– Ne használjunk nagy szavakat. Alapvetően békés, nyugodt légkörben született meg a 2017-es költségvetés tervezete, amelyet kedden adok át az Országgyűlés elnökének. A büdzsé előkészítése, a kabineten belüli viták nem sokban különböztek attól, ahogy 1867 óta készülnek a büdzsék, csak a feladatok, a keretek és a célok mások.
– Azért markánsan jelentek meg mostanában a kormánytagok közötti nézetkülönbségek. Ott van a vasárnapi nyitva tartás…
– Ez nem költségvetési kérdés. Persze fontos gazdaságpolitikai ügy, és vannak hatásai akár az államháztartás bevételeire is, de nem tartozik szorosan a büdzsé előkészítéséhez.
– Közvetlenül odatartozik, hogy hol legyen egyes intézmények, feladatok helye, például az adóhatóságé vagy a turizmusé…
– Ezer apró kérdést kell megtárgyalni egy büdzsé készítésekor. Ez a törvény határozza meg az egyes intézmények költségvetését, a létszámuk alakulását, a dologi kiadásaikat és a bérkereteket. A kormánynak azonban nem az a feladata, hogy ezeket minden egyes járási hivatalnál meghatározza, hanem az, hogy alapvető társadalmi és gazdasági kérdésekben döntést hozzon.
– Kell, és folytatni is fogjuk. Ha végignézik a számainkat, látni fogják, hogy alapvetően ugyanazt a hiány- és adósságcsökkentési pályát viszi tovább a kormány, mint az előző években. Egy kivétel van, úgy gondoljuk, 2017-ben lehet nagyobb adócsökkentéssel és beruházásélénkítéssel számolni. Ezért jövőre kisebb mértékű lesz az adósságcsökkentés. Ez gazdaságpolitika döntés: a kormány úgy látja, most nagyobb szükség van ezekre az intézkedésekre.
– Amelyek valahogy mind jóléti intézkedések, az áfacsökkentéstől a béremeléseken keresztül az otthonteremtésig.
– Ezek gazdaságfejlesztési intézkedések is. Az otthonteremtés támogatása élénkíti a növekedést. Amikor egy állami beruházás megvalósul – felépül az új Dagály uszoda –, az megrendelést jelent az építőiparban. Az adócsökkentés segíti a termelőket, hogy versenyképesek legyenek Európában, és fehéríti a gazdaságot.
– Mindennek van átgyűrűző hatása, a kérdés az, melyik intézkedés segíti jobban a növekedést. Brüsszel és az IMF például inkább az élőmunka terheinek csökkentését ajánlotta, miközben az áfa csökkentése azzal az eredeti kormányzati szándékkal is szembemegy, hogy a fogyasztás adóztatására kell a nagyobb hangsúlyt helyezni.
– Magyarországon élünk, és a magyar gazdaság helyzetéből kell kiindulni, amikor döntéseket hozunk. A feketegazdaság óriási problémát jelentett az élelmiszer-pari ágazatoknál, leginkább a tisztességes, adót fizető termelők és feldolgozók számára. Az adócsökkentés az ő helyzetüket könnyíti, és fehéríti a gazdaságot. Vagy: szükség van a reáljövedelmek növekedésére, amit nemcsak a béremelésekkel, de az alapvető termékek árának a csökkentésével is segíteni tudunk. Kívülről nézve könnyű azt mondani, hogy csökkentsünk adósságot gyorsabban, vagy más terheket, de itt ma tízmillióan élnek, akiknek szeretnénk az életét könnyebbé tenni. Ha az emberek nem érzékelik a növekedés hatását az életkörülményeik javulásában, akkor ugyanúgy járunk majd, mint 2002-ben, amikor a gazdaság jól állt, a kormány jól teljesített, de ezt politikailag azzal az egyszerű mondattal le lehetett nullázni, hogy több pénzt az embereknek.
– Vagyis a költségvetés készítésekor figyelembe vették, hogy választási időszak következik?
– Természetesen. Ne legyünk farizeusok. Négy év a kormányzati ciklus. A kormány a döntéseinél figyelembe veszi, hogy a mandátuma végén el kell számolnia. Miért bűn, ha ezeket a szempontokat is mérlegeljük?
