Ha az adatszépítő torzításokat figyelmen kívül hagynánk, akkor 2015 elejére 12,1 százalékos munkanélküliségi rátát kapnánk 7,8 százalék helyett – állítja a Tárki Társadalmi riport 2016 című kiadványának egyik kutatása.
Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója szerint három tényező is torzítja a KSH-statisztikákat, amelyek eredményeképpen a magyar foglalkoztatási mutatók 2010 óta folyamatosan, 2013 óta pedig különösen látványosan javulnak.
A legnagyobb torzító tényező a közfoglalkoztatás, ami Scharle szerint kétféle módon is javította az utóbbi évek munkaerőpiaci statisztikáit. Egyrészt 2009-től egyre több pénzt fordított a kormány erre a célra, így a közmunkások éves átlagos létszáma a korábbi 35 ezer körüliről fokozatosan 200 ezer fölé emelkedett. Ráadásul 2014-től még a téli hónapokban sem csökkent a létszám, mert a közmunkásoknak munka helyett képzést vagy hideg időben is végezhető munkát szerveztek. Másrészt 2014 óta más módszerrel kérdez rá a KSH munkaerő-felmérésének (MEF) kérdőíve a közmunkára, így azok is foglalkoztatottnak számítanak, akik az adott héten nem dolgoztak, de a program keretében képzést kaptak.
Scharle véleménye szerint a közmunkások besorolása a foglalkoztatottak közé torzítást jelent, mivel ezáltal a foglalkoztatotti rátát a autonóm folyamatai mellett állami adminisztratív beavatkozások is befolyásolják. Egy „normális” piacon a munkaerő kereslete és kínálata alakítja ki a béreket és a foglalkoztatási szintet. A közmunkások azonban nem a bérek alapján választják több lehetőség közül a közmunkát, hanem a munkaügyi kirendeltség ajánlata alapján döntenek: ha van piaci munkahely, akkor azt kell elfogadniuk, ha nincs, akkor a közmunkát, különben elveszítik a segélyüket is. A kereslete sem a piaci, sem a társadalmi igényeket nem tükrözi: a közmunkát szervező önkormányzatok nem a helyi közösség szükségletei szerint döntik el, hogy milyen szolgáltatások nyújtásához van szükségük hány közmunkásra, hanem fordítva, a Belügyminisztérium által kiadott létszámkeretet igyekeznek az adott korlátok között értelmesen felhasználni.
Az adatszépítéséhez az is hozzájárul, hogy az MEF alapján számított foglalkoztatási ráta azokat a külföldön élőket is beszámítja a foglalkoztatottak közé, akik időről időre hazatérnek, és a háztartás jövedelméhez hozzájárulnak – hívta fel a figyelmet a kutató. Emellett az MEF mintavételi eljárásának 2014-es megváltoztatása 63 ezer fővel emelte meg a foglalkoztatottak számát, miközben az elmúlt 15 évben az első negyedévi adat még egyszer sem mutatott érdemi emelkedést, sőt többnyire csökkenni szokott. Így mindhárom torzítási forrást kiszűrve a foglalkoztatási ráta 2015 elején valahol 57,4 százalék és 58,1 százalék között lehetett – vélekedik Scharle. Vagyis a valódi, szépítés nélküli foglalkoztatási mutatók 2010 óta lassan, de javultak, és 2014-ben a korábbinál nagyobb volt a növekedés.
