Hosszabb ideje tartja magát a sajtóban, hogy az állam eladná több meghatározó cégét, így a HungaroControlt és a Rábát is. Ez igaz?
Dehogy igaz, ezt egyedül a sajtó értelmezi így. Éppen ellenkezőleg, a kormány egy egységes struktúrát hozott létre a honvédelemhez, a védelmi iparhoz kötődő cégek együttműködésének erősítésére. Ezért emeltük ki a nemzeti vagyonkezelő szervezetből és csoportosítottuk át a tulajdonosi jogokat a Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt.-hez (NVII).
A félreértelmezésnek talán az is oka, hogy könnyű elveszni a hadiipar területén tempósan zajló változások között.
Pedig a stratégiát többször bemutattuk már, de vegyük át még egyszer. A magyar védelmi ipari tevékenység két színtéren zajlik. Van egy holding, ez az NVII, amely a – legalább – részben állami vállalatok menedzsmentjét viszi. Létrehozására azért volt szükség, hogy egy központban foglalkozzanak a szerteágazó tevékenységeket folytató hadiipari cégekkel. A teljesség igénye nélkül ilyen az Arzenál, a Currus, az ArmCom, a Hirtenberger Defence Systems, a Rába, a HungaroControl vagy a Rheinmetall és az Airbus partnerségével felállított vegyestársaságok. A másik láb a Védelmi Innovációs Kutató Intézet (VIKI), amely a hazai védelmi innovációs ökoszisztéma központja. Hangsúlyozom, hogy ez egy széles értelemben vett védelmi – tehát hazánk általános biztonságát hivatott támogatni – és nem hadiipari szervezet. Utóbbi esetben van közreműködés, például a kettős felhasználású termékek és technológiák révén. Saját jogon folytat kutatásokat, magyar és nemzetközi k+f projekteket gondoz, továbbá feladata még a technológiatranszfer feltételrendszerének megteremtése is. Budapesten, Zalaegerszegen és Szegeden is lesz egy egysége. A VIKI gyakorlatilag az amerikai DARPA és a DIANA programjának hazai megvalósulása. Utóbbiban komoly szerepet készülünk vállalni.
Mégpedig?
A DIANA azon a NATO-felismerésen alapszik, ami egyébként az Egyesült Államokban már sok évtizedes gyakorlat, hogy a civil technológiát érdemes megvizsgálni abból a szempontból, alkalmas lehet-e védelmi ipari célú felhasználásra. Miután körülbelül húsz éve az a trend, hogy a civil kutatásra több pénz jut, megfordult a korábbi irány – hadiipar, űripar, légiipar, majd civil szegmens –, és mára a civil technika hasznosul hadi területen. Logikus is, hiszen a követelmények sokban nem különböznek, egy szenzor az autóban és harckocsiban is szenzor.
Csak az előbbit a milliós megrendelésállomány miatt olcsóbban állítják elő.
Hogyan jön a képbe Magyarország?
A DIANA három szintből épül fel. A lebonyolításért felelős diplomáciai főhadiszállást, a különböző koncepciók előremenetelét segítő akcelerátori feladatokat, valamint az egyes technológiák tesztelését lehetővé tevő környezetet valamelyik NATO-tagállamba telepítenék. Sok ország jelentkezett, jelzésértékű, hogy elsők között Magyarországra érkezik kétnapos terepbejárásra az új típusú biztonsági kihívásokért, egyúttal az innovációért felelős főtitkárhelyettes, David van Weel. Kapcsolódik mindehhez egy tőkealap, valamint támogatási láb, azonban ennek részletei még kidolgozás alatt vannak.
Elnyerhetők ezek a feladatok?
