Trabant, Zsiga és Ezeröcsi – mutatjuk a Kádár-korszak kedvenc autóit

Az átlagemberek számára az 1964-ben alapított Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat hozott igazi áttörést. A monopol helyzetben lévő autóelosztónál ugyanis már egyre nagyobb eséllyel tudtak személygépkocsit előjegyezni. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy akkoriban mindenki hasonló cipőben járt; nagyjából hat-nyolc szocialista márkából lehetett választani. Ráadásul a keleti blokk kínálata még nem tudott lépést tartani a kereslettel. Az állandó lemaradást pedig jól mutatta, hogy általában 4-5 évet is kellett várni egy autóra.

Trabant, Zsiga és Ezeröcsi: a rendszerváltásig szinte csak a KGST autók jutottak a magyaroknak

És bár sokan vágyakozva nézegették a nyugatról érkező turisták csodakocsijait, ám annak, akinek nem volt külföldön élő tehetős rokona, vagy nem járt külszolgálatban, csak elérhetetlen álom volt a nyugati autó. A drága devizáért vagy barterben szerzett imperialista portéka helyett ugyanis itt volt a KGST-országok növekvő kínálata.

Kezdetben a Moszkvics volt a szocialista tömegeknek szánt négyajtós kocsi és, -miután az ötvenes évek végén feloldották az abszurd autóbirtoklási tilalmat -Magyarországra is komoly számban érkezett. A hetvenes évek első felére azonban már elavulttá vált.

Az ezt követő időszak legnagyobb sztárja kétségkívül a Lada lett, olyannyira, hogy 

Az itthon csak Ezeröcsinek becézett VAZ 2103 1975-től vált elérhetővé a Merkúrnár 98 ezer forintos áron, és hamar a jólét egyik szimbóluma lett. A márka az orosz AvtoVAZ vállalat (Volgai Autógyár) terméke volt, de egészen 1975-ig a belső piacon és a KGST-országokban Zsiguli márkanéven forgalmazták. A hétköznapokban csak 1200-as Zsiga és Ezeröcsi néven becézett VAZ 2101-es és a VAZ 2103-as Lada közel két évtizeden keresztül volt a legkedveltebb autó Magyarországon.

A Ladák mellett az NDK-ból származó, olcsó Trabant 601 is jól fogyott, de népszerűek voltak a nem túl kulturált, de tágas és könnyen javítható német Wartburgok, és az 1980-as évekre már botrányossá silányuló minőségű román Daciák is. A Polski Fiat 125-öt, a lengyel autógyártás egyik ikonikus járművét is széles körben használták, de a cseszlovák Škodák is szép számmal gurultak az utakon.

A 70 -es években egy Trabant 46 ezer forint, egy Wartburg 68 ezer, egy Skoda 75 ezer, egy "Nagypolski" pedig 110 ezer forint körüli összegbe került.

A KSH statisztikák szerint 1975-ben a bruttó átlagkereset 3000 Forint körül volt, míg a benzin literje 1974-ben 3 Forintba került.

Az autóforradalom megállíthatatlan lett

Összehasonlításképp, míg 1947-ben Magyarországon mindössze 7000 autó volt, 1961-ben 60 ezer, 1981-ben pedig már másfél millió. 1990-ben, miután kifogytak az 1958 óta használt rendszámsorozat kombinációs lehetőségeiből, bevezették az új, három betű, három számos rendszámtáblákat.

Aztán, ahogy az élet szinte minden területén, úgy a mobilitásban is hatalmas fordulatot hozott a rendszerváltás . Ennek talán legfeltűnőbb mozzanata a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat monopolhelyzetének megszűnése és a nyugati import lehetőségének bevezetése volt. Ez az évtized már nem annyira a mennyiségi, inkább a minőségi változásról szólt: szinte mindenki nyugati kocsiba akart átülni.

Kattintson az Origo oldalára és nézze meg a képgalériát az szocializmus kedvenc márkáiról!