A legjobb fejvadász a mesterséges intelligencia – de kit fog kiválasztani?

Dr. Tóth Ágnes 2024 márciusától vezeti a Prohuman zárt körű részvénytársaságot, a Budapesti Metropolitan Egyetemről érkezett, vezetése alatt vált Magyarország legnagyobb magánegyetemévé az intézmény. Különösen fontosnak tartja az innovatív szemléletet, kiemelten foglalkozik a mesterséges intelligencia fejlődésével, az oktatásra és a gazdaságra gyakorolt hatásával.

Naponta halljuk, hogy súlyos munkaerőhiány van, miközben kiváló ötvenesek vagy frissen végzettek alig találnak munkát, mert sehová nem hívják be őket. Mik ezek az ellentmondások? 

Soha ennyi ellentmondás nem feszítette a munkaerőpiacot. Jelen van a hiány, ennek ellenére sokan nem találják meg a számításukat. Nehéz ezzel szembesülni, de ez a helyzet. Strukturálisan van munkaerőhiány, ami alatt azt értem, hogy bizonyos pozíciókra nincsen elég munkavállaló, de mondjuk hegesztőből és villanyszerelőből sosincs elég. Illetve vannak olyan végzettséggel vagy munkatapasztalattal rendelkező emberek – esetleg tapasztalat nélkül –, amelyre nincs akkora igény. Más esetekben földrajzig nem azon a helyen van hiány, ahol megjelenik a munkaerő. Ahhoz, hogy a munkavállaló és a munkáltató is megtalálja a számítását, két dolog kell: az illető a megfelelő képzettséggel rendelkezzen, és hajlandó legyen  mobilizálni magát. Debrecen nagyon jó példa erre. Több külföldi beruházó érkezett, hirtelen megnőtt a munkaerőhiány minden szinten, mérnökökből és a kétkezi munkásokból is nagy hiány van. Míg az ország bizonyos területeiről nem állnak készen, vagy nem tudják megoldani, hogy odamenjenek a munkát keresők, ahol elérhető pozíciók vannak. Mindemellett az is igaz, hogy még nagyobb mobilitás mellett is munkaerő-hiányos lenne az ország.

Emellett mintha az is látszana, hogy a humán vagy a klasszikusan értelmiséginek gondolt pályák leértékelődnek. Kékgalléros területeken, tehát az iparban meg bármit lehet találni? 
Nem is a fehér- vagy kékgalléros oldalról közelíteném meg a kérdést, hanem onnan, hogy ki mire áll készen. Értelmiségi és humán területen is van számos nyitott pozíció, sok cég keresi a megfelelő munkaerőt, gyakran százas nagyságrendben. Az igazi kihívás a munkák jellegének változása. Eddig is tapasztalhattunk változásokat, ám a sokat emlegetett robotizáció és a mesterséges intelligencia exponenciálisan gyorsította fel ezeket. Változik a munkaerőigény egy cégen belül is, és változik egy adott munkakörön belül is, hogy mit várunk el egy adott munkavállalótól. Ma már a szalag mellett dolgozó munkás is sok esetben egy panelt kezel, nem a saját fizikai erejét használja. Azaz sokkal nagyobb jelentősége van, hogy vannak-e digitális készségei, és megérti-e, hogy mi a feladat. Ha pedig előretekintünk három évet, akkor biztosan állítható, hogy még tovább változik az, hogy milyen jellegű munkát kell majd az embereknek elvégezni, és milyet nem.

Olybá tűnik, egyre kevesebbet, olajos kezű munkásokat már alig fogunk látni. A munkás státusza ma már teljesen más, mint egy generációval lejjebb. Mi fog változni még? 
Drámaian meg fog változni a különböző társadalmi rétegek munkája és élete. Azzal, hogy elérkeztünk arra a pontra, hogy az MI bizonyos területeken jobban tud teljesíteni, mint a legjobb ember, alapvetően változik meg a munkaerőpiac. Nem kell minden részfeladatot embereknek végezni, amit eddig embereknek kellett. Ebből következik, hogy a jelenlegi munkakörök alapján lehetetlen elképzelni a jövőt, a klasszikus munkavállalói csoportok teljesen átrétegződnek majd. Nagyon más világ jön, de még nem tudjuk megmondani, hogy pontosan milyen lesz. A jelenleg végzett feladatok 75 százalékát képes lenne átvenni a MI, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz szükség emberekre, pusztán azt, hogy valami mással fogjuk kitölteni a munkaidőnket. 

