A világgazdasági válság óta nem szembesülhettek az árak emelkedésével a fejlett országok lakói, az idei év azonban meghozhatja a fordulatot. Az Egyesült Államokban, Európában és szerte a fejlett országokban már látszanak olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a hosszú évekig tartó deflációhoz közeli helyzet megváltozik.
Az növekedésére azért is számíthatunk, mert Donald Trump megválasztott amerikai elnök ígért lépései – többek között az infrastruktúra-fejlesztések – miatt érdemben erősödhet a kereslet, nőhetnek a bérek és a beruházások. A várakozásokat fűti, hogy meglepetést okozott a decemberi német infláció is, amely majdnem egy teljes százalékponttal, 1,7 százalékra nőtt. Az eurózónában és az USA-ban több mint kétéves csúcsot döntött a drágulás üteme, és további növekedés várható, a valutaunióban pedig már az ipari árak is emelkednek. A HSBC elemzői úgy kalkulálnak, hogy a fejlett gazdaságokban az infláció jövőre már eléri az 1,9 százalékot, összhangban a nagy jegybankok céljával.
A globális infláció felpattanása az alacsony olajárak bázisból való kiesésével függ össze – mondta a Világgazdaságnak Gárgyán Eszter, a Citibank vezető közgazdásza. A hatás lassan megjelenhet a maginflációban, a feldolgozott élelmiszerek árában, a szolgáltatásokban és a szállításban egyaránt. A feszes amerikai is emelkedő inflációs pályát jelez – tette hozzá a Citi szakértője.
A munkaerőhiány a kelet-közép-európai régióra is jellemző, a bérdinamika gyorsulása miatt ez költségoldalról okozhat inflációs nyomást Magyarországon is. Miután az olajárak hatása kiesik, 2017 elejére 2 százalékra nőhet az infláció a novemberi 1,1 százalékról, az első negyedév végére pedig megközelítheti a jegybank 3 százalékos célját. A pénzromlást ugyan visszafogják a kormányzati áfacsökkentések, a jövedéki adók emelése viszont növeli. A Citi szerint az olajár az év végére elérheti a 65 dollárt, ami további drágulást hozhat az üzemanyagoknál. Ráadásul a dollár tovább erősödhet – a forinttal szemben is –, ami szintén benzindráguláshoz vezet, és ez begyűrűzik más termékek és szolgáltatások árába is. Egyelőre az nem látszik, hogy az üzemanyagokon kívül egyéb importált termékek ára is emelkedne, amit támogat, hogy az eurózónában visszafogottabb lesz az infláció emelkedése, mint máshol a világban. A Bank of America-Merrill Lynch tegnap kiadott elemzése szerint idén 2,6 százalékra nőhet a magyar infláció, ami 0,2 százalékponttal magasabb a korábbi előrejelzésüknél.
A magyar inflációra nézve lefelé mutató kockázatot jelent – vagyis alacsonyabb pályához vezethet –, ha további termékkörök áfáját szállítja le a kormány – amire a költségvetésben van tér –, vagy újabb rezsicsökkentést hajt végre a közelgő választások előtt – mondta Gárgyán Eszter. Globálisan az jelent ilyen kockázatot, ha Trump gazdaságpolitikájában nem az élénkítés, hanem a globalizáció visszafordítása és a protekcionista intézkedések lesznek a meghatározók, ezek ugyanis alacsonyabb gazdasági növekedéshez és inflációhoz vezetnek. A Bloomberg összeállítása szerint ilyen kockázat lehet még Kína gazdaságának esetleges nagymértékű lassulása vagy az, ha a Brexit hullámai más gazdaságokat is elérnek, és visszavetik a kereskedelmet. Ám inkább annak van nagyobb esélye, hogy az élénkülő gazdaság – amire a feldolgozóipari indexek is utalnak – nagyobb áremelkedéshez vezet.
Felfelé mutató kockázat Gárgyán Eszter szerint az, ha a és a garantált bérminimum jelentős emelésével összefüggésben – amely a dolgozók 30 százalékát érinti közvetlenül – a többi bérszegmensben is gyors növekedést látunk. Ez 9-10 százalékos bérdinamikát okozhat a gazdaságban. Költségoldalról például az építőiparban és a hazai piacra termelő szolgáltatásoknál lehet jelentős a béremelési kényszer.
Német nyomás az EKB-n
Kamatemelésre szólították fel német közgazdászok az Európai Központi Bankot (EKB), miután kiderült: az eurózónában a vártnál sokkal gyorsabban, 1,1 százalékkal nőtt az infláció decemberben. Ez ugyan még elég messze van az EKB valamivel 2 százalék alatti célszámától, de szakértők szerint, ha tovább drágul az olaj, akkor hamar meglesz az is. (Más kérdés, hogy a maginfláció 1 százalék alatt van.) A legnagyobb példányszámú német napilap, a Bild csütörtöki számában megszólaltatott szakemberek – a DZ bank főközgazdászától a DIW gazdaságkutató vezetőjén át Angela Merkel kancellár egyik gazdasági tanácsadójáig – azt hangsúlyozták, hogy véget kell vetni az EKB ultralaza monetáris politikájának, eljött a normalizálás ideje, meg lehet már lépni a kamatemelést. A DIW-főnök Marcel Fratzscher azt is kiemelte, hogy ezzel azok is jól járnának, akik megtakarítanak. A Bild már tavaly decemberben, az EKB mennyiségi lazítási programjának meghosszabbításakor is élesen támadta az eurózóna jegybankját, illetve személy szerint az elnökét, Mario Draghit.
