Egymással is parázs vitában állnak a világ sztárközgazdászai

Heten, mint a legbefolyásosabb közgazdászok... Hosszú évek óta rájuk figyel a világ, a válság és kezelése felnagyította szerepüket. Véleményük mögött óriási munka húzódik meg, rengeteg kutató, közgazdász, egyetemi tanár, akiknek az elemzései hozzájárultak a „csúcsnézetek”, a közgazdasági divatáramlatok kialakulásához. A lista ezért önkényes. Ezt a hétfős csoportot a pénzügyi krízis előrejelzésével és azóta készített prognózisaival szintén sztárközgazdásszá előlépett Nouriel Roubini, a New York Egyetem professzora állította össze. S bár magát nem válogatta be, választásának közzétételével azért azt jelzi, ő lehetne a nyolcadik. Ben Bernanke, Larry Summers, Jeffrey Sachs, Paul Krugman, Raghuram Rajan, Kenneth Rogoff és Martin Wolf. Ha ők megszólalnak, arra mindenki felkapja a fejét. Most, a nagy recesszióból kifelé haladva, amikor a világgazdasági növekedési kilátások borúsak, amikor nem utalnak jelek arra, hogy a krízis előtti szintre visszatérhetne a bővülés irama, és amikor emiatt a fejlett térségben nagyon át kell gondolni a jóléti állam jövőjét, a feltörekvő térségben pedig éppen ezeket a most levonandó tanulságokat kell megfontolni, rendkívüli szellemi izgalmat okoz minden ésszerű és vitára gerjesztő javaslat, felvetés, ötlet, gondolat. Ez a hét szakember e kérdéseket vizsgálja egymással is hadakozva, egymástól is tanulva.

Az általános kudarc oka – e ponton Rajan idézi Larry Summers volt amerikai pénzügyminisztert –, hogy évszázados pangás állapotában van a világ. Nincs elég kereslet, a megtakarítási bőséget pedig már nem tudja a beruházásokhoz igazítani a kamat, mert azt a jegybankok nem tudják negatív szintre levinni. A kereslethiánynak oka, hogy az elöregedő társadalmakban az egyre több idős egyre kevesebbet fogyaszt, egyre nagyobb vagyon halmozódik fel egyre kevesebbek kezében, és a vezető iparágak egyre kevesebb tőkét igényelnek. A vitába Summersszel szemben is bekapcsolódó Ben Bernanke volt amerikai jegybankelnök ezt a jelenséget úgy írja le, hogy „a Facebook mégsem olyan, mint az acélgyártás”.
Bernanke átmenetinek ítéli a pénzügyi többleteket, a megtakarítási bőség jelenségét, így a kamatok emelkedésére számít, míg Summers tartós jelenségként írja le, hogy a magánszektor elégtelen mértékben ruház be a fejlett országokban. Utóbbi vélekedést látszik alátámasztani az IMF tanulmánya a potenciális növekedés tartósnak ígérkező lassulásáról. Akkor persze, ha nem változik semmi. Ám hogy változik-e, az a jövő zenéje. (A sztárközgazdászok vitájáról a TOP 101 különkiadványban olvashatnak.)