Az építőanyagok iránti megnövekedett kereslet és a béremelést kikényszerítő munkaerőhiány nemcsak a lakáspiacon, hanem a sportlétesítmények terén is érezteti együttes hatását. Emiatt a beruházói oldal is arra számít, hogy várhatóan százmilliárdos tétel lesz a 2023-as atlétikai világbajnokság infrastrukturális hátterének biztosítása – értesült a Világgazdaság. Az esemény rendezési jogáról csak decemberben dönt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF), de sokat sejtető, hogy Sebastian Coe, az IAAF elnöke július végén – a 27 tagú vezető testület javaslatát tolmácsolva – bejelentette, Budapest az általuk preferált helyszín.
A 2024-es olimpiai pályázatnak is hangsúlyos eleme volt az atlétikai stadion, amely már az első kapavágás megtétele előtt is drága mulatság.
Az állam ugyanis még 2014-ben 16,5 milliárd forintért vásárolta meg a Wing Zrt.-től a Rákóczi híd pesti hídfőjétől délre húzódó, 15 hektáros telket, ahol a 15 ezer férőhelyes, de a világversenyekre kibővítve 55 ezer néző befogadására is alkalmas aréna felépülhet. A borsos ingatlanár mellett az építési tervek elkészítése további 4,7 milliárd forintba kerül, a nyertes pályamű a Napur Architect Kft.-től érkezett. Már csak azért is magasnak tűnnek az induló költségek, mert összehasonlításképp 2014-ben a stadionépítési láz első fecskéiként a debreceni Nagyerdei Stadiont 12,5, a Ferencváros otthonául szolgáló Groupama Arénát pedig 14,7 milliárd forintból húzták fel, előbbinek 20, utóbbinak 22 ezres a kapacitása. Noha kétségtelenül óriási építőipari konjunktúra van, az idei első fél évben például 19 százalékkal nőtt az ágazat termelése, sokaknak nehezen emészthető az árak ilyen mértékű elszabadulása.
Fotó: NAPUR
A 2017 márciusában visszavont budapesti olimpiai pályázathoz szükségszerűen készült megvalósíthatósági tanulmány is, az abban foglaltak összesen 120 milliárd forintra becsülték az atlétikai stadion költségvetését. A kiemelt budapesti fejlesztésekért és nemzetközi sportpályázatokért felelős kormánybiztos, Fürjes Balázs munkaszervezete, a KKBK Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja azonban tanult a Duna Arénát és a vizes világbajnokságot kísérő „számháborúból”, egyelőre nem közölt számonkérhető költségbecslést. Fokozta a nyomást a KKBK-n, hogy a 2016 novemberében lemondott úszóelnök, Gyárfás Tamás eredetileg azt közölte, nyolcmilliárd forintba kerül majd a vb-uszoda, s azzal együtt 25 milliárdba a teljes rendezés. Ehhez képest végül 130 milliárd forintot emésztett fel a sportesemény lebonyolítása, ebből 50 milliárdot a fő helyszín. Még ha Gyárfás irreálisan alacsony költségekről beszélt is, időközben Fürjes munkacsoportja ugyancsak alábecsülte a csatornázással, rakpartrendezéssel és kerékpárutak építésével felkúszó kiadásokat, ezzel pedig támadási felületet adott.
Információink szerint a Magyar Atlétikai Szövetségnek (MASZ) nem is feltétlenül lesz szüksége 55 ezer fős létesítményre. Lapunk úgy tudja,
folyamatosak az egyeztetések a szükséges kapacitásról az IIAF vezetősége és a MASZ pályázati bizottsága között.
Az is jelzésértékű, hogy 2019-ben Doha a 40 ezres Kalifa Nemzeti Stadionban rendezi meg a vb-t, 2021-ben az Oregon állambeli Eugene pedig a 13 ezer férőhelyesről mindössze 30 ezresre bővíthető Hayward Fieldben. Márpedig Budapest aligha ragaszkodik a megalomán tervekhez, ha harmadával-negyedével kisebb stadion is megteszi, amivel ráadásul költségeket is csökkenthet.
Jó irány a nemzetközi sportvilágban a kibővíthető-visszabontható létesítmények térnyerése, így is kérdéses azonban, Budapestnek szüksége van-e egy 15 ezer férőhelyes atlétikai stadionra – morfondírozott a Világgazdaságnak Szabados Gábor sportközgazdász. Hozzátette: bármilyen világverseny lebonyolításának akkor van értelme, ha az adott infrastrukturális fejlesztésre egyébként is szükség van.
A teljes cikk a Világgazdaság keddi számában olvasható