Szerintem mindhárom egység kapcsán hiánytalanul eleget teszünk a feltételeknek, ezért jók az esélyeink. Ráadásul Magyarországon éppen felmenő ágban tart a védelmi ipar, amelynek jó a társadalmi elfogadottsága, és nem fanyalogva fogadjuk az ilyen típusú projekteket. Szerintem a NATO diplomatáinak sem mindegy, milyen megítélés mellett végzik a munkájukat. A végső döntések legkésőbb a nyárig megszülethetnek.
Mi a gyakorlati jelentősége, ha hazai bázisa lesz a DIANA programnak?
Leginkább diplomáciai, főleg a főhadiszállás kérdésében. A magyar kormány számára eleve fontos, hogy minél több EU-s, OECD-s, ENSZ-es vagy éppen NATO-s szervezet működjön az országban. Az akcelerátori és a teszttevékenységnek viszont ezen túlmenően konkrét tudományos és gazdasági haszna is van, hiszen elindít egy olyan folyamatot, hogy más NATO-tagállamokból Budapestre vagy éppen Zalaegerszegre jönnek majd cégek.
Milyen lehetőségeik vannak a hazai szereplőknek egy nemzetközi mezőnyben?
Kiváló lehetőségeik vannak, hiszen a NATO nyolc területet preferál, ebből héttel foglalkozunk itthon, néggyel – az adatvezérelt technikával, a mesterséges intelligenciával, az autonóm eszközökkel és a szuper-számítástechnikával – kifejezetten magas szinten.
A minőség mellett mélységi merítésre is van lehetőség a beszállítóknál?
Létrehoztunk egy beszállítói fejlesztési stratégiát egy ehhez kapcsolódó 50 milliárdos tőkealappal. Alapvetően azt látjuk, hogy aki képes mondjuk a Mercedeshez alkatrészt gyártani, az képes a Lynxhez is.
A beszállítói kör feltérképezése zajlik, és vannak konkrétumok is: a Rheinmetall túl van három beszállítói konferencián, amelyekre több mint ezer cég jelentkezett. Közülük összesen háromszázat választottak ki, velük már konkrét interjúk folynak. Helytállunk ezen a téren, bár tény, hogy néhány speciális szakmunkát fel kell építenünk. Többek között ilyen a páncélhegesztés.
Mi lehet a megítélése a szövetség oldaláról egy esetleges magyar szerepvállalásnak a DIANA-an?
Egyértelmű elismerést jelentene, egyben a nyugati szövetségi rendszerünk elmélyülését mutatná. Magyarországot komolyan veszik, például azért is, mert nemcsak teljesíti a vállalt GDP-arányos 2 százalékos hadiipari ráfordítást, hanem ezenfelül is hozzá akar járulni a NATO ügyéhez.
Ezzel szemben a politikai kritikák rendre túlzott keleti elkötelezettségről szólnak.
Tegyük hozzá, nonszensz módon. Egyetlen orosz vagy kínai terméket sem gyártunk itthon, ellenben a nyugati cégekét annál inkább. Megjegyzem, szerintem azzal sem lenne baj, ha keleti technika is megjelenne a magyar piacon. Uniós vállalatok is ott vannak Oroszországban vagy Kínában.
Visszatérve a hazai védelmi iparra, tartható az 500 milliárdos éves kibocsátás elérése 2030-ig?
Sőt, az 500 milliárdos cél a szektor cégeinek éves forgalmát tekintve a jelenlegi tudásunk szerint az évtized végére megduplázható, és 1000 milliárd körüli szinten teljesülhet.
Ebben már benne van a civil vagy kettős felhasználású technológia értéke is. A védelmi ipar nem tömeggyártás, de 5-8000 munkaerőt biztosan foglalkoztat. A hozzáadott értékről pedig ne feledkezzünk meg, hiszen az jelentős.
Mi az alapvető motiváció a magyar hadiipar visszaépítése mögött?
