Nem létezhet Európa európaiak és polgárok nélkül – jelentette ki Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány Európa projektjének kutatási eredményeit bemutató konferenciáján.
A területfejlesztési miniszter emlékeztetett, az európai integráció ahogyan indult, egy elit vállalkozás volt, abból a gondolatból indult ki, hogy az európai együttműködés az államok együtttműködése lesz. Az unió történetében az első fordulópont a 60-as években jött el, amikor De Gaull francia elnök megakasztotta az integráció menetét. „Ez volt az első olyan időszak, amikor felmerült a polgárok részvételének igénye”, tette hozzá.
Ekkor született a megengedő konszenzus fogalma, amely kinyitja az uniót a polgárok felé
– fogalmazott Navracsics Tibor, hozzátéve, hogy egy gondolati áramlat kifejezetten ekkor indul el, amely a polgárok bevonásának igényével lép fel. Ennek látszólag ugyanakkor ellentmond a kormányközi megoldások felerősödése, amelynek keretében intézményesül az Európai Tanács. De csak látszólag mond ellent, 1974-ben indult el az Eurobarometer, a „döntéshozók is felismerik, hogy a polgárokra szükség van az európai integráció fenntarthatósága érdekében”. Szintén a polgárok bevonásának gondolatából fakad az Erasmus+, illetve az kulturális fővárosa cím.
A miniszter rámutatott: a maastrichti és lisszaboni szerződés is abból az igényből indul ki, hogy jöjjön létre egy európai belpolitika, jöjjenek létre azok a szereplők, akik a polgárokat képviselik. Ma már egy formálódó pártrendszer alakult ki ennek a folyamatnak köszönhetően.
Ide tartozik az a frusztráció sorozat, ami az EP-választásokkal kapcsolatban megfogalmazódik
– mondta a miniszter, kiemelve, hogy folyamatosan csökkent a részvétel az európai választásokon, 2019-ig úgy nézett ki, hogy nem jön létre egy páneurópai erőtér.
A 2019-es európai parlamenti választások egyértelmű fordulatot jeleznek a miniszter szerint, olyan témák jelentek meg, amelyek egyformán foglalkoztatják a polgárokat.
Az európai közügyeknek olyan csoportja alakult ki, ami szerinte egyértelműen érdekli választópolgárokat. A két nagy téma ami megjelent 2019-ben, az egyik a migráció, a másik a klímapolitika. Hozzátette, hogy a migrációs kérdés keleten, míg a klímapolitika nyugaton lett fontos kérdés. Szerinte a választópolgárok érezték a saját életükben ezeknek a problémáknak a súlyát, amivel „megérkezett az EU a polgárok életébe”.
Hangsúlyozta, az uniós intézményeknek is prioritást kell váltaniuk, egyre erősebb a nyomás, hogy épüljön ki egy olyan démosz, amely a polgárok közösségét érinti, és képes artikulálni a választói igényeket.
Elvesztette a Brexittel az EU az integrációba vetett feltétlen optimizmusát
– mondta a miniszter, hozzátéve, hogy az Egyesült Királyság kilépése egy vészjelzés volt, és egyértelműen jelezte, hogy az uniós intézményeknek újra kell gondolniuk az unió jövőjét. Ehhez társultak a későbbi válságok, köztük a klímapolitika és a háborús válság.
Jelezte, hogy ma az európai polgárok bizonytalanul néznek a jövőbe, a ma felnövő generáció az első olyan generáció lesz a második világháború után, amely szerényebb kilátásokkal néz szembe, mint a szüleik. Ugyanakkor a miniszter hangsúlyozta, a bajban össze kell fogni, szerinte nem azon kell dolgozni ami szétválaszt, hanem azon, ami sokkal inkább összeköt.
