállamok többségében. A régiós országokkal összehasonlítva azonban a magyar exportpiaci részesedés 2006 és 2010 közötti, összesen 1,4 százalékos növekedése rendkívül alacsonynak tűnik: a cseheknél 12,3, a litvánoknál: 14, a letteknél13,9, a lengyeleknél 20, a szlovákoknál pedig 32,6 százalék volt ez az érték.
A jelentés megállapítja, hogy Magyarországon súlyos makrogazdasági egyensúlytalanságok vannak, amelyek ugyan nem túlzottak, ám kezelést igényelnek. A gazdaságpolitikának meg kell teremtenie a tartós makrogazdasági növekedés feltételeit, és elő kell segítenie a magánszektor és az állami szektor adósságainak fokozatos és tartós leépítését. Ennek nyomán csökkenhet az ország kitettsége a piaci hangulat változásainak, és helyreállhat vonzereje a külföldi közvetlen befektetések tekintetében. A szakpolitikai kezdeményezéseknek ezért kiszámítható szakpolitikai környezet és jól működő intézményi rendszer létrehozására kell irányulniuk. Érdemes emellett strukturális munkaerő- és termékpiaci reformokat végrehajtani az ország potenciális növekedésének fokozása érdekében – javasolja az jelentés.
