Európa tényleg elszúrta: már Norvégiának is elege van, leszakíthatja magát a közös villamosenergia-hálózatról – nem bírja tovább fizetni
Norvégiában kezd elszakadni a cérna: az ország és a választók egyre ingerültebben figyelik, hogy az európai áramárak miatt náluk drágul leginkább a mindennapi élet. Berlin ragaszkodása az egységes német áramárhoz az egekbe löki az oslói számlákat, és a skandináv ország komolyan fontolgatja, hogy kiszáll az európai villamosenergia-piacból. A norvég energiaminiszter azt mondja: eljött a pillanat, amikor újra kell gondolni az egész kapcsolatrendszert.
Berlin makacssága az európai energiapiac egyik legnagyobb törésvonalát hozta felszínre. A német kormány továbbra sem hajlandó felosztani hatalmas országát külön áramár-zónákra, ragaszkodva ahhoz, hogy egy Volkswagen és egy BMW-gyár ugyanannyit fizessen az energiáért.
Ez politikailag érthető, gazdaságilag stabil, de regionálisan katasztrofális – különösen Norvégiára nézve.
A norvég háztartások kilencven százaléka valós időben fizet az áramért, így a piaci árak minden ugrása azonnal lecsapódik. Míg a németek fix díjas szerződéseikkel észre sem veszik, ha nő a tőzsdei ár, addig Oslóban egy esti forró zuhany akár 4 euróval terheli meg a családi pénztárcát. Ez nyers valóság, és a norvégok egyre kevésbé érzik úgy, hogy ezért az EU-nak köszönettel tartoznának.
A helyzet politikailag is súlyosbodik. Egyre többen tartják Brüsszelt bűnbaknak, és már a norvég-dán összekötő kábelek jövője is kérdésessé vált – pedig ezek évtizedeken át a kölcsönös ellátásbiztonság jelképei voltak.
Terje Aasland norvég energiaminiszter szerint az 1975-ös helyzethez képest minden megváltozott. Akkoriban napközben Norvégia küldte délre a vízerőművekből termelt áramot, éjszaka pedig visszakapta a dán szénerőművek feleslegét. „A szimmetria a kulcs” – mondta az Euractivnak . Mára viszont a szél- és napenergia hullámzó termelése felborította ezt az egyensúlyt, és azon túl, hogy Norvégia áramexportja megháromszorozódott, egyre erősebb a félelem: mindez a fogyasztók kárára történik.
Norvégia otthagyhatja az európai hálózatot
Aasland most Statnett jelentésére vár, majd eldönti, mi legyen a kábelek sorsa. És ha kell, Norvégia akár vissza is húzódhat az európai piacról.
A probléma gyökere azonban Németország. Európa központi energiapiaca óriási mennyiségeket fogyaszt, és az egységes német árképzés Európa-szerte felborítja a rendszert. Az EU energiapiaci felügyelete évek óta sürgeti a német zónák szétválasztását – sikertelenül.
Aasland egyértelművé tette: Berlinnek lépnie kellene.
Mi öt ársávban működünk, ez a műszakilag helyes megoldás. Nekik is külön zónákra lenne szükségük
– jelentette ki.
És bár Norvégiát gyakran tekintik Európa megmentőjének a hatalmas vízerőművekkel – hiszen hat kábel köti össze a kontinenssel, és erősebben integrált, mint Franciaország vagy Hollandia – Oslo türelme fogyóban van. A skandináv országok egyre világosabban üzennek: nincs az a vízerőmű, amely pótolná Európa hiányzó alaperőművi kapacitását.
„A norvég vízerőművek egyedül nem tudják kihúzni Európát a csávából” – mondta Aasland. Stockholm és Helsinki is vele tart: elegük van abból, hogy amikor nem fúj a szél és nem süt a nap, mindenki északra néz segítségért.
Ez fordulópont: megunta Brüsszel időhúzását, olyan ország mentheti meg Ukrajnát, ami nem tagja az EU-nak – 100 milliárd eurót kaphat Zelenszkij az oroszok ellen
A lépés nemcsak Kijev számára lenne életmentő, hanem politikai arcfelvarrás is lenne Oslo számára, amelyet eddig sokan az orosz háború nyertesének neveztek. A norvég vagyonalap egyedülálló módon biztosítékot adhat az Európai Unió több mint 100 milliárd eurós ukrajnai háborús hiteléhez.
