Szentendrén kipakolják az ablakba a kulturális magánügyeket
A szentendrei MűvészetMalomban május 12-ig látható a Publikus magánügyek című kiállítás, amely harminc magángyűjtő több mint 350 művét mutatja be. A tárlat főképp a rendszerváltást követő évek magyar művészeti életére, az új generáció indulására, valamint az előző rendszerben tiltott művészek hazatérésének témájára fókuszál. A rendezvényen szinte az összes, gyűjtők által preferált művész jelen van. Fontos magángyűjtemények féltett darabjai is láthatók, közülük sok olyan, amely az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem került napvilágra. A portfólió kurátorai, Muladi Brigitta és Schneller János a rendszerváltás utáni korszak sokszínűségét, valamint a társadalmi és politikai változások vizuális művészetekre gyakorolt hatását igyekeznek feltárni az érdeklődők előtt. A kilencvenes évek időszaka a műfaji határok elmosódását hozta, sokféle, egymással vitázó irányzat létezett párhuzamosan egymás mellett. Ugyanakkor az egyes sokszorosítási eljárások (fénymásolat, digitális nyomat), a fotó, a videó és más képalkotó eszközök, valamint a köztéri beavatkozások egyaránt fontos szerepet kaptak.
A szabad műtárgypiac indulásával egy időben kezdtek el épülni a MűvészetMalomban most bemutatott magángyűjtemények. Ezek – néhány kivételtől eltekintve – csak a kétezres években fordultak a kilencvenes éveket meghatározó alkotók keresése felé. A kiállított műveket három fő téma szerint rendezték egységekbe: az első csoport a médiumtudatos alkotások, amelyek a tartalmuk szerint képviselnek egy-egy műfajt, a második egység a művész és a művészet új szerepeit járja körül, főképp azokat a társadalmi változásokat, amelyekkel korábban nem foglalkozott a művészet, a harmadik műtárgycsoportot pedig a posztmodern adja, elsődlegesen a rendszerváltást megelőzően elnyomott vagy a nyilvánossághoz el nem jutó művészek alkotásai útján. Utóbbiak a kilencvenes években szélesebb közönség elé kerültek, egyúttal megkezdődött a műveik piacosítása is. Nem véletlen, hogy a gyűjtői preferenciákat részben meghatározza a kortárs műgyűjtés iránya.
