Súlyos tévedés terjedt el Paks II-ről: már nem a Tisza-kormány és az oroszok a legnagyobb kérdőjel, a Duna a főellenség – tisztázta a helyzetet a szakértő

A Duna rendkívül alacsony vízállása és a nyári hőség következtében kialakuló magas vízhőmérséklet kétségtelenül olyan kérdés, amelyet a Paksi Atomerőmű, valamint a Paks II. Atomerőmű jövőbeli üzemeltetése szempontjából is komolyan kell venni. Az azonban már egészen más kérdés, hogy a jelenlegi helyzetből milyen szakmai következtetéseket lehet levonni – írja Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő blogbejegyzésében.

A Duna vízállása és Paks II.

Az elmúlt napokban ugyanis ismét megjelentek azok a politikai vélemények, amelyek a Duna alacsony vízállásából és magas vízhőmérsékletéből egyenesen Paks II. életképtelenségét próbálják levezetni. Jávor Benedek legutóbbi Facebook-bejegyzésében azt állítja, hogy a jelenlegi dunai helyzet lényegében felülírta a Paks II. környezeti hatástanulmányának feltételezéseit, ezért szerinte az új atomerőmű teljes újraértékelésére lenne szükség, amit – megfogalmazása szerint – Paks II. „aligha élhet túl”.

A helyzet azonban ennél jóval összetettebb. A Duna alacsony vízállása tény. A magas vízhőmérséklet szintén tény. Ahogy az is, hogy 2026 júniusának végén és júliusának elején a Paksi Atomerőmű blokkjainak teljesítményét csökkenteni kellett. Ebből azonban nem következik sem az, hogy veszélybe került volna az atomerőmű biztonságos hűtése, sem pedig az, hogy Paks II. a jövőben hasonló körülmények között ne lenne üzemeltethető – tájékoztat Hárfás Zsolt.

Környezetvédelmi korlát vagy hűtési probléma?

Mindenekelőtt egy alapvető szakmai különbséget kell tisztázni. 

• A Paksi Atomerőmű biztonsági értelemben vett hűthetősége 
• és a Duna környezetvédelmi hőterhelésére vonatkozó korlátozás nem ugyanaz a kérdés.

A hatályos előírások szerint a Dunába visszavezetett felmelegedett hűtővíz bevezetési pontjától folyásirányban számított 500 méteres szelvényben a folyó vízhőmérséklete nem haladhatja meg a meghatározott 30 Celsius-fokos korlátot. Ennek célja a Duna élővilágának védelme. Amikor tehát a folyó természetes vízhőmérséklete eleve nagyon magas, az atomerőmű által okozott további hőmérséklet-emelkedés lehetősége beszűkül. Ilyen helyzetben szükségessé válhat az erőmű teljesítményének csökkentése annak érdekében, hogy a környezetvédelmi előírások teljesüljenek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne biztosítani a reaktorok hűtését.

Az Országos Atomenergia Hivatal a június végi események kapcsán maga is hangsúlyozta, hogy a teljesítménycsökkentés a vízhőmérsékletre vonatkozó környezetvédelmi korlát betartása érdekében történt, miközben a nukleáris biztonság és az atomerőmű hűthetősége nem került veszélybe. Ez alapvető különbség.

A biztonsági hűtés, a kondenzátorok üzemi hűtése és a Duna környezetvédelmi hőterhelési korlátja három egymással összefüggő, de szakmailag nem azonos kérdés. Ezek összemosása könnyen azt a hamis benyomást keltheti, hogy ha egy atomerőművet a Duna magas vízhőmérséklete miatt vissza kell terhelni, akkor az erőművet már nem lehet biztonságosan hűteni. Erről azonban szó sincs.

Műszaki válaszok kellenek

A Duna jelenlegi alacsony vízállása és magas vízhőmérséklete tehát valós probléma, amelyet sem elhallgatni, sem bagatellizálni nem szabad, de ugyanilyen hiba politikai célok érdekében azt sugallni, hogy a jelenlegi helyzet már bizonyította Paks II. műszaki életképtelenségét. Nem bizonyította.

A Paksi Atomerőmű mostani teljesítménycsökkentése nem a reaktorok biztonságos hűtésének ellehetetlenülése miatt következett be, hanem a Duna környezetvédelmi hőmérsékleti korlátjának betartása érdekében. Paks II. saját maximális hűtővízigénye nem 232, hanem 132 m³/s. A magasabb érték a jelenlegi és az új blokkok együttes üzemére vonatkozik.

