Az óceánba, tengerekbe veszett áruszállító konténerek száma hét éves rekordot döntött tavaly a hajózási világszervezete (WSC) kimutatása szerint.
A gumiabroncstól a fehérneműn át az okostelefonokig a legváltozatosabb a termékeket és alkatrészeket tartalmazó konténerekből 2020-ban háromezernél is több potyogott a vízbe és süllyedt a tengerfenékre.
A rekorder a 364 méter hosszú One Apus nevű hajó volt, amely november végén került viharba Hawaii partjaitól 1600 tengeri mérföldre és több mint 1816 óriás fémdoboz hullott róla a vízbe. Ennél nagyobb katasztrófa legutóbb 2013-ban ért konténerszállító hajót, akkor a japán MOL Comfort tört ketté Jementől délre az Indiai óceánon és vitt magával hullámsírba 4293 konténert.
A felgyorsult és a lazán vett biztonsági szabályok számlájára írható balszerencse sorozat az idén folytatódott, már ezernél már az elmerült konténerek száma. Érdekesség, hogy a világ legnagyobb tengeri áruszállító társasága, a dán A.P. Moller – Maersk volt a szenvedő alanya a két legnagyobb balesetnek.
A legtöbb baleset Kína- és az Egyesült Államok közti úton történik. A MSC Aries Long Beachből tartott Kína felé január végén, amikor 46 konténere zuhant a Csendes óceánba.
Clive Reed, aki egy hajózás biztonsággal foglalkozó tanácsadó céget vezet, a Bloombergnek elmondta, hogy sokasodó baleseteknek törvényszerű okai vannak.
A fuvarozók mintha a Need for Speed számítógépes játék szereplői lennének, a beszűkült szállító kapacitások maximális kihasználására törekednek.
A járvány az e-kereskedelmet elképesztő mértékben felpörgette, az ENSZ szakosított szervének összesítése szerint a globális kiskereskedelem 20 százaléka már az interneten zajlik, de az áruk fizikai célba juttatása döntően a tengerjárók közvetítésével történik, egyre komolyabb logisztikai felkészültséget megkövetelve. A hajóknak minél gyorsabban kell fordulniuk a kikötők között, a rakodást is fel kell pörgetni, hogy tartani tudják a tempót.
A hajók egyre nagyobbak, a Lego kockaként egymásra halmozott konténerhegyek egyre magasabbak leszek, stabilitási problémákat is felvetve.
A fent említett hajók alig egy-két évesek, az Essen is csak tíz éves szeli az óceánt. Ráadásul a klímaváltozás velejárójaként a tengeri viharok is egyre nagyobb pusztítást képesek végezni. Az időre való érkezés kényszere még a tapasztalt legénységet is hibázásra kényszeríti.
A kapitányok kerülőút helyett inkább „átgázolnak” egy-egy viharzónán, hogy időt nyerjenek és üzemanyagot spóroljanak, a rakodómunkások pedig a konténere biztonságos illesztésénél követnek e sokszor végzetes hibákat.
Az Allianz biztosítótársaság felmérése szerint a káresetek bő háromnegyede egyértelműen emberi hibára, mulasztásra vezethető vissza. Szakértők szerint a megoldást a piaci igényekhez illeszkedő szállítókapacitások kiépítése jelenti, erre azonban hosszú éveket kell még várni.
