Nem az európai valutaövezet első negyedévi növekedési adatainak publikálása lökte feljebb kedden az euró árfolyamát a dollárral szemben, hanem a The Washington Postban előző este megszellőztetett hír, hogy Donald Trump elnök szigorúan titkos hírszerzési értesüléseket adott át az orosz külügyminiszternek a múlt héten. Egyik sem igazán kedvező fejlemény az eurózóna számára, hiszen egyrészt az erősebb kurzus fékezheti az exportot, másrészt ismét a politikai bizonytalanság kerítheti hatalmába a befektetőket, holott a holland és a francia választások már kezdték eloszlatni a populizmus terjedése okozta félelmeket. Olyannyira, hogy Angela Merkel német kormányfő és Emmanuel Macron francia köztársasági elnök hétfői berlini találkozója bátorító üzeneteket küldött az eurózóna reformját és a potenciális növekedést ösztönző szerkezeti átalakításokat illetően.
Az Eurostat kedden közzétett második becslésének fő száma megegyezik az első közlésben szereplővel, de immár a tagországokról is több információ áll rendelkezésre. Az első negyedévben az eurózóna és az 28 tagállama 0,5 százalékkal növekedett az október–decemberi periódushoz képest, s ez inkább fokozatosan gyorsuló ütemre vall. Az Egyesült Államok gazdasága viszont lassít. Az első negyedben csupán 0,2 százalékkal bővült, míg a múlt év utolsó negyedében még 0,5, azt megelőzően 0,9 százalékos tempót diktált. Ha az adatokat az előző év azonos időszakával vetjük össze, akkor az eurózóna 1,7, az EU 2, az Egyesült Államok 1,9 százalékkal gyarapította bruttó hazai termékét (GDP).
A tartósan jól húzó német gazdaság – negyedéves alapon 0,6, éves szinten 1,7 százalék – mellett viszonylag lassan haladt a francia (0,3 és 0,8), illetve még vontatottabban az olasz (0,2 és 0,8). A görög viszont újra recesszióba süppedt. Gyorsított viszont a spanyol, a portugál, a finn, valamint a lett és a litván gazdaság. Az ír pedig idén a legélénkebb lesz. Az EU-ban a kilépő britek is átlag alatt teljesítettek az első negyedben, de lendületben maradt a lengyel, a román, a bolgár, a szlovák és a cseh gazdaság, míg a magyar most áttért a gyorsítósávba. A rendelkezésre álló adatok szerint negyedévi 1,3 százalékos ütemét Románia, Finnország, Lettország és Litvánia szárnyalta felül, Csehország ugyanennyit ért el. A kiigazított éves 3,7 százaléknál gyorsabban Románia, Lengyelország, Lettország és Litvánia haladt.
Az elemzők figyelmét elsősorban az eurózóna viszonylag erőteljes bővülése kötötte le, mert a válság utáni felzárkózási időszak belátható időn belül véget ér, s kérdés, mi ösztönözhetné a potenciális növekedést. Mint Bert Colijn, az ING vezető közgazdásza kifejtette, szerkezeti reformokkal, a szolgáltatások egységes piacának létrehozásával, a monetáris unió elmélyítésével és megtámasztásával lehetne előrelépni. Ebből a szempontból bátorító, hogy Merkel Berlinben nem zárkózott el az uniós alapszerződés módosítása elől. A Fitch, illetve Jim O’Neill, a Goldman Sachs volt elnöke is rámutat, hogy az eurózóna összesített költségvetési helyzete jobb, mint az Egyesült Államoké és Nagy-Britanniáé. Vagyis nagyszerű alkalom adódhat a német–francia együttes növekedési ösztönzés indítványozására. Igaz, ehhez Macronnak bizonyítania kell, hogy képes elsősorban munkaerőpiaci reformok megvalósítására; ennek nyomán azonban a németek is beleegyezhetnek a fiskális integráció bővítésébe, az eurózóna pénzügyminiszteri posztjának létrehozásába.