Hárfás Zsolt szerint Magyarország számára a valódi kérdés nem az, hogyan lehet egy rendkívüli hidrológiai helyzetet Paks II. elleni politikai fegyverként felhasználni. A valódi kérdés az, hogyan biztosítható Magyarország villamosenergia-ellátása a következő 60-80 évben úgy, hogy közben a nukleáris biztonság, az ellátásbiztonság és a környezet védelme egyaránt garantált legyen. Erre kell műszaki válaszokat adni.

Most akkor aggódhatunk Paks miatt?

Aggasztó a helyzet a Paksi Atomerőmű működése szempontjából, mert egyszerre kedvezőtlen három olyan tényező értéke, amelyek, amelyek befolyásolják a biztonságos üzemmenetet: 

• a Duna vízállása alacsony, 
• a folyó vízhozama lecsökkent, 
• a hőmérséklet pedig magas 

– foglalta össze az ATV reggeli műsorában Aszódi Attila, a BME Természettudományi Karának dékánja. Nem feltétlenül a Duna vízszintjének az értéke a fontos, hiszen az csak azon múlik, hol helyezték el a mérce nullpontját, hanem az, hogy mekkora vízszintnél van az erőmű üzemeltetési korlátja – reagált Aszódi Attila az Országos Vízügyi Igazgatóságtól származó adatokra. 

Elmagyarázta, hol is kezdődtek azok a bajok, amelyek miatt a jelenlegi kritikus időjárási, sőt, klímahelyzet miatt kritikus állapot alakult ki az ország legnagyobb atomerőműve működése szempontjából. Arról van szó, hogy van a Duna "működtetésének" egy hosszú távú terve, amelynek részeként a folyót a németországi, az ausztriai és a szlovákiai szakaszán vízlépcsőkkel látták. A Magyarország előtti szakaszon több mint 10 vízerőmű van, ezek visszatartják a főleg fából álló hordalékot, amely előtte, több tízezer éven érkezett. A Dunába csak a hazai szakasz hordaléka kerül, és úszik le a Vaskapunál lévő vízerőműig. Mivel a hordalék nem pótlódik felülről, a Duna egyre mélyebbre vájja a medrét. Ez évente nagyjából egy centiméter lehet, ami száz év alatt elérheti az egy-másfél métert. Vagyis az adott vízmennyiség szintje alacsonyabbra kerül. Csakhogy vízből is egyre kevesebb van.

Mennyi vízre van szükség? 

Az atomerőmű is egy hőerőmű, amelyből a keletkező hő egy részét a normális működés mellett is ki kell vezetni a környezetbe. Azonban a biztonságos működés feltételeit egy másik rendszer garantálja, amely sokkal rosszabb körülmények között is megbízhatóan működik Aszódi Attila magyarázata szerint, mert sokkal szélesebb eseményspektrumra tervezték.

Az atomerőmű által másodpercenként igényelt, nagyjából 100 köbméter vizet szivattyúk emelik ki a Duna főmedréből leágazó hidegvíz-csatornából. A szivattyúk után lévő szűrők tartják vissza azt a hordalékot, amelyek nem kerülhetnek a hűtőrendszerbe. Mivel a szűrő utáni térben a szivattyúzás miatt csökken a vízszint, a kérdés az, hogy ez elég-e a normál üzemi szinthez. A hőkupola napjaiban ennek a vízszintnek csak néhány centiméter tartaléka volt. Ha elérnénk ezt a kritikus szintet, akkor az erőmű leállítana egy-egy szivattyút, ennek köszönhetően a szűrő után kicsit megemelkedne a vízszint. Ekkor a több turbina üzemben maradhatna. A teljes leálláshoz 25-30 centiméternyi vízszintcsökkenésre lett volna szükség.

A szint júniusban 6 centivel volt a valaha mért legalacsonyabb szint alatt. A második negatív rekord 2018-ra esett. Az elmúlt 10 évben két rekord alacsony vízállásos év volt. A szint a klímaváltozás és a medermélyülés miatt általában a nyáron és októberben a legalacsonyabb.

A java csak most jöhet

A BME dékánja (egyben a Paks II. beruházás korábbi kormánybiztosa) szerint a júniusi hőkupola eltávoztával még messze nem nyugodhatunk meg az idei nyarat illetően. Általában ugyanis az augusztus a legmelegebb, csapadék pedig továbbra sincs.