Az 1970-es évek óta egyre intenzívebben foglalkoztatja mind a tudományos, mind a vállalati szférát az, hogy fenntartható-e a mai világunk. A szakértői válasz a kérdésre egyértelműen nem, s az ennek hatására megfogalmazott klímacélok alaposan átírják az üzleti fenntarthatóság kérdéseit is. Ha ugyanis a világban minden ugyanúgy zajlana, mint a múltban, az jelentősen növelné a bolygó átlaghőmérsékletét, ezzel pedig a világ GDP-jének akár a húsz százaléka is elveszhet. Egy vállalatvezetőnek ezért kétszer is át kell gondolnia, hogy az éghajlatváltozás miként érinti a portfólióját – vázolta röviden az ESG-szemlélet történetét Szabó István, a KPMG igazgatója, a CEE-régió fenntarthatósági vezetője, aki szerint az ESG újdonsága abban áll, hogy egy társaságnak egyszerre kell mindhárom – a környezeti, a társadalmi és a vállalatirányítási – dimenzióban jól teljesítenie, ellenkező esetben nem lesz az elit klubnak a része.
Az ESG tehát egyre fontosabbá válik, amit az is alátámaszt, hogy a közelmúltban meginterjúvolt vállalatvezetők több mint harminc százaléka nyilatkozott úgy: a bevételeinek legalább tíz százalékát szeretné fenntarthatósági célokra fordítani. Rakó Ágnes, a KPMG ESG-partnere emellett arra a trendre is felhívta a figyelmet, hogy a piaci szereplők egyre jobban értékelik azokat a befektetési formákat, amelyek környezetvédelmi célokért valósulnak meg. Sőt, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban egyaránt kialakulóban vannak azok a jogszabályi keretek, amelyek kötelezővé teszik az ESG-paraméterek mérését. A KPMG-nek – ahol ma már külön munkacsoport foglalkozik a fenntarthatósággal kapcsolatos ügyféligények kiszolgálásával – az a tapasztalata, hogy Magyarországon is egyre nagyobb azoknak a cégeknek az aránya, ahol kötelező válik valamifajta riport készítése ezekről a számokról.
Az pedig nagyon nem mindegy, hogy e mutatók alapján milyen kép rajzolódik ki. Mint arra Wieder Gergő – a KPMG szenior menedzsere a pénzügyi kockázatkezelés és az ESG-tanácsadás területén – rámutatott: azoknak a cégeknek, amelyeknek a fenntarthatósági pontszámaik jobbak, rendszerint az adózás előtti eredményük is sokkal stabilabb, vagyis kisebb a volatilitásuk, és ezt a befektetők is jobban preferálják, a pénzügyi szektor is jobban szereti őket finanszírozni, ráadásul ehhez egyre több a rendelkezésre álló instrumentum, például zöldhitelek, -kötvények formájában. Az már-már evidenciának tekinthető, hogy a bankok szintén rákényszerülnek a fenntarthatósági kockázatok felmérésére, hiszen alapvető érdekük megvizsgálni, hogy egy-egy általuk finanszírozott beruházásnak egy-két évtized múlva milyen lesz a pozíciója.
A kockázatok természetesen az ESG esetében sem mellékesek. Az egyik legnagyobb rizikót az úgynevezett greenwashing, azaz a „zöldre festés” jelenti, vagyis amikor a vállalatok kicsit többet szeretnének mondani magukról a környezetvédelmi munkásságukat illetően, mint amit valójában tesznek. Ezért a szakértők egyetértenek abban, hogy többek közt a fogyasztóvédelemnek is erőteljesen fejlődnie kell ezen a téren. Nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni például amellett, ha egy brosúrára azt írják rá, hogy a kínált teljesen zöld, miközben a valóságban erről szó sincs.
Nyilván az ukrajnai háborúnak a klímacélokra gyakorolt hatásától sem lehet eltekinteni, de a KPMG szakemberei alapvetően optimisták a kérdésben. Úgy látják ugyanis, hogy mivel a fenntarthatósági tervek hosszú távra szólnak, és évtizedes távlatban alapozzák meg a jövőt, összességében nem fognak sérülni a környezetvédelmi célok.
És persze a forrásigény sem utolsó: ahhoz, hogy Magyarország 2050-ig elérje a szén-dioxid-semlegességet, 50 ezer milliárd forintot kell befektetni. Uniós szinten ugyanezt a célt mintegy 28 ezer milliárd euróval lehetne elérni.
