Vészjeleket küldenek a piacok

Maga mögött hagyta-e a világgazdaság az utóbbi hónapok piaci zűrzavarát, vagy a felfordulás egyfajta vészjelzésként fogható fel, hogy a lassuló növekedés, a növekvő bizonytalanság és a csökkenő bizalom ellenében sokkal többet kellene tenni? – e kérdést feszegeti José Vinals, a Nemzetközi Valutalap (IMF) pénz- és tőkepiaci osztályának vezetője szerint a szerdán Washingtonban közzétett Globális pénzügyi stabilitási jelentés (GFSR). A válasz pedig egyértelmű: figyelmeztető jelzéseket küldenek a piacok. A hét végi tavaszi ülésszakára készülő IMF számítása szerint, ha nem sikerül megtörni a növekedést apasztó trendet, akkor a felgyülemlő kockázatok miatt öt év alatt négyszázaléknyi globális GDP veszhet el, vagyis egyévi bővülés nem termelődik meg. Holott a monetáris, az aktívabb fiskális és a serény strukturális reformpolitika jobb összhangja révén két százalékponttal több is létrejöhetne. Ehhez például rendbe kéne tenni a bankrendszert, megszabadítani a válságban felgyűlt terhektől, egyben új üzleti modelleket kidolgozni. A GFSR ugyanakkor megemlíti, hogy az alacsonyabb nyersanyagárak nyomán Magyarország, India és Thaiföld javította külső pozícióját, és a lengyelhez hasonlóan a magyar jegybanknak is maradt még mozgástér, mert nincs inflációs nyomás.

A szintén tegnap kiadott Fiskális figyelő rámutat: az alacsony növekedési és inflációs ütem miatt nehezebb feladatnak ígérkezik a globális adósság csökkentése, miközben a GDP-hez mért arány még emelkedik is – akárcsak a deficité – sok feltörekvő országban. A fejlett régióban az államadósság aránya meghaladja a száz százalékot. Ha csak egy százalékponttal gyorsulna a gazdasági növekedés irama, akkor tíz év alatt a válság előtti szintre mérséklődne az államadósság. A növekedést és egyben a termelékenységet serkenthetné a fiskális politika, például infrastrukturális beruházások finanszírozásával, a kutatás-fejlesztés állami támogatásával és olyan képzéssel, amely lehetővé teszi a fejlett technológiák átvételét. Ez bizonyosan hatékonyabban szolgálná a gazdaság élénkítését, mint az a politika, amely a külföldi működő tőkét az állam számára költséges adókedvezményekkel próbálja vonzani. A költségvetés lazítása során azonban meg kell győzni a piacokat a hosszú távú célok megvalósítása érdekében kidolgozott középtávú tervek ésszerűségéről. A Fiskális figyelő úgy fogalmaz, hogy az eurózónában a stabilitási paktum által nyújtott mozgásteret érdemes lenne minél jobban kihasználni állami beruházások megvalósítására. Az Egyesült Államokban és Japánban középtávú konszolidációs tervvel lehetne nagyobb rövid távú mozgásteret teremteni.