Kik járnak jól a magyarországi szélerőművek megépítésével? Ezek a nyugat-európai cégek készülhetnek – 2000 milliárd forint kerül ki az asztalra

A magyarországi vállalkozásoknak visszafogott esélyük van arra, hogy beszálljanak az új kormány által megcélzott szélerőmű-telepítésekbe, legalábbis Bencsik János fideszes országgyűlési képviselő szerint. A területen felhasználható RRF-források ezért az Európai Unió más országaiba áramolnak vissza.

A képviselő úgy számol, hogy a kormány által 2030-ig megcélzott 4000 megawattnyi szélkapacitás létesítése (ami mintegy 600 széltornyot jelent) 2000-2500 milliárd forintba kerülne. Ez már arra az 537 milliárd forintra rakódik, amekkora európai uniós forrásból korszerűsítenék a villamosenergia-hálózatot, javítanák a megújuló energiaforrások integrálásának feltételeit.

Bencsik János hiányolta ugyanakkor a magyarországi vállalkozásoknak a szélprojekthez való csatlakozási lehetőségét, meg is magyarázta, miért. Eszerint egy szélerőmű építési költségének

• 60-70 százalékát a turbina beszerzése viszi el, a hozzáféehető berendezések azonban jellemzően dán, német és spanyol gyártmányok.
• 10-15 százalékot tesz ki az alapozás költsége, ami svájci cementgyárnak hoz hasznot,
• jut lehetőség magyaroknak is: beszállíthatnak sódert és folyami kavicsot,
• továbbá a Siemens magyarországi üzemei is kaphatnak feladatot,
• a logisztikai ágazat pedig néhány daru eladásában bízhat.

Érdemes azonban összevetni a technológiákat

Tény, hogy egy naperőmű jóval olcsóbban megépíthető, mint egy szélerőmű. Egy megawatt teljesítményű ipari naperőmű 0,85-1,2 millió dollárból hozható ki, míg szárazföldi szélerőmű esetében 1,3-1,7 millió dollárból a Lazards , az USA Energiaügyi Információs Hivatala (EIA) és a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) adatai alapján. (A különbség mintegy másfélszeres.) Egyébként a naperőműéhez mérhetően kedvező a gázerőmű építési költsége, viszont a tengeri szélerőműnél már duplázódnak az egységnyi kiadások, az atomerőműnél pedig kiemelkedően magasak.

A szélerőmű fajlagos adata (360 forintos dollárárfolyammal számolva) 470-610 millió forint. Ez, a 2030-ig a kormány által megcélzott 4000 megawatt esetén 1880-2440 milliárd forint. Közel ennyit közölt Bencsik János is. Hozzá kell azonban tenni, hogy a közölt adatok nemzetközi átlagok, amelyektől a magyarországi projektek költségei a hazai adottságok (helyi szabályozás, szeles napok száma és a szélerősség mértéke) alapján nyilván eltérnek.

Van fontosabb mutató is

A beruházó számára a telepítés költségénél fontosabb, hogy az adott projekt a teljes üzemideje során mennyibe kerül. Ez a kiegyenlített energiaköltségből (LCOE) tudható meg. Ez azt mutatja meg, hogy mekkora az adott erőműtípus létesítésének, üzemeltetésének, karbantartásának, javításának a teljes élettartamának a költsége a berendezés által a teljes életciklusa alatt várhatóan megtermelt összes energiára vetítve. A szárazföldi szélerőművek e mutatója már összehasonlítható a naperőművekével.

• A szárazföldi szélerőmű LCOE-értéke 37-65 dollár,
• az ipari naperőműé 35-60 dollár.

Ezeknél az összes többi energiatechnológia LCOE-értéke magasabb. Ezen összehasonlítás alapján tehát nem állítható, hogy a szélerőmű-beruházások a naperőművekével összevetve érdemben hátrányosak lennének. (Igen, Bencsik János nem is ezzel érvelt.) Viszont a szélerőművek akkor is termelhetnek áramot, amikor a nap nem süt, ennek köszönhetően a fotovoltaikus energia kiegészítőnek számítanak. Az együtt kezelt szél-nap  rendszerek – kiváltképp energiatárolóval kiegészítve – a jelenleginél kiszámíthatóbb, kezelhetőbb áramtermelést ígérnek.

Ám jogos két ellenérv is:

• Amikor a szél is fúj és a nap is, az extra terhelést jelent a villamosenergia-rendszernek,
• Sötétben és szélcsend idején ott vagyunk, ahol a part szakad, pontosabban jól jönnek az energiatárolók, de még jobban a gáz- és nukleáris blokkok.
   

