A közgazdász professzor elmondta: decemberben és januárban 5,7-5,9 százalékos hozam mellett értékesítettünk hosszú távú állampapírokat, míg a lengyelek 3 százalékon. Mintegy hat százalékos hozam és 2 százalékos GDP-bővülési ütem mellett így ez azt jelentené, hogy marad -4 százalék a különböző gazdaságpolitikai célok finanszírozására, ami jelentős probléma.
A magyar növekedés belső tényezőiről szólva elmondta: a beruházási ráta tavaly 16,9 százalék volt, ami megfelel az OECD-átlagnak, azonban 10 százalékponttal alacsonyabb, mint ami a válság előtt volt. A tőke oldaláról így nem számíthatunk nagy felhajtó erőre.
Ami a foglalkozatást illeti, elmondta: üdvözlendő, hogy 4 millió fölé emelkedett a foglalkoztatottak száma, azonban a növekmény jelentős részét a teszi ki. „Helyes irány az, hogy segély helyett munkát adunk, azonban a közmunkának a jövedelemtermelésben játszott szerepe igen korlátozott” – jegyezte meg.
Az innováció, mint növekedési tényezővel pedig az a gond, hogy az ország az utóbbi 10 évben a kevesebb, mint 1 százalékát költötte kutatás-fejlesztése – mondta. Bár a makromutatók javultak, azonban a kiszámítható üzleti környezet kialakításánál van feladata a kormányzatnak. Csaba László szerint inkább gyorsak, mint kiszámíthatóak voltak a kormányzat döntései. Az ország potenciális növekedési üteme 1,5 százalékra tehető, ami alacsony, de ehhez is kemény kell dolgozni.
