Kettős céljánál a jegybank

A gazdaság jó formában van, a jegybank (Fed) az inflációt és a foglalkoztatást előirányzó kettős céljának közelébe került, ezért szigorodhat a monetáris politika – mondta hétfőn William Dudley, a New York-i szövetségi tartalékbank elnöke, s hasonlóan bizakodó álláspontot fogalmazott meg Charles Evans, a chicagói tagbank vezére, aki azzal érvelt, hogy a pénzromlás üteme hamar elérheti a kétszázalékos célt, különös tekintettel Donald Trump megválasztott elnök gazdaságösztönző javaslataira. S miközben a két jegybanki vezető beszélt, nem sokkal a nyitás után a Wall Street-i Dow Jones index újabb történelmi rekordot döntött.

A nyíltpiaci bizottság jövő heti kamatdöntő ülése előtt különösen nagy figyelem övezte a New York-i beszédet, amelyben a helyi Fed-elnök utalt is rá, hogy Trump győzelme után igencsak mozgásba lendültek a piacok, emelkedtek a kötvényhozamok, és erősödött a dollár. Ennek azonban Dudley szerint nem kell túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítani, elképzelhető, hogy a befektetők megelőlegezik a várható folyamatokat, vagyis a fiskális politika terjeszkedését, amire a Fed a vártnál gyorsabb ütemű kamatemeléssel válaszolhat.

Amúgy Dudley leszögezte: szükséges is, hogy a költségvetés levegyen terheket a jegybank válláról, időszerű az infrastruktúra-fejlesztés, amely egyebek mellett kedvezően hathat a termelékenységre. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra is, hogy kellő pénzügyi képességre kell szert tennie a büdzsének, hogy a következő ciklikus lanyhulás idején be tudjon avatkozni, méghozzá a mainál méretesebb automatikus stabilizátorok révén, például a munkanélküli-segélyek időbeli kiterjesztésével és járulékcsökkentéssel.

Ám az a tény, hogy a gazdaság állapota jó, s hogy az idei növekedés 1,8 százalékos, jövőre pedig ezt meghaladó lehet, még nem ad okot elégedettségre. Nagy kihívás a beruházások alacsony szintje, a vérszegény termelékenység és a jövedelmi egyenlőtlenség növekedése. Az utóbbi évtizedekben, egészen pontosan 1970 óta a munka részesedése a GDP-ből öt százalékkal csökkent, a leggazdagabb felső egy százaléknak a jövedelme megduplázódott. Vagyis az életszínvonal nem emelkedett kellőképpen, és a jövedelmek megoszlása is egyenlőtlennek bizonyult. Közvetve ezzel Dudley a választási eredményhez vezető folyamatokról értekezett, s miközben a fiskális politika nagyobb szerepvállalását sürgette – összhangban a Fed már régóta hangoztatott véleményével –, túl korainak találta, hogy Trump kampányígéreteit közgazdaságilag értelmezze.