Kik járnak jól a szélprojektekkel?

Bencsik János fenti érvei szerint a szélerőmű-beruházásokkal viszonylag kevés megbízás jut a hazai cégeknek. Azonban ez más technológiájú erőművek építésekor sincs másképp. Bármit építünk, abban magas az importhányad. A leköszönt kormány által sikeresen felfuttatott

• naperőmű-telepítés fő berendezései – a napelemek, az inverterek és a tartószerkezetek – túlnyomóan Kínából érkeznek, döntően még az energiatárolók is.
• A Visontán és a Tiszaújvárosban épülő kombinált ciklusú gázerőművek nagyberendezései és rendszerei olasz (Ansaldo Energia), egyiptomi (Elsewedy Electric) és török (Calik Enerji) cégektől érkeznek.
• Szintén alacsony a magyar hozzájárulás két új paksi atomblokkban, bár az arány éppen most, a földmunkák, a közművesítés, illetve az alapozás idején magasabb. Az orosz fél által vállalt 40 százalékos „lokalizáció" nem kizárólag magyar, hanem uniós beszállítást takar.

Viszont a szállítás belföldi szakaszában – minden erőműtípus esetén – számottevő szerep juthat a hazai közúti, vasúti, sőt, folyami fuvarcégeknek is. Beruházóként és fővállalkozóként is juthat szerep magyar cégekre.

Bencsik János egyébként a szélerőművekről, mint 199 méter magas építményekről beszélt. Pedig messze nem alapértelmezés olyan magas tornyokat építeni, amit a jogszabály felső határként megenged, és nem is szabad mindenütt. A beruházók figyelembe veszik majd a helyi szélviszonyokat, a környezetvédelmi és zajvédelmi korlátokat, a területi és engedélyezési megkötéseket, de még a saját pénztárcájuk nagyságát is. Esélyesebb, hogy jó sok 130 méteres széltorony épül majd.

Majdnem minden Kulcsnál kezdődött

Az elsőként számon tartott hazai szélerőmű Kulcs mellett működik, 2001 májusa óta. Egyetlen toronyból áll, 600 kilowatt teljesítményű, és körülbelül 300 családnak elegendő áramot ad. Kétszázmillió forintba került. Eredetileg az E.ON-é volt, de az addig is résztulajdonos Stelczer Balázs 2020-ban 96,98 százalékra növelte a tulajdoni hányadát az EMSZET Kft.-n keresztül. 

Az igaz elsőség azonban az inotai szélerőmű, amely szintén 2000-ben épült és 250 kilowattos. Ez azonban egy kísérleti létesítmény volt, és már nem üzemel.

Régi-új versenyzők állhatnak rajtkőhöz

Az utolsó szélenergia-tendert 2009-ben írták ki Magyarországon, 410 megawatt szabad kapacitásra. Összesen 1118 megawattnyi szélpark építésére érkezett igény, azaz a kiírt mennyiség csaknem a háromszorosára. A tendert azonban az új Orbán-kormány 2010 júliusában hivatalosan visszavonta. Bencsik János nagyjából ekkor, 2010-2011-ben volt energiapolitikáért (is) felelős államtitkár.

A nevéhez köthető, 2030-ig szóló energiastratégiát az Országgyűlés 2010 októberében fogadta el. Az a dokumentum még számolt az akkor 330 megawattnyi beépített kapacitás mellett a szélenergia-termelés mérsékelt növekedésével. A lehetőség később teljesen lekerült a terítékről. Változást a 2024-es év hozott, amikor az Orbán-kormány lazított a szélerőművek építését lehetetlenné tévő szabályozáson.

Az új kormány meghirdette a szélenergia-kapacitások erőteljes növelését: 2026. augusztus 31-i határidővel új tendert kíván kiírni. Az eredeti tervben 700 megawatt szerepelt, de a nagy érdeklődés miatt a kormány ezt már most 1000 megawattra bővítette. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál jelenleg is tart annak a felmérése, hogy hol és mekkora kapacitásra érdemes majd kiírni az augusztusi pályázatot.

Ugyanakkor két projekt már kapott engedélyt, az egyik június, a másik július elején. Ennek alapján az Alteóhoz tartozó Aerope Holding Kft. Ács közelében állítana fel egy 19,95 megawattos szélparkot, a Green Energy Investhor pedig Banán lát hozzá egy 28,8 MW-os szélerőműpark építéséhez.