Merre tovább – a folyamatok év végére a bizakodás irányába mutatnak

Decemberre az infláció 3,3 százalékra mérséklődött, miközben az év egészében az éves áremelkedési ütem 4,4 százalékot tett ki. A decemberi adat összességében megfelelt az elemzői várakozásoknak, ennek alapján mondhatnánk, hogy nincs meglepetés, de ez csak az egy héttel korábbi állapot vonatkozásában igaz. Ha megnézzük a fél évvel korábbi várakozásokat, a júniusi adat előtti elemzői pollt, abban a decemberi hónapra várt áremelkedési ütem mediánja 4,0 százalék volt (köztük két 4,5 százalékos prognózissal). Vagyis fél év alatt tévedtünk 0,7 százalékpontot – mi is ennyit becsültünk –, amely már jelentős pozitív eltérés.

A decemberi inflációs adat különösen fontos, megmutatja, hogy mekkora volt az éven belüli átárazások mértéke. Tehát sokkal pontosabban leírja a gazdaságban zajló árfolyamatokat, mint az éves index, amely az áthúzódó hatások miatt a megelőző évi átárazások hatását is magában foglalja. Az éven belüli átárazások tavaly különösen az első hónapokban voltak erősek: a január–februári áremelések a teljes éves infláció 69,7 százalékáért voltak felelősek. Ez az arány pedig messze a legmagasabb az utóbbi években: a megelőző nyolc év átlagában 30,2 százalékot képviselt csak ez az időszak a teljes mutatóban, de a második legerősebb, 2023-as év eleji átárazási gyakorlat is csupán 58,2 százalékot tett hozzá az éves inflációhoz, és abban szerepe volt a 2022-es inflációs sokk hatásaként a visszatekintő átárazásoknak.

Az első kéthavi adatok negatív folyamatokat vetítettek előre, a megelőző nyolc év tendenciáit alapul véve az év eleji átárazások 7,6 százalékos decemberi inflációt indukáltak. Ez mutatja, hogy mekkora szükség volt a kormányzati beavatkozásokra, az élelmiszerek és a drogériai termékek árrésstopjára, valamint az egyes területekkel (telekommunikáció, bankszektor, gyógyszerkereskedők) kötött megállapodásokra, amelyek érdemben letörték az árfolyamatokat. Ezeknek az intézkedéseknek a hatása a havi átárazásokra viszont kifutott az első fél évben, más tényező játszott szerepet a második fél év vártnál érdemben kedvezőbb árfolyamataiban.

Habár az első fél évben is felértékelődött a forint, 2024 decembere és 2025 júniusa között a havi átlagos szint az euróval szemben 2,4, míg a dollárral szemben 12,3 százalékkal került feljebb, az elmúlt évek tendenciái alapján nem számítottunk arra, hogy további tér van még az erősödésre. Pedig a második fél év az euróval szemben további 4,3, a dollárral szemben pedig 5,8 százalékos felértékelődést hozott. Ez pedig, a korábbi erősödéssel együtt, fokozatosan beépült a hazai fogyasztói árakba, miközben a világpiaci olajárak alakulása is – amely az üzemanyagárakat befolyásolja – kedvezőbb volt a vártnál.

A decemberi 3,3 százalékos infláció egyébként még nem a vége, pont a tavalyi jelentős év eleji átárazások miatt, idén év elején további lassulás várható. Habár a béremelkedési ütem továbbra is befolyásolja a vállalatok árazási döntéseit, az erősebb árfolyam, a termelői árak alakulása, illetve az üzemanyagok jövedékiadó-emelésének fél évvel való elhalasztása egyaránt visszafogottabb átárazást vetít előre. Ennek köszönhetően pedig a pénzromlás üteme idén év elején tovább fékeződhet, februárban akár a 2 százalékot is megközelítheti – 2020 májusa óta először.

Viszont ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetnénk: a felszín alatt meghúzódnak olyan jelek, amelyek óvatosságra inthetnek. A forint árfolyamának erősödése az üzemanyagárakban vagy az élelmiszerárakban a havi átárazások alapján visszatükröződik, főleg, ha figyelembe vesszük a kedvezőtlen mezőgazdasági termés árakra gyakorolt hatását is. Másrészről viszont a ruházkodási cikkek vagy a tartós fogyasztási cikkek esetében nem látszódik ez a folyamat, az árfolyam erősödése látszólag nem gyakorolt hatást a havi átárazásokra. 

Nagyobb aggodalomra ad okot a december havi szolgáltatásinfláció, amely 0,8 százalékot tett ki, ilyen mértékű havi áremelkedést az elmúlt 25 évben csak 2022 végén jegyeztek fel, az év végi átárazás mértéke minden más évben érdemben alacsonyabb volt. A negatív meglepetés két területhez, a hírközlési szolgáltatásokhoz, illetve az üdülési szolgáltatásokhoz kötődött. Mint mindig, egyhavi adatból most sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, előfordulhat, hogy csak a szokásos januári áremeléseket hozták előre, ennek kapcsán majd a januári adatból látunk tisztábban.

Annyi mindenképpen látható az inflációs folyamatokból, hogy a mögöttes tényezők változatlanul komplex rendszert alkotnak, faktorok sokasága befolyásolja az áremelkedési ütemet, melyek pontos előrejelzése a lehetetlennel határos. Ez pedig a gazdaságpolitika számára is rendkívüli nehézséget jelent. 

Kormányzati oldalról sem egyszerű a helyzet, az élelmiszer-infláció, amely decemberben már csupán 2,6 százalékot tett ki – vendéglátási szolgáltatások nélkül 0,3 százalékot –, abba az irányba mutat, hogy az árrésstopok elérték a céljukat. Viszont a másik oldalról itt is megjelenik a kivezetés inflációnövelő hatása, miközben a szolgáltatásinfláció a kormányzat szempontjából is negatív kockázatot hordozhat. És akkor még nem vettük figyelembe, hogy az árrésstopok társadalompolitikai szempontból is jelentős szerepet töltenek be, nagyobb arányban segítik az alacsonyabb jövedelmű, nehezebb helyzetben lévő háztartásokat, amelyeknek a fogyasztói kosarában az alapvető élelmiszerek nagyobb súllyal szerepelnek.

Összességében azt mondhatjuk, hogy habár az év nem így indult, az inflációs folyamatok év végére mégis inkább a bizakodás irányába mutatnak. A bevezetett, meghozott intézkedések – árrésstop, megállapodások, szigorú monetáris politika – hozzájárultak a pénzromlás letöréséhez, azonban ha egyvalamit megtanulhattunk az elmúlt évekből, az az, hogy soha nem lehet kényelmesen hátradőlni, mindig jönnek újabb kihívások, és gyakran olyan irányból, amelyre nem számítottunk, és ezek kezelésére nem feltétlenül a korábbi sikerreceptek a legjobb megoldások.