Elkerülhetetlen lesz némi lassulás

Mi a kulcsa annak, hogy a romló külső környezet, különösen a lassuló német gazdaság mellett fennmaradjon a magyar gazdaság növekedése?

Az elmúlt időszakban a belső kereslet, mindenekelőtt a beruházások kiugróan magas emelkedése volt az egyik legfontosabb tényező a hazai gazdaság növekedésében. A GDP 60 százalékát adó háztartási fogyasztás öt éve szintén pozitívan járul hozzá a bővüléshez. A lassuló európai gazdasági környezetben nőni fog a belső kereslet jelentősége, így fontos a további élénkítése. Ennek egyik eszköze a fiskális költekezés, amelyre a kedvező hiányszámok teret is adhatnak. A kormányzat nemcsak a magángazdaságra, hanem saját magára is költhet a hiánycélok megsértése nélkül. De nem elég költeni, jól és hatékonyan kell csinálni. A GDP harmadik negyedéves, erős, 5,1 százalékos növekedéséhez a belső kereslet mellett a jó exportteljesítmény is hozzájárult, ami a külső piacok tartós gyengülése mellett valószínűleg nem fenntartható. A belső kereslet robusztussága azt mutatja, hogy építhetünk erre a tényezőre, de némi lassulás elkerülhetetlen lesz.

A 2017. márciusi megalakulása óta mennyiben bizonyította létjogosultságát az NVT? Mennyire eredményes a gazdaságpolitika és

a versenyszféra közös megoldáskeresése?

A közös megoldáskeresés jó megfogalmazás, és az NVT kiváló fórum erre. A tanácsban képviseltetve van a kormányzati, az akadémiai, a kereskedelmi, a tanácsadó és az ipari szektor is. Egy döntéshozó vagy tanácsadó testület sokszínűsége nagyban növeli a döntések és a javaslatok minőségét. Mindannyian ugyanazokat a főbb problémákat látjuk, de más szemszögből. A tagok szabadon fejthetik ki az álláspontjukat, javasolhatnak témákat, mutathatnak be saját elemzéseket, ezeket pedig valóban figyelembe veszi a kormány, tehát hatékony konzultációs testületként működik a tanács. A kereskedelmi és ipari szektor több olyan esetet is jelzett, amely mutatja, hogy milyen betokosodott rutinok terhelik a gazdaság működését. Ezek többnyire valamilyen parciális érdek régi beidegződései, amelyek a szabályozói oldal vakfoltjában vannak. Apró tüskék a köröm alatt, amelyeket ki kell szedni. Egy másik jó példa az oktatás. Az állam, az akadémia és a gazdasági szféra is tudja, hogy az oktatást jobban a gazdaság igényeihez kell igazítani. De hatékony megoldást egyedül egyikük sem fog tudni kidolgozni. Úgy érzem, ezen a területen igazán jó akciókat sikerült közösen meghatároznunk. Emellett vannak olyan problémák, amelyek csak bizonyos szemszögből, pozícióból láthatók jól. Például többen jeleztük: nehézkes a felnőttképzések dokumentációja, és ez hátrányosan érinti mind magukat a vállalatokat, mind a munkavállalókat, végső soron kevesebb képzés valósul meg. Nyilván nem ez volt a szabályozó célja, ám ez a hatás az ő szemszögükből nem látszott. A jelzéseknek hála megkezdődött az egyszerűsítés, az átalakítás.

Mit tud hozzátenni a Mol a tanács munkájához, például az oktatás komplex fejlesztése terén?

Az NVT is olyan, mint minden más közös munka: annyit lehet belőle kivenni, amennyit az ember beletesz. Mi például részletesen elmondtuk, hogy mit tehet egy vállalat az oktatás javításáért: nem szabad várni arra, hogy valaki más majd megoldja. A kezünkbe vettük az irányítást. Elkezdtük magunk kiépíteni belső és külső tehetséggondozó és vezetőképző programjainkat, és intenzív kapcsolatot építettünk ki az egyetemekkel és a diákokkal a duális képzések és a kutatás-fejlesztési tevékenységek keretében. És persze ott van a Corvinus átalakítása, ahol alapítványi elnökként is igyekszem segíteni a munkát.

A külföldi működőtőke-befek­te­tések továbbra is meghatározók. Még mindig az olcsó munkaerő miatt vonzó célpont az ország, vagy már megvannak azok a készségek, kompetenciák, amelyek

a magas hozzáadott értékű termeléshez kellenek?

A magyarországi és összességében a régiós munkaerő még mindig jóval olcsóbb, mint a nyugat-európai, de a várakozásaink szerint a különbség csökkenni fog, erre nem lehet hosszú távon építeni. Vannak az országban kifejezetten jól képzett munkavállalók, de ahogy a munkaerőpiac minden szegmensében, itt is munkaerőhiány tapasztalható. Ez például az egyik legfontosabb kockázati faktor volt a Mol 1,2 milliárd euróba kerülő tiszaújvárosi poliolberuházásánál. Ez egy modern petrolkémiai üzem, amely majd értékes alapanyagot gyárt a piacra. Ehhez azonban 200 versenyképes, magas színvonalon dolgozó munkavállalóra lesz szükségünk, köztük 140 felsőfokú mérnökvégzettségűre. Ha növelni akarjuk a magasabb hozzáadott értékű termelés arányát, növelnünk kell az oktatás hatékonyságát is. És igen, mi a tanácsban erre is számos javaslatot dolgoztunk ki.

Magyarország egy helyet előzve

a 47. lett a Világgazdasági Fórum idei versenyképességi rangsorában. Bár Románia és Bulgária mögöttünk, Szlovákia, Csehország és Lengyelország előttünk áll. Mikor javulhat érdemben a régiós pozíciónk?

Az, hogy az idén egy helyet javítottunk, szép eredmény, de nem elég. Tény, hogy a régióból a mi pontszámunk növekedett a legjobban, 0,8-del, de a 37. Lengyelország még mindig majdnem három, a 32. Csehország majdnem öt ponttal van előttünk. Hosszú az út, de öt-tíz év alatt bekerülhetünk a top 40-be, ha jól teljesítünk. Ehhez javítani kell a foglalkoztatási és a vállalati környezetet, és tovább kell csökkenteni az összességében még mindig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) átlaga feletti adóelvonást. A kkv-szektor nem versenyképes: növelni kell a szektor termelékenységét és költséghatékonyságát. Versenytársainkhoz képest drágán és nem hatékonyan szolgáltatnak a kkv-k, pusztán a gazdaság felfűtésével pedig nem érhető el tartós eredmény. Emellett növelni kell a közszolgáltatás, az oktatás és az egészségügy színvonalát. Mindez egyszerűen hangzik, de sajnos egyáltalán nem az. A hazai gazdaság potenciális növekedési üteme 3-3,5 százalék körül van, ami felzárkózást mutat a nyugat-európai országokhoz.