Egy évszázad után búcsúzik a létminimum

Egy évszázad után szűnik meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) egyik sokak által kedvelt kiadványa, a létminimumról szóló, évente megjelenő elemzés. „Most jelentetjük meg utoljára a létminimumot, de nem azért, mert leszóltak fentről a KSH-nak” – mondta el tegnap Németh Zsolt, a hivatal elnökhelyettese. Az 1910-es évek óta számítottak Magyarországon létminimumot, de még jóval a rendszerváltás előtt voltak olyan évek, amikor a hatalom nem engedte közölni az adatokat. Németh Zsolt kiemelte, hogy Magyarország az Európai Unióban egy szegény társadalomnak számít, de a létminimumról szóló kiadvány ezt nem mutatja be.

Németh Zsolt a Világgazdaság kérdésére közölte, hogy a háztartások 35-36 százaléka él a létminimum alatt, de korábban megközelítette a 40 százalékot is a mutatószám. Az egy felnőttből álló háztartás esetében a létminimum 87 351 forint volt tavaly, ami kismértékű csökkenés a 2013-as 87 510 forinthoz képest. A mérséklődés nem meglepő, hiszen tavaly estek a fogyasztói árak. A tipikus, két felnőttből és két gyermekből álló háztartásának tavaly 253 300 forint kellett, hogy a létminimum felett éljenek, ami pár száz forintos csökkenés egy év alatt. Németh Zsolt kiemelte, ebben vannak olyan emberek, akik a fizikai létfenntartás határán vannak, és olyanok is, akik az átlagos jövedelemhez közeliek, így a mutató nem jó mérőszáma a szegénységnek. „Hungarikum volt a magyar létminimum-mutató az Európai Unióban, más országban nem közöltek ilyen adatot” – válaszolta a Világgazdaságnak Németh Zsolt.

A KSH azt még nem tudja pontosan, hogy a létminimum helyett milyen mutatószám lesz jövőre a szegénység mérésére, de olyat szeretnének, amelyik jobban koncentrál azokra a társadalmi csoportokra, akik mélyszegénységben élnek. A hivatal elnökhelyettese megemlítette, hogy Magyarországon 461 ezer embert érint a jövedelmi szegénység, az alacsony munkaerő-intenzitás és a súlyos anyagi depriváció egyszerre. A hivatal azokra akar összpontosítani, akik a legrosszabb helyzetben vannak, mert nem gondolják, hogy a 35-36 százalékos arányból – akik elméletileg a létminimum alatt vannak – mindannyian súlyos nélkülözésben élnének.

Tény, hogy a szegénység attól függ, hol húzzuk meg a határt, milyen dimenziókban nézzük, vagyis kiket tekintünk pontosan szegénynek. Magyarországon például a mediánjövedelem 60 százalékánál (havi 67 800 forint) kevesebb pénzből a népesség mindössze 14,7 százaléka élt 2013-ban; a szegénységi küszöb éves szinten 813 ezer forint volt. Innen nézve talán nincs is túlságosan sok szegény Magyarországon, mégis szegénységnek vagy társadalmi kirekesztés kockázatának a magyarok 31,1 százaléka, több mint 3 millió ember volt kitéve tavaly. Ez alacsonyabb, mint a 2013-as 33,5 százalék, de magasabb, mint a válság előtti 30 százalék alatti érték.

Összesen 2,3 millió embert érint a súlyos anyagi depriváció, 1,4 milliót a jövedelmi szegénység, és 900 ezret a nagyon alacsony munkaintenzitás. A súlyos anyagi depriváció azt jelenti, hogy az alapvető javakból többet is nélkülöznie kell az embernek: ez a társadalom 23 százalékát érinti a legfrissebb adatok szerint. A KSH korábban a Világgazdaság kérdésére közölte, hogy anyagi depriváció (akik csak néhány, a választható 9-ből 3 tételt nélkülöznek az anyagi javakból) a magyarok 40 százalékát érinti. Ez pedig már nagyon közel van ahhoz az arányhoz, amit a létminimum is mutat.

Átértelmezett mutató

A KSH három évtizede indította minimumszámítási gyakorlatát, a létminimumról szóló kiadványokat közel két évtizede jelenteti meg – áll a létminimumról szóló utolsó kiadványban. Az eltelt időszakban egyre nagyobb érdeklődés övezte a számokat, mind több felhasználó tartott rá igényt, ám értelmezésében nemegyszer zavar támadt – véli a KSH. Szerintük a fogyasztás szerkezetének változásával párhuzamosan távolodott az értékösszeg az elnevezés széles körű értelmezésétől. „Egyre gyakrabban használták – vagy akarták használni – olyan mutatóként, amelynek tartalmilag nem felelt meg” – írták.