Szabadabb lehet a francia vállalatok keze

Valamivel rugalmasabbá válhat a híresen merev francia munkaerőpiac, ami segítheti a növekedés felpörgését, a költségvetési deficit leszorítását – feltéve, hogy a parlament elfogadja a munka törvénykönyvét módosító, e héten beterjesztett jogszabálycsomagot. Ez egyáltalán nem vehető biztosra: a beterjesztő munkaügyi miniszter, Myriam El Khomri is úgy számol, hogy 40 szavazat is hiányozhat, miután a kormányzó szocialisták közül is sokan ellenzik a változásokat. Őket erősítheti, hogy a változások ellen hetek óta utcai megmozdulásokon tiltakoznak a munkavállalók, illetve a diákok. Az egész ügy átpolitizáltságát fokozza, hogy egy év múlva elnökválasztás lesz Franciaországban, és a mostani államfő, a népszerűtlen Francois Hollande már közölte: csak akkor indul újra, ha sikerül érdemben leszorítania a bő három éve 10 százalék fölötti munkanélküliséget.

A munkaerő-piaci reform egyik lényege, hogy a döntések jelentős részét vállalati szintre viszi le, a mostani ágazati szakszervezeti megállapodások helyett, ami nagyobb rugalmasságot adhat a munkaadóknak. A vállalatok például maguk dönthetnének arról, mekkora túlóradíjat fizetnek (adott kereteken belül), ha meghosszabbítják a heti 35 órás munkaidőt, illetve már eleve a munkaidő módosításáról is helyi szinten egyeztethetnek. Nagy változást hozhat az elbocsátások megkönnyítése is: ma egy határozatlan időre felvett dolgozót gyakorlatilag csak csődhelyzetben vagy radikális technológiaváltás esetén lehet elbocsátani, a jövőben viszont bizonyított gazdasági nehézségek esetén is el lehet kezdeni a leépítést (ilyen lehet például a megrendelések csökkenése). A munkaadók javára módosulna a végkielégítések, illetve bánatpénzek megítélése is.

Németországban már bő tíz éve lezárták a munkaerőpiacot radikálisan átalakító reformot – ami nagy szerepet játszott a gazdaság szárnyalásában és a munkanélküliség leküzdésében –, sőt már az ugyancsak erős szakszervezeteket felmutató olaszok is előbbre járnak a rugalmasabb szabályok bevezetésében. A mostani francia tervek a munkaadói oldalról, illetve elemzők részéről érkező kritikák szerint nem elég bátrak: nem változik az ideiglenes és az állandó szerződések kettős rendszere (tavaly az új szerződések 87 százaléka ideiglenes volt), marad a viszonylag magas minimálbér – idén júniustól havi 1466, 62 euró –, az időtartamában és összegében is nagyvonalú munkanélküliségi ellátás, illetve a közalkalmazottak gyakorlatilag élethossziglani védettsége.