De mivel?
Olyan feladatokkal, tevékenységekkel, amire eddig nem volt időnk. A történelem folyamán az emberek nagyon sok időt töltöttek azzal, hogy élelmet, ruhát szerezzenek maguknak, tető legyen fejük felett. Amikor ezzel már nem kellett annyi időt tölteni, akkor termelésbe kezdtek, több lett az idő, nőtt a fogyasztás. A fogyasztás valójában a végtelenségig növelhető, alakítható, így az is ehhez fog majd alakulni, milyen munkát fogunk végezni. 

Hogyan fognak tudni ebbe a rendszerbe illeszkedni azok, akik kevésbé akarnak tanulni, vagy kevésbé képezhetők? A politikának nem kellene ezzel foglalkozni, beavatkozási pontokat keresni?
Az egyetlen igazi beavatkozási pont a képzés, az oktatás. Az embereknek érteniük kell, hogy mi zajlik körülöttük. A nehezen képezhetők számára is meglesz az a feladat, amit el tudnak végezni, én így képzelem – talán éppen a mesterséges intelligencia segítségével. 
 

Az is lehetséges, hogy felszabadul egy csomó kreatív energia, és a munkavállalók a hierarchia minden szintjén innoválni fognak?
Abszolút, aki készen áll erre. A saját tapasztalatom az, hogy egyre több időm marad olyan tevékenységre, amelyhez komplett rálátásra van szükség. A munkaköröm adminisztratív részeivel már kevesebb időt töltök. Mondok egy példát: kijött nemrégiben egy fontos tanulmány 140 oldal terjedelemben, éppen nem volt időm elolvasni, így megkértem a ChatGPT-t, hogy foglalja össze két oldalban. Megnéztem, és láttam, hogy van néhány rész, ami számomra különösen érdekes, így megkértem arra, hogy ezeket a részeket foglalja újra össze. Összesen 15 percet töltöttem az olvasással, kezemben volt az, ami engem valójában érdekelt, majd adott egy ötletet, amit megosztottam a kollégáimmal, és elindítottunk egy projektet. Ha időt nyerünk, rengeteg energia szabadulhat fel. 
 

A napi gyakorlatban a Prohuman szervezetében mire használják a mesterséges intelligenciát?
Több ponton használjuk már ma is. Az egyik alapvető a kiválasztás, ezt több online alkalmazás is segíti. Létezik kifejezetten kiválasztásra létrehozott szoftver, amely átnézi a jelölteket az előre megadott szempontok alapján. Kiválasztja azokat az önéletrajzokat, amelyekre emberi figyelmet érdemes fordítani, a többi lehet, hogy nem is kerül ember elé. De ennél sokkal messzebbre is el lehet menni. A kiválasztás kulcspontja, hogy egy adott munkakörben milyen elvárásokat fogalmazunk meg. Ha elrontjuk, akkor már nem lehet jó illeszkedést találni. Ezen a ponton a mesterséges intelligencia abban tud segíteni, hogy pontosan milyen képességeket, tudást keresünk valakiben. Korábban elsősorban a végzettségre kellett alapozni a kiválasztási folyamatot. A jelen időszakban már a készségekre, kompetenciákra összpontosítunk, ebből az is következik, hogy a diplomának nem lesz akkora értéke, mint korábban. Ha jól szedjük össze a mesterséges intelligencia segítségével, hogy milyen „skill setet” keresünk a rendelkezésre álló adatbázisokban, azt nagyon jól megtalálja nekünk. A pontos egyezés ugyan ritka, de megkeresi azokat a jelölteket, ahol a legkisebb az eltérés az elvárt és a rendelkezésre álló között, és melyek azok a készségek, amelyek fejlesztése könnyű. Emellett jól lehet használni a bérszámfejtésben is. Amikor előre jól leírható folyamat mentén kell végigvinni egy feladatot, de nem pontosan ugyanazt, mert ami ugyanaz, azt már korábban automatizáltuk. Végső soron mindenki jól jár: a vállalat az elvárásoknak megfelelő embert kap, a dolgozó pedig képes lehet kihasználni tudását.
 

