Sokba lesz a Brexit

Jóval nagyobb mértékben növekedhet a brit állam finanszírozási igénye, ha – amint azt Philip Hammond pénzügyminiszter már jelezte – „újraindítják” a fiskális politikát, hogy enyhítsék a Brexit okozta esetleges sokk hatásait. Az előző hat évben, amíg a szigorító George Osborne volt a pénzügyminiszter, az Egyesült Királyság rendre csökkentette a kölcsönfelvételt, most viszont a Reuters által megkérdezett elemzők, illetve a hitelminősítők szakértői arra számítanak, hogy a következő két költségvetési évben (ez a szigetországban április 6-án kezdődik) az eddig tervezettnél legalább 65 milliárd fonttal többre lesz szükség. Ez még akkor is így lesz, ha a brit gazdaság nem süllyed recesszióba, hosszabb távra viszont épp az ezzel kapcsolatos bizonytalanság miatt nem lehet megjósolni a finanszírozási igény alakulását.

A 2015/16-os költségvetési évben 75 milliárd fontot vett fel a brit állam (ez a GDP 4 százalékának felelt meg), és a költségvetési tervezési hivatal (OBR) márciusi előrejelzése szerint ez a folyó évben 55,5 milliárdra, a rákövetkezőben 38,8 milliárdra csökkenne, ha folytatódott volna a korábbi politika. A tavasszal még Osborne által bejelentett adóváltozások, illetve főleg a szociális ellátást érintő kiadásbővítések miatt azonban már ehhez képest is tízmilliárdos nagyságrendben bővülhet a kölcsönigény – figyelmeztetett most a költségvetést vizsgáló Institute for Fiscal Studies igazgatója, Paul Johnson.

Arról egyelőre nem sokat tudni, hogy az új kormány milyen fiskális eszközökben gondolkodik; a pénzügyminiszter legutóbbi nyilatkozatai szerint mindenféle ösztönzés attól függ, milyen állapotban lesz a gazdaság a költségvetés szokásos féléves értékelésekor (erre november vége felé szokott sor kerülni). Elsőként a Bank of England (BoE) léphet, ha élénkíteni kell – jelezte Hammond. A BoE júliusban nem nyúlt se a 2009 óta félszázalékos alapkamathoz, se a mennyiségi lazítás meglevő kereteihez, de általános várakozás szerint a jövő héten már változtat valamit, bár a rekordmélységben levő kamatok, illetve kötvényhozamok más jegybankokhoz hasonóan az ő mozgásterét is korlátozzák.

A legjobb megtérülést a hosszú távú állami beruházások ígérik, az OBR számításai szerint sokkal hatékonyabban használnák fel a forrásokat, mintha adócsökkentést vagy általában a közkiadások növelését finanszíroznák belőlük. Az előbbiek hatása azonban sokkal lassabban érvényesül, mint az utóbbiaké, ráadásul a megszorítások éveiben a beruházásoktól is elvettek forrásokat (tavaly például 34 milliárd fontot fordítottak ilyen célra, szemben a 2009/2010-es, a válságkezelésre fókuszáló büdzsében szereplő 51 milliárddal). Idén márciusban ugyan még a Cameron-kormány közzétett egy 425 milliárd font értékű infrastrukturális beruházási csomagot, ám az ebben szereplő tervek megvalósítását a magántőke bevonásával képzelték el – kérdés, a Brexit utáni bizonytalanságban mennyire tolonganak majd a befektetők. Tűzoltásként addig is be lehetne vetni szakértők szerint az átmeneti áfacsökkentést, amit Gordon Brown munkáspárti kormánya már sikerrel alkalmazott 2009-ben. Ez azért is jó választás lehetne, mert a hétéves mélypontra süllyedő júliusi beszerzésimenedzser-index azt mutatta, hogy a vállalatok gyorsabban elkezdték összehúzni magukat, mint a fogyasztók.