– Akkor miért bírálja a hitelminősítőket, hogy kivárnak a felminősítéssel?
– Nem bírálom őket. Feladtam azt a kísérletet, hogy meggyőzzem őket. Győzze meg őket a piac, amely ma egy tízéves magyar állampapírt ugyanolyan vagy alacsonyabb hozamokkal finanszíroz, mint egy lengyelt. Lengyelország három kategóriával van felettünk a hitelminősítők szerint.
– Lengyelország nem hajt végre négyévente gazdaságpolitikai irányváltást. A magyar kormány pedig ismét fél szemmel a választásokra figyel, és nem tartja már annyira fontosnak az adósságcsökkentést. Ezzel a hitelminősítők igazolva láthatják az álláspontjukat.
– Miért láthatnák? Az adósság évről évre csökkent, és ez 2017-ben is így lesz. Ezt segítik az alacsonyab kamatok, hiszen 2010-ben még ötszázalékos hozamot fizettünk, míg most már csak két százalékon finanszírozunk. A finanszírozási szerkezet javul, például nem bocsátunk ki devizakötvényeket. A magyar gazdaságpolitika egyik sarokpontja a hitelesség: az OECD, az EBRD, de még az IMF egy-másfél évre szóló előrejelzései általában a kormányéhoz hasonló prognózisokat tartalmaznak. Sőt: mi még konzervatívabban terveztünk. Miért tételezzük fel három év után, hogy a gazdaságpolitika 180 fokos fordulatot tesz?
– Mert nagyobb lesz a jövő évi hiány, mint az idei.
– Megváltozott a helyzet, erre reagálnunk kell, de alapvetően más döntéseket nem fogunk hozni. Eddig sokkal fontosabb volt a konszolidáció, az államháztartás és a gazdaság egyensúlyának, stabilitásának a megteremtése, a devizahitelek kivezetése. Ezt a munkát elvégeztük. Ma a döntéseink arról szólnak, hogyan lesz tartósabb, gyorsabb a növekedés, milyen forrásai lehetnek a gazdaság bővülésének. Hogy például miként reagáljon a magyar gazdaság lassan minden szektorában jelentkező munkaerőhiányra a kormány.
– Azt nem mondja komolyan, hogy a Dagály-beruházástól lesz tartósan magas a növekedési ütem.
– A kormányzati beruházások olyan építőipari vállalkozásoknak adnak lehetőséget, amelyek egyébként kivonultak volna a magyar piacról. Fenntartják a szükséges építőipari kapacitásokat. A Dagály-beruházás segítségével Magyarország méltóképpen tudja megrendezni a 2017-es vizes világbajnokságot. A stadiont tudjuk hasznosítani, ha Budapest olimpiát rendez, de akkor is működik majd, ha nem. Baj, hogy uszodát építünk?
– Ha Magyarországon is annyi turista lenne, mint Görögországban, nagyon örülnék. Az idegenforgalomban látunk potenciált, a turizmus az elmúlt években 10 százalék körüli növekedést produkált. Ilyen rendezvényeken keresztül több turistát hozhatunk Magyarországra, kedvezők az országmarketing szempontjából. De Magyarország uszodaellátottsága sem akkora, hogy ne férne el ekkora kapacitás. Szerintem igenis szükség van sportberuházásokra, az egészséghez, a rekreációhoz, a szabadidő eltöltéséhez ezek hozzátartoznak.
– Nem használhatnánk fel a forrásokat hatékonyabban mondjuk az egészségügy és az oktatás területén? Uniós átlag alatt költünk ezekre a területekre.
– Állandó kérdés, hol lehet a leghatékonyabban elkölteni az adófizetők pénzét. Erre sok ország sokfajta megoldást alkalmaz. A magyar kormány úgy döntött, ahhoz, hogy az ország gazdasága stabilan növekedjen, adócsökkentésre, az otthonteremtés támogatására, beruházásokra és bérintézkedésekre van szükség. Ennek a vitának sosincs vége. A parlamentben is fel lehet vetni majd például azt a kérdést, hogy kell-e ilyen mértékű adócsökkentés, nem volna-e szükséges a beruházásokra vagy bérintézkedésekre többet költeni.
– Erről vita folyik belül is. Jegybanki szakértők vaskos tanulmányban javasoltak teljesen más irányt.
