Orbán hazai kézben látná a bankrendszer felét
„A kormány új gazdasági modellt épít, amelynek része az a célkitűzés is, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen. Ha ezt sikerül végigvinni, az unikális lesz egész Közép-Európában” – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő, miután a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnökségével tárgyalt. Kijelentette: a kormány erőfeszítéseit, az új gazdasági rendszer kialakulását mára már a vállalkozók is érzékelik.
Nem világos ugyanakkor, hogy a miniszterelnök milyen értelemben értette a félig magyar bankrendszert. A jelenlegi állapot szerint, mely – különböző mutatók alapján – 10–20 százalékos magyar tulajdonrészt jelent, a bankfiókok számát tekintve már most is többségben vannak a magyar bankok, hiszen a takarékszövetkezeti hálózat hazai tulajdonban van. Ha a bankok mint pénzintézetek számát tekintjük, akkor a szektorban túlnyomórészt külföldiek vannak. A Magyar Bankszövetségnek 47 tagja van túlnyomórészt tisztán külföldi tulajdonban. Számottevő – de kisebbségi – magyar tulajdon van azonban az OTP Bankban, és az FHB Bankban is, míg a többi kereskedelmi bank külföldi kézben van.
Szakértők szerint nem reális, hogy a magyar állam vagy akár a bankszektor, esetleg általában a magyar gazdaság szereplői felvásároljanak bankokat vagy azok egy részét, ehhez ugyanis messze nem áll rendelkezésre elegendő tőke sem az államnál, sem a piacon. A jogszabályi eszközökkel való beavatkozás pedig komoly politikai ellenérzéseket váltana ki az Európai Bizottságnál.
A miniszterelnök a munkahelyvédelmi akciótervről úgy fogalmazott: „végig fogom vinni, kétség ne legyen felőle, mert ez a mi kormányzásunk filozófiájának a lényege”. Azt mondta, óriási nyomásra számít, mert a 300 milliárd forintra, melyet a magyar vállalkozóknál hagynak, „vannak más jelentkezők is”. Hozzátette: ha beválik az akcióterv, akkor a következő években ez az összeg 350-500 milliárd forint is lehet.
A kormányfő szerint „kellő szerénységgel” rögzíthető: a magyar gazdaságpolitika intézkedései átmentek az európai gazdaságpolitika eszköztárába. Példaként említette a bank- és válságadókat, a hárompilléres nyugdíjrendszer újrarendezését, a tranzakciós adót.
