Bölcs vagy ostoba buborékok?

A központi bankok és a hatóságok általában aggódnak amiatt, hogy miként hatnak politikáik az eszközárakra – emelte ki Thomas J. Sargent, a New York Egyetem Nobel-díjas közgazdász-professzora az 55. Közgazdász-Vándorgyűlésen, Egerben. Szerinte a részvény annyit ér, amennyit az emberek hajlandók az osztalékhozamért fizetni.

A racionális várakozások elmélete – Robert Shiller modellje, aki nem hitt a racionális várakozásokban – a nézetek azonosságára hívta fel a figyelmet ezen várakozások kapcsán. „A természetnek és az Istennek is ugyanaz a várakozása” – emelte ki. A másik modell, a nézetek különbözőségén kialakuló, vagyis a nem racionális várakozásoké, amikor a szereplők mást gondolnak a piacon.

Tegyük fel, van egy részvény, ami soha nem fizetett osztalékot és nem is fog soha. Van olyan barátom, aki vásárolt

– viccelődött Sargent, aki ezt azzal magyarázta, hogy a fundemantális érték ugyan nulla, de ha van egy buborék, akkor nem. Rámutatott: a buborékok azonban előbb-utóbb kipukkadnak. „Mindenki tudja, hogy meg fog történni, mindenki tudja, hogy ki fog pukkanni” – mondta, azt hangsúlyozva, hogy a felívelés kompenzál minket a bekövetkező katasztrófáért.

A jegybankok emiatt aggódnak.

Voltam már monetáris tanácsi üléseken, ahol az elnök felvetette, van-e buborék, és a gárda azt mondta, hogy lehetetlen megmondani

– hangsúlyozta.

A heterogén modellekben a különbség a lényeg, vagyis nem mindenki gondolja ugyanazt a piacon. Az optimisták és a pesszimisták felcserélődnek, van, aki rövid távon bizakodó és hosszú távon pesszimista, és fordítva. „A szerepek váltakoznak” – tette hozzá. Eladhatjuk a részvényt annak, akivel nem értünk egyet. Amikor a pesszimista és az optimista szerepek felcserélődnek, akkor a részvények gazdát cserélnek.

A híres buborékok megszűnését a Shiller modellben egyszerűen eltűntek, de ennek nem volt oka. Egy másik modellben van valami, ami megszünteti a buborékokat: ha az eszköz kínálata megnövekszik, úgy, hogy már a pesszimisták egy része is megveszi az eszközöket, akkor az árak felmennek és végül összeomlanak. A buborékok kialakulását Sargent szerint tehát a tőkeáttétel engedélyezésével segítjük elő, ezzel növeljük őket, az eladások (shortolás) engedélyezése pedig megszünteti őket, illetve megakadályozzuk kialakulásokat. A központi bankok szerint nem minden buborék rossz – mondta Sargent, folyamatban van egy vita, hogy a buborékok „ostobák, vagy bölcsek”.