Nagyon nagy kihívás az épületek felújítása, még az országaiban is, ahol évente 100 milliárd eurót fordítanak az ingatlantulajdonosok korszerűsítést szolgáló beruházásokra, de a teljes dekarbonizációhoz, a 2050-re megcélzott karbonsemlegesség eléréséhez ennek a triplájára lenne szükség. Erről az Európai Bizottság Energiaügyi Kabinetjének tagja, Karlis Goldstein beszélt azon a konferencián, amit az Európai Ingatlantulajdonosok Nemzetközi Érdekképviseleti Szövetsége (UIPI) szervezett a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületével (TTOE) közösen, amelyet egy európai körút első állomásaként Budapesten rendeztek meg.
Az Épületfelújítási hullám előtt az EU és Magyarország című tanácskozáson az európai szakpolitikus rámutatott: a klímaváltozás ellen közösen kell fellépni, és abban mindenkinek részt kell vállalnia, de egységes módszer nincs, hiszen az épületek állapota rendkívül eltérő, és az ingatlantulajdonosokat is különböző platformokon, különböző módon kell és lehet segíteni.
Miközben az unióban 43 millió ember él energiaszegénységben, ami télen a fűtés, nyáron a hűtés megfizethetőségének hiányát jelenti, az energiahatékonyság, vagyis a költségek csökkentése az egyetlen járható és hatékony út, hiszen az a lakhatást is olcsóbbá teszi tulajdonosnak és bérlőnek egyaránt.
Magyarországon az éves felújítási rátát a jelenlegi egy-két százalékról 2030-ig lakóépületek esetében öt, középületeknél három százalékra célozza növelni a klímasemlegességi törekvéseket megfogalmazó nemzeti stratégia – derült ki az Innovációs és Technológiai Minisztérium főosztályvezetője, Horváth Viktor előadásból.
Eszerint a kormányzat magasra tette a lécet, megelőzve jó néhány európai országot, a villamosenergia-termelést 90 százalékos mértékben dekarbonizálttá tervezik tenni 2030-ra, ami komoly vállalás, éppúgy, mint a közel nulla energiafelhasználású épületek arányának 20 százalékra növelése, valamint a szén-dioxid-kibocsátás 30 százalékos csökkentése 2030-ra.
A magyar felújítási stratégiában foglaltak megvalósításához komoly beruházásokra van szükség, ezért az egyik fő szabály, hogy olyan finanszírozási mechanizmusokat dolgozzanak ki, amelyek szinten tartják, vagyis nem emelik a lakosság rezsiszintjét.
A kormányzat többféle és összetett támogatási konstrukcióban, visszatérítendő és vissza nem térítendő támogatásokban egyaránt gondolkodik
– jelezte a főosztályvezető. „A pontos keretek még nem adottak, az EU-val még nem zárultak le a tárgyalások a helyreállítási terv részleteiről. Annyi már tudható, hogy a vissza nem térítendő források felhasználásánál a lakossági célcsoport szerepel majd a legnagyobb hangsúllyal.”
Félő, hogy kevés lesz a következő nyolc év a 2030-ra kitűzött célok eléréséhez, ha még csak ötletelnek a támogatási rendszerekről – szögezte le Bék Ágnes, a TTOE elnöke. Jó ideje hiányoznak a társasházak számára is elérhető felújítási támogatások, noha a legnagyobb energiapazarlók az épületek.
A konferencián részt vevő közös képviselők hangsúlyozták, hogy a lakás-takarékpénztári konstrukció megszüntetése nagy űrt hagyott, mert a 30 százalékos állami támogatás biztosította, hogy kamatmentessé vált a ráadásul igazi nagy előnye volt, hogy fedezetet tudtak vele biztosítani a hitelfelvételhez a lakóközösségek, amelyektől a társasházi közös tulajdont a bank mint érték nélküli tulajdont most nem fogadja el.
A pályázatokkal kapcsolatban a TTOE elnöke az állami és banki bürokrácia csökkentésének fontosságát is hangsúlyozta, de mindenekelőtt a tulajdonosok szemléletformálásának szükségességét, ami alapvető feltétele annak, hogy a felújításokra vállalkozzon a ház. A Covid-járvány és az elszabadult munkadíjak és építőanyagárak miatt sok társasház most a korábban elhatározott munkálatoktól is visszalépett, noha az épületek állapota ezt indokolná.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet (Mehi) felmérése mindeközben megdöbbentő adatokkal szembesítheti a döntéshozókat, hiszen abból kiderült, hogy a felújítások több mint felét kényszerből, elromlott, cserére szoruló berendezések miatt végzik el, és nem komplex terv keretében. Szécsi Ilona, a Mehi szakértője elmondta, a korszerűsítést szolgáló felújítások 76 százalékánál nem használtak energetikai tervet, és több mint fele említésre méltó energiamegtakarítás nélkül zárult, bár a megrendelők több mint 90 százaléka elégedett az eredménnyel, mert kényelmesebb lett az otthona.
A támogatásokat fontos lenne energiamegtakarítási feltételekhez kötni, hogy a közös pénzből finanszírozott munkálatok társadalmi hasznosságát biztosítsák.
Emmanuelle Causse, az UIPI főtitkára rendkívül hasznosnak nevezte a konferencián a zömében közös képviselőktől elhangzott felvetéseket és helyzetismertetést, mondván, a brüsszeli döntések előkészítésénél a gyakorlati problémák és valós igények ismeretében tud majd érvelni.