Az elsődleges szándék, hogy Magyarország biztonságát, szuverenitását és az európai védelmi képességeinket is megerősítsük, emellett a hadipar újjáélesztése hozzájárul Magyarország gazdasági, ipari-technikai fejlődéséhez, az innovációhoz és a munkahelyteremtéshez. Bár összetett szegmensről beszélünk, mindenesetre egy új technológiai lábbal támogatjuk a fenntartható gazdasági növekedést, ahogy a járműipart is felépítettük. De ebben a szellemben ösztönözzük a buszgyártást, a vasútijármű-gyártást, és dolgozunk az építőipari technológia hátterének megteremtésén, a zöldipar kialakításán is. Összefoglalva, következetes iparfejlesztést hajtunk végre a foglalkoztatás bővítése, a nemzeti önellátás megalapozása és az exportképességek fokozása érdekében.
Mi az előnye a magyar piacnak a többihez képest?
Uniós ország vagyunk, uniós szabályok szerint járunk el, high-tech ipari körülményeket kínálunk. A Globális Innovációs Index alapján a világon az első tízbe tartozunk egyebek mellett a high-tech-gyártásban és a high-tech-kivitel teljes kereskedelmi forgalomhoz mért arányában is. Emellett látványos helyzeti előnyt jelent, hogy más az érzékenységünk a hadiipar kapcsán. Mi technológiai kérdésként, pragmatikusan tekintünk a szektorra. Miközben például Ausztriában elvi alapon nem működnek együtt hadiipari cégekkel az ottani tudásközpontok, egyetemek.
A Rheinmetall mellett beléphet Magyarországra más, hasonló súlyú világcég?
Lesz másik ilyen kaliberű vállalat, igen, amellyel hasonló megállapodást kötünk, ezt a közeljövőben be is jelenthetjük majd.
Némiképp szövevényesnek tűnik a Rheinmetall terjeszkedése itthon.
Ha a 4iG-be való befektetésére céloz, én nem így látom. A Rheinmetall – amely egy önálló cég – tulajdonosai úgy döntöttek, hogy kisebbségi tulajdonrészt szereznek a társaságban, miután elkötelezték magukat Magyarországon. A 4iG egy sor olyan piaci pozíciót vett fel, amelyben a Rheinmetall világvezető, így illeszkedik a portfóliójába. Szerintem idővel technológiatranszfer is történik majd. De az állammal közös vegyes vállalatához ennek semmi köze, a kettő között nincs összefüggés.
Hol tart az eddig megismert hadiipari gyáregységek megvalósulása?
Várpalotán a lőszerüzem kivitelezése rövidesen elstartol, a Hirtenberger hazatelepítése is napirenden van. Lesz még egy robbanóanyaggyár, és egy negyedik egység is megjelenhet a városban. Zalaegerszegen tető alatt van a gyárépület, márciusban megindul a technológiafejlesztési ütem, jövő év elején megkezdjük a Lynxek gyártását. Ehhez a tesztpálya is elkészül, nemcsak a mechanikai és a vizes rész, hanem a hőkamra és az elektromágnes-kompatibilitást vizsgáló kamra is. Gyulán az Airbus-üzem a tervezett ütemben épül, ahogy az állami beruházásban megvalósuló, szomszédos felületkezelő is. Kaposváron a Nurol Makina harcjárműveinek gyártása is elrajtolhat, első körben a már meglévő infrastruktúrára támaszkodva.
Csongrádon a fegyvergyártási technikumra kétmilliárd forintot fordítunk. Kiskunfélegyházán a technológia második körös fejlesztése előtt állunk.
Vannak elvarratlan szálak is Nyírteleken a radargyártás kapcsán, az idén pedig drónos fejlemények várhatók.
Mekkora összeget fordítanak ezekre a projektekre?
Ha mindent egybeszámolunk, 400-500 milliárd forint körül alakulhat a már zajló beruházások költsége. Csak a Lynx-gyár 70 milliárd, a robbanóanyag-üzem 80.
Egyértelműen ki fog derülni 2030-ig, hogy egy jó döntést sikeresen hajtottunk végre a védelmi ipar felélesztésével.
