Ezt a jogszabályt kell alkalmazni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV), valamint az önkormányzati adóhatóság által megállapított és nyilvántartott fizetési kötelezettségek végrehajtása továbbá az azok kapcsán lefolytatandó fizetési kedvezményi eljárás során. A vonatkozó szabályokat korábban az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazta. Emellett a törvény hatálya alá tartozik mindazon döntések végrehajtása, illetve a végrehajtás során benyújtott fizetési kedvezményi kérelmek elbírálása, amelyek kapcsán a végrehajtás foganatosítása az általános közigazgatási rendtartás alapján a hatáskörébe tartozik. Ezen túlmenően a javaslat előírja a törvény alkalmazását az adók módjára behajtandó köztartozások behajtására irányuló eljárásokban is.
Jelentős változás, hogy kizárólag a tartozás esedékességét követően 8 napon belül benyújtott fizetési kedvezményi kérelemre szünetel a végrehajtás. A határidő bevezetésével megszüntethető a korábbi bonyolult szabályozást, amely megkülönböztette egymástól az adott tartozás vonatkozásában első, illetve ismételt kérelmet. A javaslat régi hiányosságot pótolva szabályozza a végrehajtás megszüntetésének eseteit. Fontos változás például, hogy meg kell szüntetni a végrehajtást az adós halála esetén.
A javaslat a korábbi szabályokkal egyezően tartalmazza a végrehajtási eljárás során kiszabható mulasztási bírságra vonatkozó szabályokat. E szerint természetes személy adós 200 ezer forintig, más adós 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a végrehajtási eljárást a megjelenési kötelezettség elmulasztásával, az együttműködési kötelezettség megsértésével vagy más módon akadályozza.
Ismételt jogsértés esetén a kiszabható mulasztási bírság összege természetes személy adós esetén 500 ezer forintig, más adós esetén 1 millió forintig terjedhet. A javaslat új elemként vezeti be az adósnak nem minősülő személy bírságolásának lehetőségét is. A gyakorlatban ugyanis gyakran előfordul, hogy a végrehajtást nem maga az adós, hanem például valamely hozzátartozója, illetve egyéb, az eljárásban nem érdekelt harmadik személy akadályozza – olvasható a jogszabály indoklásában.
A végrehajtási kifogást – a gyors és hatékony eljárás lefolytatása érdekében – a végrehajtás során tett intézkedés tudomásra jutásától számított 15 napon belül lehet benyújtani. A javaslat – a forgalom- és jogbiztonság érdekében – 6 hónapos jogvesztő határidőt is alkalmaz a benyújtás kapcsán. További változás az eddigi szabályozáshoz képest, hogy a végrehajtási kifogásban meg kell jelölni a sérelmezett végrehajtói intézkedést, és azt, hogy a kifogást előterjesztő az intézkedés megsemmisítését vagy megváltoztatását milyen okból kívánja. Az időhúzásra szolgáló, nem valós jogsérelmet orvosoltatni kívánó kifogások benyújtásának megszüntetése érdekében újraszabályozzák a végrehajtási kifogás halasztó hatályát is. A tervezet szerint a 10 ezer forintot meg nem haladó nettó tartozással rendelkező adós esetében a fizetési felhíváson és az átvezetésen túl a vámhivatal egyéb végrehajtási cselekményt nem foganatosít.
Az adóhatóságnak sok esetben huzamosabb ideig külföldön tartózkodó, például külföldön munkát vállaló személytől kell tartozást beszednie, ugyanakkor a magyar adóhatóságok végrehajtási cselekményeket kizárólag a Magyarország területén foganatosíthatnak. A tartozások mielőbbi beszedése érdekében a rendelkezés kiterjeszti a kötelezettség külföldön történő érvényesítésére közbeszerzési eljárás keretében jogot szerző szervezet eljárási jogosultságát a 183 napot meghaladóan külföldön tartózkodó belföldi illetőségű személyekre is.
Új elemként vezetik be azt, hogy a munkáltató kell majd a vámhatóság felé tájékoztatást küldjön a havonta letiltható jövedelem összegéről, valamint a letiltást befolyásoló körülményekről, amely egyrészről az elektronikus kapcsolattartásnál időnként tapasztalható mulasztások hatását igyekszik csökkenteni, másrészről hasznos információt jelent a végrehajtást foganatosító adóhatóság számára az eljárás tovább folytatásához, a soron következő végrehajtási cselekmények meghatározásához és ütemezéséhez.
A javaslat egyik fő újítása, hogy lehetővé teszi az lefoglalt ingósság azonnali lefoglalását. Az eddigi szabályozás alapján a lefoglalt ingóságot a végrehajtó (a zár alá vétel esetét kivéve) a foglalás helyén hagyta, s azt az adós azt az értékesítésre történő elszállításig használhatta.
Jelentős változást hoz a javaslat abban is, hogy a követelésfoglalásról szóló irat és az arra a kötelezett által teendő nyilatkozat kapcsán lehetőséget teremt a kétoldalú elektronikus kommunikációra a hatóság és a követelésfoglalás kötelezettje között.
A javaslat lehetőséget biztosít a végrehajtás szünetelése vagy felfüggesztése esetén is az adós érdekében, annak kérelmére, a kérelemben megjelölt követelés lefoglalására.
Az ingatlan-végrehajtás szabályozását a korábbi törvény úgy oldotta meg, hogy az ingóvégrehajtással együtt, egy fejezetben szabályozta azt. Ez a gyakorlatban sok esetben követhetetlen volt, nehéz volt a szabályokat egységes egészként átlátni és alkalmazni. Ezt rendezi jelen javaslat, hiszen az ingatlan-végrehajtásra vonatkozó rendelkezéseket egy külön fejezetben szabályozza.
A javaslat a korábbi szabályozástól eltérően határozza meg az ingatlan-végrehajtás összeghatárát. Azt rögzíti, hogy az 500 ezer forintos tartozás összeghatárát lakóingatlan foglalása esetén akkor is figyelembe kell venni, ha az ingatlan értéke egyébként arányban van a tartozás nagyságrendjével. Természetesen a lakhatást közvetlenül szolgáló ingatlan értékesítésére továbbra is csak akkor van lehetőség, ha a végrehajtás egyéb formái nem vezettek eredményre. Amennyiben a tartozás megfizetése nem kerül veszélybe, a javaslat lehetővé teszi az adós számára kedvezőbb kiegyenlítés lehetőségét. Az adós és a végrehajtást kérő számára is kedvező fedezetcserének az sem lesz akadálya, ha a végrehajtási eljárás felfüggesztés, vagy szünetelés alatt áll, hiszen ez mindkét fél érdeke.
A vámhivatal az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény 2018. január 1-től hatályos szabályozása alapján általános végrehajtási hatósággá válik. A hatóság feladatát – ebből a szempontból – három típusú tartozás behajtása érinti. Egyrészt az általa nyilvántartott adó- és vámtartozások behajtása, másrészt a különböző ágazati törvények által rá delegált, adók módjára behajtandó köztartozások behajtása, illetve az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény alapján az egyéb köztartozások behajtása. A javaslat szerint a kötelezettségek jogosultjai vagy a behajtást kérő hatóságok a vámhivatalt elektronikus úton benyújtott megkereséssel tudják felhívni a végrehajtási eljárás megindítására.
