Szabad utat engednek a költekezésnek?

Bármikor bármire vállalhatna költségvetési kiadási kötelezettséget a kabinet, és a tartalékot is elkölthetnék már az év elején – tulajdonképpen ezt tartalmazza a kormány államháztartási törvényt (aht) módosító rövid javaslata, amelyet a szokásokkal ellentétben nem Varga Mihály nemzetgazdasági, hanem Lázár János kancelláriaminiszter jegyez. A Napi.hu értesülése szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) „nem lelkesednek” a fejük felett készülő javaslatért, amellyel a nullás költségvetés is megkérdőjelezhetővé válik.

Lázár János a tegnapi kormányinfón kérdésre válaszolva azt mondta: technikai előterjesztésről van szó, amelyet együtt visznek a nemzetgazdasági tárcával. (A javaslatot Lázár hivatalosan önállóan jegyzi.) A miniszter szerint arra kérnek felhatalmazást, hogy a havonta keletkező maradványokat el tudják osztani, állítása szerint ugyanis „vannak ilyenek”. Hivatalosan erről eddig nem volt szó – valójában a költségvetés egy évre szól, nincsenek havi elkülönítések. Legfeljebb az fordulhat elő, hogy a havi előzetes kiadási vagy bevételi várakozásokhoz képest lehetnek eltérések, a büdzsé állhat jobban adott hónapban, például a vártnál nagyobb bevételek miatt. A kancelláriaminiszter arra utalhatott, hogy ezeket a bevételeket vagy megtakarításokat szeretnék elosztani (vagyis hiánycsökkentés helyett felhasználni).

A javaslat a leírt indoklás szerint mindenesetre azért született, hogy a kormány akkor is dönteni tudjon valamely kiemelt közfeladat ellátásáról, ha arra az előirányzat csak később biztosítható – értsd: ha nincs rá pénz. A jogszabálytervezet azzal egészítené ki az aht megfelelő paragrafusait, hogy a kormány akkor is dönthet kiadásról, ha annak nincs meg a forrása; a megfelelő összeg előteremtését a nemzetgazdasági miniszterre bízzák, év végi határidővel. A módosítás ráadásul ezenkívül elveszi Varga Mihály azon jogát, hogy beleszóljon a tartalék felhasználásába: ma az államháztartásért felelős miniszter előterjesztése alapján dönthet csak a kabinet erről, míg a javaslat szerint ez a kitétel kikerülne a törvényből. Így a kormányfő – vagy helyettese – tulajdonképpen bármikor, bármely miniszter kérésére hozhatna döntést a tartalék felhasználásáról, az egyedi kormányhatározathoz ugyanis nincs szükség a kabinet ülésére. A két javaslat együttesen azt is jelenti, hogy akkor is lehet tovább költekezni, ha a tartalék teljesen elfogyna – a Napi.hu szerint az is előfordulhatna, hogy mindezt Varga tudomása nélkül teszik meg.

Ráadásul az a fék is kikerülne a rendszerből, amely az év elején megakadályozta a költekezést. Eddig az első fél évben a tartalék 40 százalékára vállalhatott csak kötelezettséget a kormány, most ez úgy módosul, hogy az első fél évben a tartalék 40 százalékát költheti csak el – vagyis döntést arról lehet hozni, hogy majd júliusban mire adnak pénzt.

Mindezek alapján a kormány év közben úgy vállalhatna többletkiadást, hogy csak utólag, a zárszámadás során számol be erről a parlamentnek. (Eddig a nem tervezett kiadások miatt – főként ha arra a tartalék nem volt elegendő – módosítani kellett a büdzsét, ami a többség birtokában sosem jelentett problémát.) Miután korábban az Országgyűlés már felhatalmazta a kormányt, hogy év közben szabadon hozzon létre jogcímeket a büdzsében, így a mindenkori miniszterelnök tulajdonképpen rendeleti úton módosíthatja majd a büdzsét. Bármilyen költségvetést fogad el tehát a parlament, azt a kormány teljesen megváltoztathatja.

Átléphetnek a szakminisztereken

A javaslat indoklása szerint a törvény azért nem csorbítja a költségvetési jogokat, mert a hiányt nem lehet növelni, hiszen a forrásbiztosítás „kizárólag a meglévő megtakarítások felhasználásával (átcsoportosításával) történhet”. Igaz, azt az indoklás is megemlíti, hogy az átcsoportosításhoz „az érintett fejezetet irányító szerv egyetértése, jóváhagyása stb. nem szükséges”. Vagyis: attól, hogy a parlament az egészségügyre irányzott elő egy összeget, még lehet a pénzt a stadionokra fordítani anélkül, hogy a szakminiszter ebbe belemenne. Ennek indoka a javaslat szerint az, hogy így a pénzt ott használják fel, „ahol a tényleges kiadási szükséglet felmerül”.