IMF: A kockázatok növekednek, nem a gazdaságok

Mérséklődik a növekedési ütem, s ez súlyos aggodalmakat kelt az IMF szakértőiben is. Mint Christine Lagarde vezérigazgató fogalmazott, a túl lassú és túlságosan is törékeny bővülési ütem felszakíthatja a társadalmi és politikai szövetet. – A szerény iram hosszú időre mérsékelheti a potenciális növekedés ütemét, s vele együtt a keresletet és a beruházásokat is, mondja Maurice Obstfeld, a pénzügyi szervezet vezető közgazdásza.

Ez a borús kép rajzolódik ki a tavaszi ülésszak kezdete előtt Washingtonban kedden közzétett előrejelzésből, amely a januári prognózishoz képest is visszavesz a világgazdaság fejlődési üteméből. Idén csupán 3,2, jövőre 3,5 százalék várható, ez 0,2, illetve 0,1 százalékkal alacsonyabb ütem, ahhoz képest, amit az IMF vizionált az év elején. A fejlett térség lényegében két százalékkal emelheti meg a bruttó hazai terméket (GDP), míg a feltörekvő és fejlődő országok 4,1, majd jövőre 4,6 százalékkal. Az Egyesült Államok 2,5, az eurózóna 1,5 százalékkal növekedhet, Japán viszont alig, sőt jövőre recesszióba süppedhet. Csak Kína kilátásait javítja az IMF, 6,5 és 6,2 százalékra, de a korábbi évekénél ez sokkal kényelmesebb tempó. India viszont a 7,5 százalékos iramával igen  jól teljesít, akárcsak, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Vietnam, Latin-Amerikában pedig Mexikó.

Ha nem sikerül lendületbe hozni a fejlett gazdaságokat, akkor tartós pangás fenyegetheti ezt a térséget. Ám a kockázatok száma egyre emelkedik. Első helyen említi az IMF, hogy a pénzügyi zavar jelensége visszatért a piacokra, s az Egyesült Államokban, Európában és Japánban szigorodott a környezet.

A fejlődő országok körében felfordulást okozhat, hogy a kiáramló tőke miatt leértékelődnek az árfolyamok. Nagy kérdés, hogy Kína – amely vásárlóerő-paritáson számítva a világ legnagyobb gazdasága – végre tudja-e hajtani a nagy fordulatot, s a beruházások helyett a fogyasztást és a szolgáltatásokat a növekedés motorjává tenni. A politikai és geopolitikai veszélyek sem elhanyagolhatóak. Az Egyesült Államok és Európa mindinkább befelé fordul, tükrözve a jövedelmi különbségek tágulását, aminek oka a szerkezeti változásokban és a globalizációban keresendő. Erősödik az a benyomás, hogy az elitek helyzete javul, miközben a társadalmak zöme leszakad. A „Brexit”, a terrorizmus, a tömeges népvándorlás, a közel-keleti válság és a klímaváltozás mind-mind az előrejelzést befolyásoló tényező.

Mi a megoldás – teszi fel a kérdést az elemzés. S meg is válaszolja. A nemzetközi pénzügyi védőháló megerősítése mellett az egyes országoknak továbbra is támaszkodniuk kell – a rendkívül alacsony infláció miatt is – a jegybanki támogatásra, ám a kormányoknak szerkezeti reformokat kell megindítaniuk, például csökkenteniük a munkát terhelő adókat, s emelni a kiadásokat a kutatás-fejlesztésre és a munkaerő-piaci beavatkozásra, ezen belül a képzésre, hogy a munkanélküliek állást találjanak. Az IMF a maga részéről azonnali és hathatós beavatkozást sürget.