Inflációs zavarban a Fed

Az év első kereskedési napjain elszenvedett súlyos veszteségek után erőre kaptak a tőzsdék csütörtökön, mert jól érzékelik, hogy az amerikai jegybank idén megkezdi a kamatok emelését, míg az európai társintézmény további lazításra kényszerül a deflációs veszély elhárítására. Ennek nyomán újabb csúcsokra kapaszkodott az amerikai valuta árfolyama a legfontosabb kereskedelmi partnerek fizetőeszközeiből képzett kosárban, míg az euró töretlenül ereszkedett lefelé, 1,1740 és 1,1780 között mozogva a dollárral szemben.

Miután az Eurostat szerdán közölte, hogy decemberben 0,2 százalékkal csökkentek az árak, egyértelmű, hogy az Európai Központi Banknak lépnie kell. Aznap este az amerikai jegybank (FED) decemberi üléséről készült jegyzőkönyvet is közzétették, s a tartalom jól hatott a Wall Streetre. A befektetők arra a következtetésre jutottak, hogy – miként Janet Yellen, a Fed elnöke a decemberi sajtótájékoztatóján sejteni engedte – a januári és márciusi ülésen nem várható kamatemelés, utána pedig az adatoktól függ, de a jegybank „türelmes” lesz.

A legnagyobb vita nem is a gazdaság állapotáról, hanem inkább az inflációról bontakozott ki. A Fed által figyelt mutató, a személyes fogyasztási kiadások (PCE) indexe immár több mint harminc hónapja a kétszázalékos cél alatt ragadt. A nyíltpiaci bizottság tagjai közül többen is aggodalmukat fejezték ki, hogy az infláció ennyire alacsony marad. Mások viszont, köztük Yellen, azzal érveltek, hogy ha csökken a munkanélküliség, akkor a béremelkedések révén az infláció visszakerülhet a kívánt szintre. Az olajárak esése és a dollár erősödése ezt a folyamatot persze befolyásolhatja, de a hatás a fogyasztás várható további élénkülése miatt amúgy nagyon is kedvező. Emiatt viszont nagyobb figyelem övezi az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított maginflációt, amely jelenleg 1,4 százalékon áll, meghaladja a PCE indexet.

Az ülésen hosszasan eltöprengtek azon, hogy miként változtassák meg a jegybanki alapüzenetet a kamatokkal kapcsolatban. Az értékpapír-vásárlások októberi beszüntetéséig azt hangoztatták, hogy még „számottevő ideig” nem változik a nulla százalék közelébe levitt irányadó kamat. Ám ahogy javul a gazdasági helyzet, úgy szerették volna módosítani a szöveget, s inkább az adatokra összpontosítani. Ezért tették a közleménybe a „számottevő ideig” megjelölés helyett a türelmes jelzőt, de azzal a kikötéssel, hogy ez összhangban van a korábbi állásfoglalásokkal. Nem akarták összezavarni a piaci szereplőket, akik az év közepére várják az első emelést, ám a jegyzőkönyv arra utal, a döntés megszülethet kicsit előbb, de kicsit később is. Tekintettel egyébként arra is, hogy a külső környezet nem igazán barátságos, s az európai és a japán jegybank további akciókra kényszerülhet.

Az inflációs kétségek markáns megjelenése azért is érdekes, mert az amerikai, a japán, a német és a brit tízéves hozamok drámai mértékben csökkennek, tükrözve a befektetők azon félelmeit, hogy a jegybankoknak már nincs túl sok eszközük a deflációs trendek megfordítására. Az amerikai tízéves hozam két százalék alá került, míg a német 0,44, a japán 0,27 százalékos mélypontra zuhant.