A szolgáltató központokon nem fog a gazdasági válság

„Ma tizenkét ország számlái mentek át a kezemen összesen negyvenmillió dollár értékben. Volt egy tízezer dolláros eltérés, de a vállalati alapelvek szerint ez még hibahatáron belül van, úgyhogy nem kellett azonnal megkeresnem az okát, mentem tovább a munkával” – akik nem ismerik az SSC-rendszereket, azok nemigen gondolnák, hogy a fenti mondatok több tízezer magyar, hazánkban élő és dolgozó huszonéves fiatal szájából elhangozhatnának nap mint nap.

Ők nem tőzsdeguruk és nem is topmenedzserek, „csupán” a világ valamely nagyvállalatának magyarországi szolgáltató központjában (Shared Service Center, SSC) dolgoznak. Ezek térhódítása akkor indult, amikor a cégek rájöttek, hogy nincs értelme minden leányvállalatnál külön számlakönyvelést, bérszámfejtést, HR-t, logisztikát, IT-ügyfélszolgálatot és hasonló, számítógép- és internetalapú, személyes jelenlétet nem igénylő szolgáltatótevékenységet üzemeltetni, így azokat összevonták egy nagy központba. Ezekben intézik a vállalati egységek ügyeit, szerte a világból érkeznek be ide az adatok, kérdések, amelyeket pontosan meghatározott módon feldolgoznak, megválaszolnak a dolgozók, a magyar cégekhez szokott munkavállalók számára elképesztő nagyságrendekkel, összegekkel találkozva.

Ezeket az említett központokat természetesen minden cég igyekszik olyan országba tenni, ahol a fiatalok beszélnek nyelveket, az infrastruktúra, gazdasági környezet megfelelő, de a bérszínvonal lehetőleg alacsonyabb, mint a nyugat-európai. Így került a képbe hazánk is, ahol az SSC-k betelepülése már a rendszerváltás után elkezdődött a HP döntésével, de az igazi felfutás a 2000-es évek elején indult, hogy aztán 2006–7 körül tetőzzön. Ma már mintegy 70 központ üzemel 30–35 ezer munkavállalóval, a költségvetés bevételeinek 1,2 százalékát adják az SSC-k – a PricewaterhouseCoopers néhány évvel ezelőtti tanulmánya szerint. Ami pedig mostanában ritkaságszámba megy: az SSC-k nemhogy elbocsátanának, hanem folyamatosan bővítenek.

„Az átalakulás, a tevékenységek központosítása még nem fejeződött be, ez továbbra is tendencia a világban. Ez persze érinti hazánkat is, az SSC-k terjedése – ha nem is olyan lendületesen, mint eddig, de – folytatódik, sőt, az SSC-k szívnak fel rengeteg, más szektorban elbocsátott munkaerőt” – magyarázta a Világgazdaságnak Suhajda Attila, a Magyar Szolgáltatóipari és Outsourcing Szövetség elnöke. Hazánk kedvelt célpontja az SSC-knek, ez szerinte főként amiatt van, hogy egyfelől már működő, bevált ország vagyunk, van képzett munkaerőnk, a menedzsmentszaktudás megvan, másfelől a cégek exportra dolgoznak, az SSC-k sajátosságából adódóan kevésbé kitettek az országot, régiót érintő gazdasági kockázatoknak.

Suhajda Attila ugyanakkor azt mondja, a kormányzatnak meg kellene óvnia az országnak ezt a sok év alatt kiépített státuszát. „Sajnos most ebből a szempontból kedvezőtlen folyamatok indultak el. Az oktatásban a nyelvtudás visszaszorítását látjuk, a felsőoktatási keretszámok csökkentése pedig majd akkor fog érződni, amikor a gazdaság újra fellendülőben lesz, és szükség lesz a szakemberekre – magyarázta Suhajda Attila.
Emellett, mint mondja, a kormány az ipar és a termelés arányát próbálja erőltetetten feljebb tornászni, holott a GDP-adatokból is látszik: gyakorlatilag a szolgáltató szektor tud egyedül bővülni, és tudja emelni a GDP-hez való hozzájárulását. „Én azt gondolom, hogy ha van egy gyorsvonat, akkor arra kellene pakolni a dolgokat. Remélem, erre mihamarabb mindenki rájön” – fogalmazott Suhajda Attila.

-->