Az átlagemberek számára az 1964-ben alapított Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat hozott igazi áttörést. A monopol helyzetben lévő autóelosztónál ugyanis már egyre nagyobb eséllyel tudtak személygépkocsit előjegyezni. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy akkoriban mindenki hasonló cipőben járt; nagyjából hat-nyolc szocialista márkából lehetett választani. Ráadásul a keleti blokk kínálata még nem tudott lépést tartani a kereslettel. Az állandó lemaradást pedig jól mutatta, hogy általában 4-5 évet is kellett várni egy autóra.
És bár sokan vágyakozva nézegették a nyugatról érkező turisták csodakocsijait, ám annak, akinek nem volt külföldön élő tehetős rokona, vagy nem járt külszolgálatban, csak elérhetetlen álom volt a nyugati autó. A drága devizáért vagy barterben szerzett imperialista portéka helyett ugyanis itt volt a KGST-országok növekvő kínálata.
Kezdetben a Moszkvics volt a szocialista tömegeknek szánt négyajtós kocsi és, -miután az ötvenes évek végén feloldották az abszurd autóbirtoklási tilalmat -Magyarországra is komoly számban érkezett. A hetvenes évek első felére azonban már elavulttá vált.
Az ezt követő időszak legnagyobb sztárja kétségkívül a Lada lett, olyannyira, hogy
az 1990-es évek közepéig a Lada piacvezető autómárka volt Magyarországon.
Az itthon csak Ezeröcsinek becézett VAZ 2103 1975-től vált elérhetővé a Merkúrnár 98 ezer forintos áron, és hamar a jólét egyik szimbóluma lett. A márka az orosz AvtoVAZ vállalat (Volgai Autógyár) terméke volt, de egészen 1975-ig a belső piacon és a KGST-országokban Zsiguli márkanéven forgalmazták. A hétköznapokban csak 1200-as Zsiga és Ezeröcsi néven becézett VAZ 2101-es és a VAZ 2103-as Lada közel két évtizeden keresztül volt a legkedveltebb autó Magyarországon.
A Ladák mellett az NDK-ból származó, olcsó Trabant 601 is jól fogyott, de népszerűek voltak a nem túl kulturált, de tágas és könnyen javítható német Wartburgok, és az 1980-as évekre már botrányossá silányuló minőségű román Daciák is. A Polski Fiat 125-öt, a lengyel autógyártás egyik ikonikus járművét is széles körben használták, de a cseszlovák Škodák is szép számmal gurultak az utakon.
A 70 -es években egy Trabant 46 ezer forint, egy Wartburg 68 ezer, egy Skoda 75 ezer, egy "Nagypolski" pedig 110 ezer forint körüli összegbe került.
A KSH statisztikák szerint 1975-ben a bruttó átlagkereset 3000 Forint körül volt, míg a benzin literje 1974-ben 3 Forintba került.
Összehasonlításképp, míg 1947-ben Magyarországon mindössze 7000 autó volt, 1961-ben 60 ezer, 1981-ben pedig már másfél millió. 1990-ben, miután kifogytak az 1958 óta használt rendszámsorozat kombinációs lehetőségeiből, bevezették az új, három betű, három számos rendszámtáblákat.
Aztán, ahogy az élet szinte minden területén, úgy a mobilitásban is hatalmas fordulatot hozott a rendszerváltás . Ennek talán legfeltűnőbb mozzanata a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat monopolhelyzetének megszűnése és a nyugati import lehetőségének bevezetése volt. Ez az évtized már nem annyira a mennyiségi, inkább a minőségi változásról szólt: szinte mindenki nyugati kocsiba akart átülni.
Kattintson az Origo oldalára és nézze meg a képgalériát az szocializmus kedvenc márkáiról!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.