Nébih: pazarlás helyett mentsük meg az élelmiszereket
Komoly inflációs nyomással küzd egész Európa. Magyarországon az elhúzódó orosz–ukrán harcok és a brüsszeli szankciók miatt az energia drágulása mellett az élelmiszerek ára szökött az egekbe. A megnövekedtett kiadások pedig – még a kormány által hozott intézkedések (árstop, kötelező akciók) ellenére is – komoly hatással vannnak a háztartások pénztárcájára.
Fotó: Kuklis István / Délmagyarország
A komoly problémának számító élelmiszerhulladék-képződés azonban a növekvő élelmiszerárak mellett is megmaradt, amelyért egyaránt felelőssé tehetők a háztartások és a gazdaság szereplők is. Ugyanakkor némi odafigyeléssel, tervezéssel sokat tehetünk ellene.
Szomorú statisztikai adatok
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2011-es becslése szerint globális szinten az előállított élelmiszerek majdnem harmada, mintegy 1,3 milliárd tonna veszendőbe megy. A World Resources Institute (WRI) 2019-es jelentése szerint e mennyiség megtermelésére fordítják a globális mezőgazdaságban felhasznált vízmennyiség negyedét, és a mezőgazdasági termelésből származó üvegházhatású gáz kibocsátásának 8 százaléka is ide vezethető vissza – áll a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) közleményében.
Az ENSZ által kiadott Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) között szerepel az élelmiszer-hulladékok mennyiségének csökkentése, mint globális célkitűzés. A 2020-as bázishoz képest 2030-ig a felére kellene csökkenteni a háztartások és a kiskereskedelem szintjén jelentkező élelmiszer-hulladékok mennyiségét, és a többi szektorban is csökkentés lenne kívánatos.
Komposzt is lehetne belőle, mégis a kukában végzi
"Világszerte, így Magyarországon is még mindig indokolatlanul sok élelmiszer landol a kukában. Azzal nem árulok el újat, hogy az élelmiszerhulladékok legnagyobb része a háztartásokban termelődik. Ez persze nem látványos folyamat, mindössze napi pár száz grammról van szó: egy-egy száraz kifli, megpenészedett paradicsom, egy kis hűtőben felejtett ételmaradék. Ezekből a kis mennyiségekből azonban évente fejenként könnyen összejön az átlagos magyar 65,5 kilogrammos évenkénti élelmiszerhulladék" – hangsúlyozta kérdésünkre a Nébih Maradék Nélkül programvezetője, egyetemi tanár.
Ha belegondolunk, hogy egy felnőtt ember egy év alatt akár a testsúlyával megegyező mennyiségű élelmiszert dob ki, akkor könnyen belátható, hogy a helyzetet sürgősen kezelni kell.
Kasza Gyula megjegyzete azt is: "jó tudni, hogy ebbe – a hivatalos definíció szerint – beleszámítanak azok az élelmiszermaradékok is, amelyek nem fogyaszthatók el, és keletkezésük sem megelőzhető. Így például a csirkecsont, tojáshéj, burgonyahéj, kávézacc. Ezek egy része komposztálható vagy állateledelként hasznosítható, de van, amit csak a kommunális hulladékba (jövő évtől biohulladék-gyűjtőbe) tudunk dobni.”
A magyar háztartási élelmiszerhulladék-adat valamivel jobb, mint az uniós átlag, ami a 70 kilogrammot is eléri, és jóval alatta marad például az osztrák, a dán vagy akár a német adatnak is, a teljes lakosságra vetítve viszont 635 ezer tonnára rúg. „Európa középmezőnyében vagyunk, de már a negyedével csökkent a mennyiség 2016 óta, ami kifejezetten kedvező eredmény " – részletezte Kasza Gyula.
Tudatossággal a pazarlás ellen
„Először is vegyük szemügyre a kidobott élelmiszerek összetételét. Azt látjuk, hogy legnagyobb arányban az ételmaradékoktól, a ránk száradt pékáruktól, fonnyadt zöldségektől és gyümölcsöktől szabadulunk meg. Utólag persze könnyű belátni, hogy talán eleve kevesebbet kellett volna vásárolnunk, kisebb adagot lefőznünk, vagy még idejében a fagyasztóba kellett volna raknunk a belátható időn belül el nem fogyasztott készételt. A tudatosság e téren is forintokban mérhető”– közölte a Nébih.
Bevásárlás előtt mindig célszerű felmérnünk a hűtőnk tartalmát, és egy átgondolt bevásárlólistát készítenünk. A vásárlás során érdemes jól megfontolnunk azt is, hogy az akciós termékek vajon biztosan elfogynának-e otthon.
Ha ugyanis feleslegesen vásároltunk akciós terméket, akkor az a hulladékot fogja gyarapítani, ami végül is pénzkidobás. Ugyanez igaz a nagyobb kiszerelésben vásárolt termékekre. Hiába olcsóbb, mint a kisebb kiszerelés, ha otthon aztán nem fogy el időben.
Szintén a pénztárcánk bánja, ha figyelmen kívül hagyunk egy aranyszabályt: éhesen sose menjünk vásárolni!
Ugyanakkor élelmiszer-hulladék nemcsak a háztartásoknál, hanem a gazdasági szereplőknél is termelődik. Elég csak arra gondolni, hogy az üzletekben, vendéglátóhelyeken elérhető széles kínálat egészen biztosan nem talál vásárlóra a nap végén.
Fotó: AFP
Ebben a megközelítésben a kereskedelem és a vendéglátás is felelőssé tehető az élelmiszer-pazarlásért. De a kiszámíthatatlan forgalom is vezethet az élelmiszer-pazarláshoz. Gondoljunk csak bele, hogy nyáron milyen nehéz kiszámítani egy kerthelyiség napi vagy heti forgalmát, ha hirtelen többnapos esőzés köszönt be. Ami pedig a kereskedelmet illeti, a boltokban a túlkészletezés, a helytelen tárolás gyakori jelenség.
A tudatosság, az előre tervezés és a megelőzés tehát kéz a kézben járnak. Egy kis odafigyeléssel éves szinten több tízezer forintot is megspórolhatunk. Ráadásnak pedig megkapjuk a jóleső érzést, hogy nem pazaroljuk az élelmiszert.
Mi a helyzet a lejárati idővel?Az élelmiszerek csomagolásán kétféle lejárati idővel találkozunk. Az egyik elnevezése a fogyaszthatósági idő, a másik elnevezése minőségmegőrzési idő. A fogyaszthatósági idő azt a dátumot jelöli, melynek lejárata után az élelmiszer elfogyasztása már nem biztonságos. Ilyen például a felvágott. Ezzel szemben a minőségmegőrzési idő azt a dátumot jelöli, amelynek lejárta után az élelmiszer ugyan már veszít minőségéből, de elfogyasztása élelmiszer-biztonsági kockázattal általában nem jár. Idesorolhatók jellemzően a hűtést nem igénylő élelmiszerek: például a száraztészta, rizs, vagy akár a lekvárok, olajok. Ezek a termékek megfelelő tárolással és bontatlan állapotban még hónapokon át fogyasztásra alkalmasak, tehát kár lenne őket szemétbe vetni csak amiatt, mert lejárt a minőségmegőrzési idejük. |
