BUX 51,860.19
+0.77%
BUMIX 4,297.37
-0.53%
CETOP20 2,316.03
+1.29%
OTP 17,890
+0.56%
KPACK 16,800
0.00%
0.00%
-2.49%
+1.30%
+0.42%
ZWACK 16,700
+0.60%
0.00%
ANY 1,565
0.00%
RABA 1,380
+0.36%
0.00%
+1.09%
-2.30%
-1.97%
-3.43%
0.00%
+1.19%
0.00%
+0.99%
OTT1 149.2
0.00%
-0.84%
MOL 2,446
+1.24%
+3.49%
ALTEO 1,725
+1.47%
-0.80%
-1.23%
EHEP 1,670
-5.38%
0.00%
-0.43%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
0.00%
+1.18%
0.00%
0.00%
SunDell 38,800
0.00%
+2.50%
+0.90%
+3.70%
+2.33%
-1.27%
NUTEX 16.78
-0.24%
Forrás
RND Solutions
Magyar gazdaság

Az ártatlanokat is hajlamos elítélni a NAV áfacsalási ügyekben?

Az egyik nemzetközi adótanácsadó szerint vitatható gyakorlatot folytat az adóhivatal, amikor az ártatlanokat is bünteti áfacsalási ügyekben. A hatóság szerint erről szó sincs

Az ártatlanokat is hajlamos elítélni az adóhivatal áfacsalási ügyekben – állítja a Mazars. A nemzetközi adótanácsadó szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) vitatható gyakorlatot folytat, amikor összemossa a tisztességes adózót és a vele szerződő tisztességtelen felet.

A probléma régi és ismert: a láncolatos áfacsalásoknál – amikor az árut papíron utaztatják országok között, hogy a kivitelnél visszaigényelhető adót megkapják – a termék végül olyan kereskedőnél landol, aki azt eladja. A dolgon ő is nyerhet: a csalók igencsak akciós áron szabadulhatnak meg az áfa-visszaigénylés alapját jelentő árutól, ám nem biztos, hogy a kereskedő tudja, miért olyan olcsó. Mire az adóhivatal felderíti az ügyletet, a láncolat tagjai rég eltűntek, a cégeket felszámolták, a tulajdonosok elérhetetlenek. Marad a végső értékesítést végző kereskedő, akit viszont sokszor ugyanúgy sújtanak a szankciókkal, mint ha ő maga csalt volna: alapesetben ő nem igényelhet vissza áfát a megvásárolt áru után. Az elmúlt években gyakorivá vált – közli a tanácsadó társaság tanulmánya –, hogy a csalók helyett a vétlen számlabefogadónál korlátozták az adólevonási jogot. Ezen az uniós bírósági gyakorlat sem változtatott, pedig a NAV irányelvbe is ültette a lényegét tavaly ősszel.

E szerint csak akkor lehet az adólevonási jogot korlátozni, ha a számlabefogadó is tudott vagy tudhatott arról, hogy csalásos ügyletsorozat része. Az irányelv szerint az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy valaki aktívan és tudatosan részt vett a csalásban.

A Mazars szerint azonban folytatódik az ártatlanok elítélése, miután tavaly kiegészült az adózás rendjéről szóló törvény azzal, hogy „ugyanazt a vizsgálattal érintett és már minősített jogviszonyt az adóhatóság nem minősítheti adózónként eltérően”. Ezt voltaképpen a transzferárügyletekre találták ki, de a NAV hajlamos kiterjesztően alkalmazni – írja a Mazars. Ez alapján ugyanis a hivatal, ha sikerült bizonyítania, hogy az egyik szerződő fél (az eladó) rosszhiszemű volt, vagyis csalt az áfával, akkor a másik félnél (a vevőnél) is ugyanezt alkalmazza, hiszen egyformán ítéli meg az ügyletet. Az adótanácsadó úgy véli: az alapelv nem jelenti azt, hogy az egyik szerződő fél szabálytalansága, rosszhiszeműsége miatt a másik fél automatikusan elmarasztalható lenne – ám ma ez a gyakorlat.
A NAV a kapcsolódó vizsgálatok eredményét automatikusan átemelve állapít meg adóhiányt, a másik félnél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat anyagát kész tényként kezeli.

Az adóhatóság szerint szó sincs automatikus bírságolásról és arról, hogy ne felelnének meg az uniós és hazai előírásoknak, a bírósági döntéseknek vagy a saját irányelveiknek. A NAV kérdésünkre közölte: azt, aki tudta vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével az áfa kijátszását megvalósító ügyletben vesz részt, e kijátszás résztvevőjének kell tekinteni.

Hangsúlyozzák: arra nincs kialakult gyakorlat, hogy mi bizonyítja a számla befogadójának ismereteit, a hatóság mindenesetre „határozataiban nem egyetlen objektívnek minősülő tényre vagy körülményre, hanem több, egymásra épülő tényállási elemek összefüggő, oksági kapcsolatban álló láncolatára alapítja megállapítását”. A NAV szerint például azt kell vizsgálni, hogy a gazdasági esemény megvalósulhatott vagy sem, nem ellentétes a közösségi joggal, ha a hatóság ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette-e a szóban forgó ügyletet, azaz rendelkezett-e például a szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, a gazdasági eseményt ténylegesen ő teljesítette-e, vagy nem. Ezenkívül – vélekednek – az is megfelel az uniós jognak, „hogy a gazdasági szereplők tegyenek meg minden tőlük észszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általuk teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz”. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt nem írták meg.

A hivatal szerint az „egy ügy, egy minősítés” elvének alkalmazása nem jelenti egyben azt, hogy a jóhiszeműen és kellő körültekintéssel eljáró partner automatikusan elmarasztalható lenne. „A tényállás teljes körű feltárása, valamint az objektív körülmények, amelyek alapján a levonási joggal való visszaélés bizonyítható, a láncolatos ellenőrzések során is figyelembevételre kerülnek a megállapítások meghozatala folyamán” – emelik ki.

Kapcsolódó cikkek