Személyesen, az agrárirányítás vezetőjeként hogyan élte meg a rendkívüli időjárási körülményekkel, állatbetegségekkel és koronavírus-járvánnyal terhelt idei évet?
Mindenki tisztában van azzal, hogy 2020 mennyire nehéz év volt, de történtek pozitív események is. Március 14. egy emlékezetes pillanat volt, mert azon a napon háromszor többet vásároltak az emberek, mint egy karácsonyi nagybevásárlás hétvégéjén. Másnap pedig újra volt a polcokon áru. Úgy is fogalmazhatok, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar azon a napon nagykorúvá vált. Mindenki azt gondolta, hogy ellátási nehézségek lesznek, ám ha üresen maradt egy-egy polc, az nem az áruhiány, hanem logisztikai probléma miatt volt. Tavasszal jártam az országot, és előfordult, hogy hajnalban, amikor találkoztam a szántani induló gazdával, megkérdeztem: ön nem fél? Mire azt válaszolta: „Most van itt a vetésidő, vetni kell.” Fantasztikus érzés volt ezt hallani, és ugyanilyen emberi helytállást tapasztaltam az élelmiszeriparban is.
A nemzetközi versenyben is tudott profitálni az ágazat a válságállóságából?
Erre egy kiváló példa, hogy amikor az olasz tésztagyártók nem tudták teljesíteni a nemzetközi megrendeléseiket, akkor jött a Gyermelyi, és soha nem látott mértékben foglalt el piacokat külföldön. Jó volt látni a cég vezetőinek az örömét és azt, ahogyan tervezgetnek, hiszen az új piacok megtartásához fejleszteni kell, új malmot kell építeni.
A legnagyobb járvány közepén azt tervezni, hogy miként lehet előteremteni cirka hétmilliárd forintot, és hogyan épül új malom Gyermelyen – ezekért a pillanatokért érdemes dolgozni.
És ha abból a szempontból értékeli az évet, hogy mennyivel jutott közelebb a magyar agrárium ahhoz a célhoz, amelyet erre a kormányzati ciklusra megfogalmaztak?
Hadd menjek vissza az alapokhoz: már a miniszteri meghallgatásom óta egy szó határozza meg a munkámat, ez pedig a versenyképesség, mindent e szemüvegen keresztül vizsgálok. Bármilyen nehézségek voltak is az idén, ezen a téren végül is nagyon nagy lépést tettünk előre. Ebben az évben született meg az osztatlan közös tulajdonú termőföldek felszámolásának a megoldása, az öntözéses gazdálkodásról, valamint az őstermelői adózásról és a családi gazdaságokról szóló törvény, és csak ez a három jogszabály lebont egy sor, a versenyképességet gátló tényezőt.
Mekkora gazdálkodói réteget érint a családi gazdaságokról szóló jogszabály, és milyen hatása lehet?
A 290 ezer őstermelő és 83 ezer családi gazdaságban dolgozó január 1-jétől három működési forma közül választhat: maradhat őstermelő, alapíthat őstermelők családi gazdaságát vagy családi mezőgazdasági társaságot.
A kedvezmények mindhárom forma esetében számottevők. Egymillió forintig semmilyen kötelezettsége nincs a termelőnek, ami az olyan kistermelők számára segítség, akik csak a feleslegüket viszik ki a piacra. Egy- és tízmillió forint között már bevallást kell készíteni, de nem kell adót fizetni. Az őstermelői kategóriában a tíz- és húszmillió forint árbevétel közötti sávban kell átalányadót fizetni: 10 százalék számít jövedelemnek, és ennek a 15 százaléka adónak. Ez azt jelenti, hogy húszmillió forintos árbevételig 150 ezer forintos átalányadóval egy gazda minden, az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítette a személyi jövedelemadóból. Ez egy versenyképes ajánlat, amely vonzóvá teszi az agrárgazdálkodást, és segíti a generációváltást.
A kalászosok az aszály ellenére jó termést hoztak, az őszi betakarítású kultúráknak pedig jót tett az eső. Az állattenyésztőket viszont a sertéspestis és a madárinfluenza sújtotta, illetve sújtja. Ők mire számíthatnak?
Kiírtunk egy pályázatot az állattartó telepek korszerűsítésére 50 milliárd forintos kerettel, de 330 milliárdnyi igény jött be. Ha a kormány végül kiegészíti a forrásainkat a nemzeti költségvetésből, és hozzátesszük a nálunk megmaradt támogatási összegeket, fel tudjuk majd emelni ezt a keretet 200 milliárd fölé is. Ez – 50 százalékos intenzitással számolva – 400 milliárd forintnyi beruházást generál az állattenyésztésben. Ezt már elhatároztuk, áprilisra pedig meg fognak születni az első ehhez kapcsolódó döntések. A kertészetben szintén intenzív építkezés folyik, a legmodernebb technológiákat hozzuk be. Ez megint egy fantasztikus történet lesz a maga 30 milliárdjával, és jön majd hozzá még 20 milliárdos öntözésfejlesztés is. Ha sikerül elfogadtatni a magyar terveket, akkor az uniós helyreállítási alapból mindezek mellett még 270 milliárd forint körüli összeget fogunk öntözésfejlesztéshez kapcsolódó programokra fordítani a következő hat esztendőben.
A részletekről még folyik a vita, de megszületett egy kompromisszumos megállapodás az új közös agrárpolitikáról. Ebben mennyire sikerült a magyar érdekeket érvényre juttatni?
