Földrengés Európában

Földrengésként jellemezte több vezető európai politikus azt, hogy a vasárnap zárult európai parlamenti (EP) választásokon a mandátumok csaknem negyedét valamely szélsőséges, populista párt szerezte meg. A paletta rendkívül széles: a görögöknél a szélsőbaloldali Sziriza került ki győztesen a voksolásból, de még a neonáci Arany Hajnal is öt mandátumot szerzett. Belgiumban a flamand N-VA, Dániában a nacionalista Néppárt kapta a legtöbb szavazatot, Ausztriában a Szabadság Párt pedig a harmadik helyre került ugyan, de megszerezte a voksok 20 százalékát. Az olaszoknál Beppe Grillo humorista pártja kavarta fel az amúgy sem csöndes politikai állóvizet. Az Öt Csillag Mozgalomnak nem sikerült az a bravúr, hogy az élre kerüljenek, ám a briteknél és a franciáknál az európai integrációt élesen bíráló pártok történelmi győzelmet arattak.

Nagy-Britanniában 1906 óta nem fordult elő, hogy egy országos választáson ne a két nagy párt – a Munkáspárt vagy a Konzervatívok – szerezze meg a legtöbb mandátumot, a UKIP-nak most sikerült ez a bravúr. Hiába próbálkozott David Cameron és konzervatív kormánya azzal, hogy maga is aktívan bírálja Brüsszelt és a szabad munkaerőáramlás alapelvét, a szavazók legnagyobb hányada a brit függetlenséget zászlajára tűző euroszkeptikus pártot választotta. Amíg a UKIP tizeneggyel több, 24 mandátumot szerzett, mint öt éve, és a Labour héttel 20-ra tudta növelni képviselőinek számát, a konzervatívok hét képviselőt veszítve 19 politikust delegálhatnak az EP-be. Ennél is súlyosabb a kormánykoalíció másik tagja, a Liberális Demokraták vesztesége: a párt tíz mandátumot veszített, és mindössze egy főt küldhet Strasbourgba.

Az igazi felzúdulást azonban a francia eredmények okozták, ahol a nacionalista Nemzeti Front (FN) a voksok 24,95 százalékát megszerezve tudott nyerni, ezzel a negyedik legnagyobb párt lehet a 751 tagú Európai Parlamentben. A szélsőséges párt nem csak a kormányzó szocialistákat (13,08) hagyta maga mögött, de az ellenzéki jobbközép UMP-t (20,95) is. A Szocialista Párt történelmi veresége után François Hollande köztársasági elnök és a szocialista kormány több tagjai válságtanácskozáson vitatta meg a helyzetet, de személyi következmények levonása helyett csak egy nem túl konkrét adócsökkentési tervet jelentettek be.

Amíg az európai integrációt előrevivő tandem egyik tagjánál a hagyományos politikai erők súlyos vereségét tudták elkönyvelni, a másik „motor”, Németország szavazóinak többsége ismét csak Angela Merkel pártjára adta voksát. A CDU/CSU 35,3 százalékos eredménye mellett azonban meglepő eredmények születtek: hét százalékot szerzett például az eurót ellenző Alternative für Deutschland, de bekerült az EP-be a Kalózpárt és a neonácik is.

A szélsőséges és populista erők által delegált képviselők száma a kétszázhoz közelít, az EU-ellenes eszmék előretörését ugyanakkor gyengíti, hogy a gyakorta egymással is szöges ellentétben álló pártok nyilvánvalóan nem alkotnak majd egységes koalíciót. A UKIP vezetője, Nigel Farage már jelezte is, nem hajlandó szövetséget kötni Marine Le Pennel és pártjával, a Nemzeti Fronttal.

Így a következő időszak nagy kérdése az lehet, képes lesz-e az Európai Parlament elnököt adni az ősszel újjáalakuló Európai Bizottságnak. Az elnök személyéről hivatalosan a tagországok döntenek, ám most először az EP-nek is van beleszólása, sőt, a frakciók maguk is jelöltek személyeket a testület élére.

