Egyre nő a jövedelmi különbség

A mélyülő jövedelmi szakadék 1990 és 2010 között csaknem öt százalékkal mérsékelte a gazdasági növekedést a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) tartozó harmincnégy fejlett ipari országban. A nemzetközi szervezet tegnap tette közzé 2008 óta a harmadik jelentését az egyenlőtlenség mértékéről, hatásáról és a lehetséges megoldásokról, amelyből kiderül: a felső tíz százalék ma 9,6-szer több jövedelemre tesz szert, mint az alsó tíz. A nyolcvanas években a szorzó még csak hétszeres volt. A kérdés vagy a kihívás az OECD szakértői szerint nem is az, hogy mekkora a különbség a jövedelmek tizennyolc százalékát megszerző felső egy százalék és a maradékon is egyenlőtlenül osztozó alsó 99 százalék között, vagy a jövedelmek felét zsebre vágó felső tíz százalék és a tőle egyre messzebb kerülő alsó tíz százalék között, hanem a jövedelmek mindössze három százalékával rendelkező alsó 40 százalék leszakadása. Az egyenlőtlenség az elmaradó humán tőke beruházásokon keresztül hat kedvezőtlenül a növekedésre, hiszen a hátrányos helyzetű háztartások tagjai nem jutnak megfelelő színvonalú oktatáshoz, ennek nyomán elvesznek képességek – ami egyenlő a pazarlással – és lelassul a társadalmi mobilitás is.

A nagy recesszióban jórészt a munkahelyek megszűnése miatt fokozódott az egyenlőtlenség; ezt a folyamatot valamennyire ellensúlyozta az adó- és támogatási rendszer, de az alsó jövedelmi kategóriákat így is súlyos csapás érte. Az OECD tanulmánya Spanyolország, Görögország, Írország, Mexikó és Észtország mellett Magyarországot is azok közé az országok közé sorolja, ahol az alsó tíz százalék jövedelme öt százalékkal csappant meg. Ezzel is magyarázza az elemzés, hogy az OECD-térségben Magyarország az egyetlen ország, ahol a szegénységi mutató mind a relatív, mind a 2005-ös szinthez rögzített küszöb szerint növekedett 2007 és 2011 között.

Az egyenlőtlenség mértékét tekintve Magyarország nem éri el az átlagot, de a tendencia – főként a régiós versenytársakkal összevetve – elgondolkodtató. A jövedelmek szórását tükröző Gini-együttható – amelynek értéke nulla és egy közé esik, és minél magasabb, annál nagyobb az egyenlőtlenség foka – az OECD átlagában 0,315, de az Egyesült Államokban meghaladja a 0,4-et, Mexikóban a 0,5-öt. Magyarországon 0,288 a friss adat, amely nem változott 2011-hez képest, de magasabb a 2007-es 0,277-nél. Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában viszont a válság csúcsán növekedett, de aztán csökkent ez az érték. Ez azért is figyelemre méltó, mert a tanulmány leszögezi: ha az együtthatót csupán egy ponttal sikerül csökkenteni, akkor a következő öt évben 0,8 százalékponttal, azaz évente 0,15 százalékponttal bővül a bruttó hazai termék (GDP). Magyarországra nézve ez azt sugallja, hogy az együtthatót a 2007-es szint közelébe kéne visszavinni – de úgy, hogy a növekedési képesség közben ne romoljon.

Az OECD az összes tagországnak azt javasolja, hogy a gazdagabbak jobban vegyék ki részüket a közteherviselésből, vagyis az adórendszert át kell alakítani. Nem szükségképpen az adókulcs mértékének emelése a lényeg, hanem a kedvezmények megnyirbálása, az ingatlan, a vagyon és a tőkejövedelem megadóztatása. Ám ezzel egy időben a jövedelmi létra alján állók támogatását is érdemes átgondolni. A pénzbeli juttatásoknál talán fontosabb, hogy ezek a rétegek hozzájussanak az óvodai, az iskolai, az egészségügyi szolgáltatásokhoz és megfelelő lakáskörülmények közé kerüljenek. Az ilyen jellegű intézkedések mérséklik az egyenlőtlenséget, a humán tőke fejlesztésén keresztül serkentik a növekedési képességet és egyenlőbb esélyeket teremtenek, élénkítik a társadalmi mobilitást, segítik a felfelé törekvőket.