Ez a kompromisszum nagyon nagy harcok árán született, és számunkra nagy győzelem. Fontos eredmény, hogy a tíz hektárnál kisebb területen gazdálkodókra nem vonatkoznak azok a pluszelőírások, amelyeket minden nagyobb gazdának kötelező lesz betartania. Ez helyénvaló is így, hiszen a tíz hektárnál kisebb területek eleve magukban hordozzák a termelési és biológiai sokszínűséget. Szintén óriási dolog, hogy sikerült megőrizni a forrásokat a gazdák számára. Akár 26 százalékos is lehetett volna a csökkenés, de végül ennél jóval kisebb mértékben szűkülnek a források. Tény persze, hogy ezért a gazdáknak több erőfeszítést kell tenniük. De küzdünk azért, hogy azok a szabályok, amelyeket az európai gazdáknak be kell tartaniuk, legyenek érvényesek a harmadik országokból szállítókra is.
Védjük meg ezzel az európai gazdáinkat, és – nem győzöm hangsúlyozni – a fogyasztóinkat is. Az teljes képtelenség, hogy miközben Európában egyre erősebb azoknak a hangja, akik megtiltanák a ketreces tojástermelést, az EU óriási hitelt biztosít Ukrajnának egy olyan tojásfarm létrehozására, ahol ketreces tojástermelési rendszer van. Azon is dolgozunk, hogy vegyék figyelembe az országok eddigi áldozathozalatát. Hollandia például egy hektárra háromszor annyi növényvédő szert használ, mint Magyarország, ne várjuk azt, hogy mind a két ország 30 százalékkal csökkentse a felhasználást. Nagyon szívesen látnék egy abszolút számot, amely mindkét országra vonatkozik. Azt látatlanban aláírnám.
Mennyire befolyásolja a mi versenyképességünket, hogy például a magyar élelmiszer-gazdaság szempontjából fontos Romániában a területalapú támogatások pozíciójavulást hoznak a termelőknek, míg nálunk nem?
A gazdák számára a leginkább kézzelfogható a földalapú támogatás. Hogy ennek szintjét a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük 2023 után is, a vidékfejlesztési támogatások forrásaiból a maximális 25 százalékot át szeretnénk ide csoportosítani. De gondolnunk kell arra is, hogy mi lesz így a második pillérrel, amelynek forrásaiból jönnek létre a beruházások és az élelmiszeripari fejlesztések. Erre is van a magyar kormánynak tett javaslatunk: a vidékfejlesztési forrásokhoz kapcsolódó hazai kiegészítést emeljük fel a maximumra, tehát 80 százalékra. Csak viszonyításképpen: ez most 17,5 százalék. Ha sikerül elérnünk a 80 százalékot, az lehetőséget teremt a gazdák számára arra, hogy a következő hét évben utolérjék uniós társaikat. Ez a stratégiai cél.
Milyen mértékben érintheti ez a nemzetgazdaság anyagi forrásainak elosztását?
Ennek a megítéléséhez visszautalnék arra, hogy az élelmiszer-gazdaság milyen, már-már emberfeletti teljesítményt tett le az asztalra a pandémiás időkben. De nem csak akkor teljesített meggyőzően a szektor, hiszen az agrártermékek aránya 2019-ben a teljes nemzetgazdaság külkereskedelmi többletéből 64 százalék volt, ugyanez az arány az idén, az első nyolc hónapban már 85,7 százalékra emelkedett. Az agrárgazdaság tavaly 3,1 milliárd, az idén január és augusztus között pedig 2,2 milliárd euróval járult hozzá a nemzetgazdaság többletéhez, ami az előző évben még elérte a 4,9 milliárd eurót, az utóbbi időszakban viszont csak 2,5 milliárd eurót tett ki. Ez azt jelenti, hogy ebben a nyolc hónapban a teljes nemzetgazdasági többlet döntő részét az agrárium adta. Vagyis valós és nélkülözhetetlen teljesítményről beszélhetünk.
Jövőre mekkora támogatási összeg kifizetését tervezik?
Terveink szerint agrár- és vidékfejlesztési támogatások címén 782 milliárd forint kerülhet a gazdálkodók számlájára. Ebből tisztán hazai költségvetésből finanszírozott nemzeti támogatásokra 94 milliárd forint, uniós társfinanszírozással működő piaci támogatásokra mintegy 30 milliárd forint, tisztán uniós közvetlen támogatásokra 455 milliárd forint, a Vidékfejlesztési program és a Magyar halgazdálkodási operatív program működésére pedig 203 milliárd forint várható.
Milyen változások jöhetnek a szabályozásban?
A szőlészetről és borászatról szóló, már elfogadott törvényjavaslat eredményeként augusztus elsején a szőlő-bor ágazat magyarországi szabályozásának átfogó reformja kezdődik. Az első negyedévre szóló terv az, hogy bevezetjük a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszert. Ezzel olyan új, Európában is egyedülálló kockázatkezelési eszköz válik a növénytermesztők és az állattenyésztők számára elérhetővé, amellyel lehetővé válik a külső tényezők okozta kár enyhítése. Ilyen tényezők például az állat- és növénybetegségek vagy a piaci árak tetemes csökkenése.
A legfőbb cél pedig a generációváltást segítő, azaz az öröklés kérdéskörét rendező szabályrendszer kialakítása és megújítása. Nekem ez a legfontosabb történet, mert ez teszi föl a pontot az i-re abban a folyamatban, amely az egész őstermelői és gazdálkodói tevékenység működési környezetének rendbetételével kezdődött. Ha ezt 2021-ben le tudjuk tenni az asztalra, én elégedett leszek.
Jövőre a tervek szerint 782 milliárd forint támogatást fizetnek ki.