A munkavállalónak milyen esélye marad, hogy megcsillantson az önéletrajzában valamit?
Sokan aggódnak azon, hogy most a „gépi” kiválasztással nehezebb lesz érvényesülni. Azonban az a helyzet, hogy ez az MI a korábbi rutin alapján dolgozik majd. Amikor a mesterséges intelligenciát megtanítják rá, hogyan végezzen el egy feladatot, akkor megmutatjuk neki, hogy az emberek hogyan végezték el. Megmutatjuk az elmúlt öt év összes életrajzát, hogy ezt a kupacot az igen kategóriába tettük, míg a másikat a nem kupacba. Ha ezután azt mondjuk a MI-nek, hogy végezd el ezt a feladatot, akkor azt fogjuk látni, hogy ugyanazokat az eltéréseket tapasztaljuk, mint az emberi viselkedésnél. Vezetői pozícióra több férfit választ ki, mint nőt akkor is, ha a készségei ugyanazok az önéletrajz alapján. Miért? Mert azt tanulta meg, hogy erre a vezetői pozícióra több férfit választottak ki az elmúlt öt év alatt az emberek, és ezért nem lehet hibáztatni. Itt van lehetőségünk belenyúlni a folyamatba. Például mondhatjuk azt, hogy 50 százalékban nőket válasszon ki, ha ez lenne a cél. Ekkor pedig már eltérően fog viselkedni MI, mint az emberek nagy része. 
 

De ez lehet jó, itt hozhat valami váratlant?
Ez emberek tudatos döntésétől függ, hogy akarják-e. Aki azt gondolja, hogy eddig a férfi vezetők jobban beváltak, nem fogja ezt a döntést „kérni”. Ez csak egy példa. Az is előfordulhat, hogy azt tanulta meg a MI, hogy jobb felvenni azt a jelöltet, aki külföldön szerezte a diplomáját. 

Már ma is három generáció dolgozik a munkahelyeken, de lehet ez akár négy is? Hogyan lehet az igényeket összehangolni?
Az egészségben eltöltött évek kitolódásával bőven van még karrier hetven év után – vannak, akik amerikai elnökké válnak ilyen korban –, de akár kilencvenévesen is lehet kompetens valaki. Azt látjuk, egyre nagyobb a különbség a generációk között. Mivel rendkívül gyorsan változik körülöttünk a világ, nagyon eltérő körülmények között szocializálódott korosztályok dolgoznak együtt. A kulcs az alkalmazkodás, el kell fogadni, hogy van különbség. Nem rosszabb vagy jobb egyik-másik generáció, hanem különbség van köztük. Ha megkérdezünk valakit, szerinte melyik a legjobb generáció, azt fogja mondani, hogy a sajátja. De mindegyik másban jó, ezt kell elfogadni. A kommunikáció módját kell eltalálni, mert az is képes növelni a távolságot a generációk között.
 

Szülőként mit kell tanítanunk a gyerekeinknek, hogy hely tudjanak majd állni felnőttként a munka világában?
Ez korunk egyik legizgalmasabb kérdése. A válaszom erre az, hogy mindenképp tanuljon. Mert ha tanul, akkor megtanulja, hogyan kell együttműködni a többiekkel, az idősebb generációval, és még rengeteg mindent. Ez jót teszt a lelkének is meg az agyának. Korábban mindig azt kérdezték tőlem, hogy IT-t érdemes ugye tanulni, de már látszik, hogy nem feltétlenül, hiszen a mesterséges intelligencia megtanulta az emberi nyelvet, nem kell már a számítógép nyelvén programozni. Az nagyon hasznos, ha megtanulja a gyerek is a MI logikáját, hogy mit várhat tőle, és mit nem.

Annyi változáshoz kell alkalmazkodnunk egy emberöltőn belül, amihez soha korábban. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy most élünk, és megtapasztalhatjuk azt, hogy létrejött a MI, ami minden egyes készségben jobban teljesít az embernél. De azt gondolom, abban semmi izgalmas nincs, ha például mindig elver bennünket a sakkban. Az ember számára akkor lesz izgalmas egy helyzet, ha másik emberrel kerül kapcsolatba, ezt az érzést nem tudja megadni, amit egy másik ember ad meg. Az embernél nincsen izgalmasabb, ez biztosan nem fog megváltozni.