Jelenleg a legnagyobb esélye Jean-Claude Junckernek van – aki még a választás estéjén be is jelentette igényét az elnöki székre –, mivel az őt támogató konzervatív Európai Néppárt (EPP) frakciója lehet ismét a legnagyobb létszámú csoport az EP-ben. Az EPP 214 mandátumot szerzett, ami nagyjából megfelel a várakozásoknak. A prognózisoknál rosszabbul teljesített azonban a másik nagy erő, a baloldali S&D, amely 189 helyet tudhat magáénak. A harmadik nagy frakció, a liberálisokat tömörítő ALDE is rontott: míg 2009-2014 között az EP-ben 10,83 százalékot tett ki a frakció létszáma, mára ez 8,52 százalékra (64 főre) apadt.

A bizottsági elnök személye azonban nem feltétlenül tükrözi majd ezeket az erőviszonyokat. Ezt Angela Merkel német kancellár – amúgy Juncker párttársa – is jelezte tegnap, hangsúlyozva: jóllehet a luxemburgi politikus az EPP jelöltje, Európai Parlamentben egyetlen párt sem tudja csak a saját erejére támaszkodva meghatározni, hogy ki legyen a bizottság következő elnöke.Unt.

A Jobbik meglepetésre lehagyta az MSZP-t, míg előbbi 14,68 százalékot ért el, a szocialistáknak a voksok 10,92 százalékát sikerült megszerezniük. Ez azt jelenti, hogy a Jobbik lett a második erő – a párt vezetői már a Fidesz 2018-as kihívójaként állították be magukat. Még látványosabb ez, ha azt látjuk: 18 megyében a Jobbik lett a második, csupán Csongrádban nem, ahol az MSZP jött be a Fidesz mögé, és Budapesten, ahol a DK lett második.

A baloldal teljes átrendeződésében komoly lépés volt ez az este. Az MSZP egyeduralmának szinte biztosan vége a baloldalon, a párt elnöksége fel is ajánlotta a lemondását. Az áprilisi közös induláson még kérdéses volt az új pártok ereje, most azonban látszik: van támogatottsága az Együtt–PM pártszövetségnek és a DK-nak is, nem is feltétlenül kicsi.

„Ez egy fontos lépcső, amit ma megugrottunk” – kommentált Schiffer András LMP-elnök, miután kiderült, pártja – a külképviseleti voksok összeszámolása előtt mindössze 295 szavazattal – átlépte a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt.

Az eddigi két EP-választás részvételi aránya is alacsony volt, a mostani azonban minden eddigit alulmúlt. A 8 033 818 választásra jogosult közül 2 322 982 polgár adott le szavazatot, ez 28,92 százalékos részvételt jelent. Soha a rendszerváltás óta ilyen kevesen nem szavaztak országos választáson. Szlovákia 13 százalékos részvételét azért még így is felülmúlta Magyarország, ám a részvétel jóval alacsonyabb, mint a 43,1 százalékos európai átlag. n Sz. I.

A Jobbik meglepetésre lehagyta az MSZP-t, míg előbbi 14,68 százalékot ért el, a szocialistáknak a voksok 10,92 százalékát sikerült megszerezniük. Ez azt jelenti, hogy a Jobbik lett a második erő – a párt vezetői már a Fidesz 2018-as kihívójaként állították be magukat. Még látványosabb ez, ha azt látjuk: 18 megyében a Jobbik lett a második, csupán Csongrádban nem, ahol az MSZP jött be a Fidesz mögé, és Budapesten, ahol a DK lett második.

A baloldal teljes átrendeződésében komoly lépés volt ez az este. Az MSZP egyeduralmának szinte biztosan vége a baloldalon, a párt elnöksége fel is ajánlotta a lemondását. Az áprilisi közös induláson még kérdéses volt az új pártok ereje, most azonban látszik: van támogatottsága az Együtt–PM pártszövetségnek és a DK-nak is, nem is feltétlenül kicsi.

„Ez egy fontos lépcső, amit ma megugrottunk” – kommentált Schiffer András LMP-elnök, miután kiderült, pártja – a külképviseleti voksok összeszámolása előtt mindössze 295 szavazattal – átlépte a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt.

Az eddigi két EP-választás részvételi aránya is alacsony volt, a mostani azonban minden eddigit alulmúlt. A 8 033 818 választásra jogosult közül 2 322 982 polgár adott le szavazatot, ez 28,92 százalékos részvételt jelent. Soha a rendszerváltás óta ilyen kevesen nem szavaztak országos választáson. Szlovákia 13 százalékos részvételét azért még így is felülmúlta Magyarország, ám a részvétel jóval alacsonyabb, mint a 43,1 százalékos európai átlag. n Sz. I.-->