– Különböző szellemi műhelyek különböző elképzelésekkel állhatnak elő. A kormány hozott egy döntést, ez alapján készült el a költségvetési törvényjavaslat, amelyet még megvitat az Országgyűlés. A választott képviselők, a politikusok feladata, hogy mérlegeljenek, és megtalálják a különböző szakmai nézetek közötti legjobb kompromisszumot.
– A Matolcsy–Varga-, Varga–Lázár-, Lázár–Rogán- vagy Rogán–Varga-ellentétek nem olyan kemény viták, mint amilyennek érzékeljük őket?
– Persze hogy vannak viták, de ez nem baj. Ezeket nem úgy zárjuk, hogy lenyakazzuk a másikat. Van olyan kérdés, amelyikben az egyik, van, amelyikben a másik tudja meggyőzni a másikat. Aztán dolgozunk tovább. Mi lenne ezzel a probléma?
– Az Orbán-kabinet esetében nem szoktuk meg, hogy ezek a viták nyilvánosságot kapjanak.
– Nem tudom megítélni, hogy a költségvetést övező, egyébként természetes viták több nyilvánosságot kaptak-e most, mint korábban. Van, aki az álláspontját hangoztatva a nyilvánosságon keresztül próbálja meggyőzni a másikat, míg van, aki hagyományosabb eszközöket választ, és házon belül igyekszik rendezni a vitás kérdéseket. Ember és stílus kérdése. Ezzel miért volna baj?
– A jüankötvény-kibocsátás is egy vita eredménye? Jól láttuk, hogy a jegybank ebben az ügyben jobban elkötelezett volt?
– Nem. Teljes volt a konszenzus. Néhány újságíró próbált ebben az ügyben eltérő álláspontot látni. Régóta dolgoztunk ezen a kötvénykibocsátáson, komoly piacfelmérő és piacnyitó lépésről van szó, amely része a kínai–magyar gazdasági kapcsolatok erősítésének.
– Ezért nem zavaró, hogy picit drága ez a finanszírozás?
– Nem drága. Az euróra való átváltás után egy százalékponttal magasabb hozamot látunk, de ennyit szerintem Magyarországnak megér, hogy Kínával egy ilyen jellegű együttműködés is kialakult.
– Abban is van markáns eltérés, hogy miként ítélik meg az állam szerepét. Van olyan szellemi műhely és kormánytag is, amely, illetve aki jelentős leépítést tartana kívánatosnak a közszférában.
– Az állam szerepéről, nagyságáról is mindenkinek más lehet az elképzelése vagy a szakmai meggyőződése. A kormány alapvetően abban érdekelt, hogy az állam minél kisebb mértékben szóljon bele a piac azon részébe, ahol sok szereplő alakítja a keresletet és a kínálatot, vagyis az árat. Ott van szerepünk, ahol szűk a szereplők köre, monopolisztikus helyzetek alakulnak ki. Az energiapiac ilyen terület, sokszor egy nagy szereplőnek van a fogyasztó kiszolgáltatva.
– A bankrendszer is ilyen volna? Eléggé markánsan beleszóltak eddig a pénzintézetek ügyeibe.
– A bankrendszer nem ilyen terület, hiszen több mint negyven szereplő versenyez egymással. Itt nincs is szükség hosszú távon állami szerepvállalásra tulajdonosi oldalon. Ezért döntött úgy a kormány – és írt alá erről megállapodást –, hogy három éven belül a meglévő állami tulajdonrészeket értékesíti. Ez ebben az évben megtörténik az MKB és a Budapest Bank esetében, és ezzel eleget is teszünk a vállalásunknak.
– Az Erstében azonban tulajdonrészt vásárolnának, bár kissé lassabban valósul ez meg, mint várni lehetett.
– Ez megfontolás kérdése. A bank átvilágítása lezajlott, kialakult egy árszint, de a kormány még mindig dönthet úgy, hogy az Erste megvásárlása helyett hosszabb távon hasznosabb, ha adósságot csökkentünk.
– Most akkor fontos az adósságcsökkentés? Akkor a földárverésből származó összegek miért nem ezt a célt szolgálják?
