Bár átlag körüli az idei szilvatermés, és a feldolgozóipari alapanyagnak felhasználható gyümölcs ára egész júliusban viszonylag alacsony, kilónként nettó 35-50 forint volt, a pálinkafőzők a korábbi években tapasztaltnál jóval kisebb mennyiségre jelentkeztek be vevőként – mondta a Világgazdaságnak Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke. A nyomott ár részben a pálinkások szerény érdeklődésének a következménye, aminek Apáti Ferenc szerint több oka is van. Egyrészt a főzdék tavaly bevásároltak az akkor is olcsó alapanyagból, másrészt az adóemelés miatt a pálinkák iránti kereslet is visszaesett. Az is igaz ugyanakkor, hogy egyes tételeknél a szárazanyag-tartalom valamelyest elmarad a szokásostól, vélhetően az átlagosnál hűvösebb időjárás miatt.
Az idén a virágzás ugyan jó volt, de a március–áprilisi aszály, az éjszakai fagyok, majd a hűvös, fényszegény és csapadékos május terméskiesést okozott. A FruitVeB ezek alapján 60-65 ezer tonnára, vagyis a sokéves átlag körülire becsüli az idei termésmennyiséget, ami 5-10 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Július elején kezdődött az idei szilvaszezon, amikor közepes-jó árszínvonal alakult ki. A Németországba irányuló exporttételek ára kilónként 120–150 forint között volt, a belföldi frisspiaci termelői árak nettó 70–90 forint között mozogtak. A szezon felfutása, az északkeleti termőtájak szilvaszüreteinek beindulása után azonban az árak folyamatosan zuhantak, és júliusban bedugult a piac: a frisspiaci nettó termelői árak sok helyen 30-50 forintos mélységébe zuhantak. Ezért az árért már betakarítani sem feltétlenül érdemes az árut, egyes tételek pedig eladhatatlanná váltak – mondta Apáti Ferenc, aki szerint az egyéni értékesítést választó vagy arra kényszerülő kistermelőknek jelentős értékesítési gondokkal kell szembenézniük.
A piaci gondokat tükrözi a szilvaültetvények területének változása is. Az uniós csatlakozás idején 5300 hektáros szilvatermő terület a csatlakozás utáni években folyamatosan nőtt, 2015-re már közel 8 ezer hektáros volt. Apáti Ferenc szerint a bővülésnek nem jövedelmezőségi okai voltak, hanem az, hogy az egyéb, intenzívebb gyümölcskultúrákhoz képest a szilva tőkeigénye mérsékeltebb, és mivel gépesíthető a betakarítása, alacsonyabb a munkaerőigénye is. A területnövekedésnek vége szakadt, az elmúlt három évben nagymértékű a szűkülés, és már csak 6600 hektáron folyik termesztés. A szilva 75-80 százalékát belföldön értékesítik, a termés szűk fele a feldolgozóiparba kerül, a friss szilva fogyasztása pedig alacsony, fejenként évi 1,3 kilogramm körüli.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.