Bár átlag körüli az idei szilvatermés, és a feldolgozóipari alapanyagnak felhasználható gyümölcs ára egész júliusban viszonylag alacsony, kilónként nettó 35-50 forint volt, a pálinkafőzők a korábbi években tapasztaltnál jóval kisebb mennyiségre jelentkeztek be vevőként – mondta a Világgazdaságnak Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke. A nyomott ár részben a pálinkások szerény érdeklődésének a következménye, aminek Apáti Ferenc szerint több oka is van. Egyrészt a főzdék tavaly bevásároltak az akkor is olcsó alapanyagból, másrészt az adóemelés miatt a pálinkák iránti kereslet is visszaesett. Az is igaz ugyanakkor, hogy egyes tételeknél a szárazanyag-tartalom valamelyest elmarad a szokásostól, vélhetően az átlagosnál hűvösebb időjárás miatt.
Az idén a virágzás ugyan jó volt, de a március–áprilisi aszály, az éjszakai fagyok, majd a hűvös, fényszegény és csapadékos május terméskiesést okozott. A FruitVeB ezek alapján 60-65 ezer tonnára, vagyis a sokéves átlag körülire becsüli az idei termésmennyiséget, ami 5-10 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Július elején kezdődött az idei szilvaszezon, amikor közepes-jó árszínvonal alakult ki. A Németországba irányuló exporttételek ára kilónként 120–150 forint között volt, a belföldi frisspiaci termelői árak nettó 70–90 forint között mozogtak. A szezon felfutása, az északkeleti termőtájak szilvaszüreteinek beindulása után azonban az árak folyamatosan zuhantak, és júliusban bedugult a piac: a frisspiaci nettó termelői árak sok helyen 30-50 forintos mélységébe zuhantak. Ezért az árért már betakarítani sem feltétlenül érdemes az árut, egyes tételek pedig eladhatatlanná váltak – mondta Apáti Ferenc, aki szerint az egyéni értékesítést választó vagy arra kényszerülő kistermelőknek jelentős értékesítési gondokkal kell szembenézniük.
A piaci gondokat tükrözi a szilvaültetvények területének változása is. Az uniós csatlakozás idején 5300 hektáros szilvatermő terület a csatlakozás utáni években folyamatosan nőtt, 2015-re már közel 8 ezer hektáros volt. Apáti Ferenc szerint a bővülésnek nem jövedelmezőségi okai voltak, hanem az, hogy az egyéb, intenzívebb gyümölcskultúrákhoz képest a szilva tőkeigénye mérsékeltebb, és mivel gépesíthető a betakarítása, alacsonyabb a munkaerőigénye is. A területnövekedésnek vége szakadt, az elmúlt három évben nagymértékű a szűkülés, és már csak 6600 hektáron folyik termesztés. A szilva 75-80 százalékát belföldön értékesítik, a termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül, a friss szilva fogyasztása pedig alacsony, fejenként évi 1,3 kilogramm körüli.