– Az Országgyűlés még dönthet úgy, hogy a kormány javaslatával ellentétben nem az ipari parki területek megvásárlására vagy földekre kell költeni ezt az összeget, de még egyszer hangsúlyozom: az adósság csökkenni fog. A három százalék feletti növekedés és 2,5 százaléknál alacsonyabb hiány esetén a mai, alacsonyabb kamatszint miatt az adósság automatikusan csökkenni fog.
– Azért vannak kockázatok. Az unió például most nagyobbnak látja a tavalyi adósságot és hányt is.
– Mindig vannak olyan tagországok, amelyeknél bizonyos tételeket vitat az Eurostat, és emiatt záradékkal látja el az államháztartási jelentésüket. Ilyen záradéka volt korábban Ausztriának, Hollandiának is, Belgium azért kapott, mert az ottani kórházak tartozásait az uniós statisztikusok szerint bele kell számolni az államadósságba. Nálunk az a kérdés, hogy az Eximbank hitelállományát el kell-e számolni az adósság részeként. A mi álláspontunk szerint nem, hiszen jelentős különbség, hogy valakinek tartoznak – vagyis hitelez másoknak –, vagy éppen ő tartozik, tehát adóssága van. Erről most folyik szakmai vita a magyar és az európai jegybank, a nemzetgazdasági tárca, a KSH és az Eurostat munkatársai között. Uniós szakmai testületek foglalnak majd állást az ügyben, ha a döntés megszületik, akkor mérlegeljük a lehetőségeket.
– Lehet, hogy megtámadja a döntést az ország az Európai Bíróság előtt?
– Először érdemes az egyeztetésekre koncentrálni. Ha nem sikerült megállapodni, akkor majd mérlegelni kell ezt a kérdést is.
– A gyorsabb deficitcsökkentés esetén persze ez se lenne annyira érdekes. Ám messze kerültek a valóban nullaszázalékos hiánytól.
– Most azt tudjuk garantálni, hogy a működési kiadások valóban nullaszázalékosak lesznek, a bevétel és a kiadás egyensúlyba kerül. Amíg viszont vannak az országnak fejlesztései és beruházásai, addig nem tudunk teljes egészében, európai uniós értelemben is nullaszázalékos hiányt elérni.
– A héten adják le Brüsszelnek a konvergenciaprogramot. Lesz benne hároméves kitekintés. Abban szerepel az államháztartási hiánynál nullához közelítő szám?
– Egy nullához konvergáló számsor szerepel benne. A jövő évi 2,4 százalékos hiány után 2018-ban 1,8 százalékos deficitet tervezünk, amely a következő években is csökken majd.
– Ebben a programban még nem. Ehhez arra is szükség van, hogy végezzünk a átalakításával. Ez nem csak azt jelenti, hogy – reményeim szerint már idén júliusban – elindítjuk az új életpályamodellt az ott dolgozóknak, de azt is, hogy megvizsgáljuk: a hivatal 20 ezer fős létszáma vajon nem túlzott-e a gazdaság méretéhez képest. Ennek a hónapnak a végén indul el a jó és rossz adósok kategóriájának létrehozása, és meg kell még teremtenünk az szja-bevallások megszüntetésének a lehetőségét, hogy a magánszemélyek esetében a hivatal készítse el a bevallást. Azt gondolom tehát, hogy erre a kérdésre majd 2017-ben kell visszatérni, és dönteni arról, mit tegyünk az szja-csökkentés ügyében.
– Lehet erre fedezet a 2018-as költségvetésben? Marad még mozgástér?
– Az egy számjegyű szja bevezetése 600 milliárd forint bevételkiesést okoz a költségvetésnek. Ha a üteme nem változik, és sikerül az intézmények összevonásával az államapparátus méretét csökkenteni, akkor a mozgástér elérheti ezt az összeget. A kormány dönthet úgy, hogy a megtakarított összeget és a növekedés többletét csak az szja-csökkentésére fordítja majd 2018-ban, de akkor más területen – ideértve a béreket, a beruházásokat és az adósságcsökkentést is – nem lesz változás. Ezt azonban 2017 tavaszán kell eldönteni. Most még korainak tartom a kérdést. Most az a feladatunk, hogy az idei terveinket megvalósítsuk, és elfogadjuk a jövő évi költségvetést.
