– Van összegben mérhető haszna a látogatásnak?
– Van összegben mérhető haszna a látogatásnak?
– Az út ára már bejött: publicitásban a háromszorosát kitermeltük a költségeknek. Láttuk a szándékot is a tervek realizálására, de hogy a járulékos hatás mekkora lesz, ma még nehezen megjósolható. Elsősorban nem nagybefektetésekről van szó, hanem arról, magyar cégek hogyan juthatnak ki Kínába, hogy a kutatás-fejlesztést, illetve annak megvalósulását, a gyártást hogyan lehet összekötni. Ők ipari háttérben jók, mi pedig k+f-ben, így közösen fejlesztünk, ők gyártanak. Szakértői együttműködések, technológiai transzfer, intézményközi megállapodások alapjait fektettük le.
– Kisebb, jellemzően tőkehiányos cégekről beszélünk, amelyek sokszor panaszkodnak: arra sincs elég pénzük, hogy Kínában tárgyaljanak a lehetőségeikről.
– A kijutásra szerencsés lenne pályázatokat kiírni. Másfelől látni kell, hogy egy kínai út félmillió forintból megoldható. Ha egy cégnek van egy jó ötlete, melyről előzetesen már tárgyalt, és még sincs ennyi pénze, az árulkodó jel.
– Konkrét példákat tud említeni?
– A magyar orvosi diagnosztikai cégek készülnek Kínába, az infokommunikációs társadalom néhány cége is már jelen van, és továbbiak részéről is van érdeklődés elsősorban a fejlesztéseik, a kreativitásuk miatt. A magyar fejlesztői tudás az, ami érdekli a kínaiakat, és ha ezekből piacképesnek tűnő prototípusok készülnek, akkor van értelme ipari megvalósulásról beszélni. Addig ez egy kockázati tőke jellegű kutatás.
– És van erre kockázati tőke?
– A kérdés inkább az, hogy megtaláljuk-e azokat a területeket, amelyek mindkét fél számára jövedelmezők lehetnek.
– A régió többi országa számára nem vonzó ez a szerep?
– Ahol jártunk, ott hét uniós tagországnak van képviselete, de úgy láttuk, a gazdasági lehetőségek iránt nem nagyon érdeklődnek.