Nem elég a közepes növekedés

A világ tőzsdéinek mozgását jelző FTSE All-World index történelmi rekord felé tartott csütörtökön, miközben a tízéves német állampapír hozama a nulla felé közelített. Az Európai Központi Bank (EKB), amely még szerdán megtartotta ülését, hogy a jegybanki vezetők Washingtonba utazhassanak az IMF és a Világbank tavaszi seregszemléjére, az élénkítés reményében folytatja a havi hatvanmilliárd euróra rugó eszközvásárlási programot. Ez csökkenti a hozamokat, de kedvező mellékhatásként gyengíti az eurót is. Az IMF által a héten közzétett előrejelzések még a nagy árfolyamkilengéseket is üdvözölték, mondván, az erősödés és a gyengülés folyamata helyesen helyezi át a gazdaságösztönző erőket oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, jelesül az európai valutaövezetbe és Japánba. Más kérdés, hogy a monetáris politika nem mindenható, a fiskális és a strukturális politikának is be kellene dobnia magát, hogy a kilátások javuljanak, de e másik két kormányzati fegyver sem képes mindenre.

Az ülésszak előestéjén tette közzé programját az IMF, amely ráerősít arra, amit Christine Lagarde vezérigazgató már jó ideje emleget, s csütörtöki sajtóértekezletén is érintett: a közepes nem elég. Mármint a középszerű növekedés, amelynek réme fenyegeti a világgazdaságot. A csökkenő olajáraknak, az árfolyamok, a pénz- és tőkepiacok ugrándozásának hátterében nagyon egyenetlen a gazdaságok bővülése. Az Egyesült Államok viszonylag erőteljesebb növekedése mellett éledezik az eurózóna, de lassít a feltörekvő és a fejlődő világ, élén Kínával – kivéve Indiát. Középtávon az esélyek nem igazán jók, csak egymáshoz kapcsolódó, kiegyensúlyozott, fenntartható gazdaságpolitika serkentheti a növekedést és a potenciális növekedést. Ehhez támogató monetáris és fiskális politika szükséges, de csak a pénzügyi stabilitást szem előtt tartó környezetben, amelyben a termelő beruházások fontosabbak, mint a túlzott kockázatvállalás. Elkerülhetetlen, hogy a látványosan előretörő gazdaságokat a nemzetközi pénzügyi rendszer integrálja.

Ez utóbbi megjegyzés utal arra, hogy mind az IMF, mind a washingtoni kormány is sürgeti az amerikai törvényhozást, hagyja végre jóvá a 2010-ben megkezdett kvótareformot, amelynek nyomán növekedhetne például Kína és India szavazati aránya a nemzetközi szervezetben. Ezzel együtt kiemelt beszédtéma lesz, vajon Peking kiegészítő elemnek, vagy a Bretton Woods-i nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítási kísérletének szánja-e az általa kezdeményezett Ázsiai Infrastruktúra-fejlesztési bankot, amelyhez az Egyesült Államok nem, viszont például Nagy-Britannia és sok európai ország a nagy üzlet reményében csatlakozott (lásd írásunkat a 16. oldalon).

Ez azért is érdekes téma, mert az IMF a napokban arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi bankrendszer egyre kevésbé globális, a regionális szemlélet uralkodik el, ami következménye a pénzügyi válságnak. Mint José Vinals igazgató rámutatott: a pénzügyi kockázatok növekednek, részben amiatt, mert a nem bankjellegű pénzügyi szolgáltatók tevékenysége kevésbé áttekinthető. Legfőképpen azonban az a veszély leselkedik a stabilitásra, hogy az amerikai jegybank várható kamatemelése piaci zavarokhoz vezethet. A káosz veszélye viszont eltűnt Európából, legalábbis Görögország nem fenyegeti összeomlással a valutaövezetet. Erre utalt bevezető sajtóértekezletén Olivier Blanchard vezető közgazdász, aki azt mondta: az euró feladása nagyon sokba kerülne Athénnak, de jóval kevesebbe az uniónak. Nem mellékes szál: vajon az Ukrajnát új hitellel támogató IMF be tud-e segíteni abba, hogy Kijev a magánhitelezőkkel is megállapodjon az adósság átütemezéséről.

Az adóékre kellene figyelni

Az IMF az eurózóna potenciális növekedését kifejezetten aggasztónak találta elemzéseiben. Hiába önti a pénzt az EKB a gazdaságokba, ha a fiskális és a strukturális politika, a termék- és munkapiacok reformja nem halad kellő ütemben. Az IMF a Kitekintőben azt írja, hogy a termékpiaci liberalizáció javítja a termelékenységet, de csak hosszabb távon, a munkaerő-piaci viszont semmit sem ér ebből a szempontból. Ami használ: az adóék csökkentése. Ám az ipari államokat tömörítő OECD szerint az adóék egy százalékponttal emelkedett a múlt év óta; a legmagasabb Görögországban.