Újabb jól hangzó stratégiát mutatott be az Európai Bizottság, de az ördög a részletekben rejlik

Az Európai Bizottság új állattenyésztési stratégiája fontos politikai fordulatot jelez: Brüsszel az ágazatot már nem kizárólag környezetvédelmi és állatjóléti problémák forrásaként, hanem az élelmezésbiztonság, a vidéki foglalkoztatás és az uniós stratégiai autonómia egyik alappilléreként kezeli. A szemléletváltás azonban önmagában kevés lehet, ha az európai termelőkre előírt költséges átállást nem követi megfelelő finanszírozás, miközben az importált termékekkel szemben továbbra sem érvényesülnek azonos követelmények – mutatott rá közleményében a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz).

Az Európai Bizottság július 7-én mutatta be az első átfogó uniós állattenyésztési stratégiát. A dokumentum öt prioritást jelöl ki: 

• az ágazat ellenálló képességének növelését, 
• versenyképességének erősítését, 
• a fenntarthatóbb termelés támogatását, 
• az európai állattenyésztési rendszerek sokszínűségének megőrzését, 
• valamint a magas minőségű uniós termékek és termelési normák elismertetését.

A stratégia időzítése Cseh Tibor András, a Magosz főtitkára szerint, nem véletlen. Az európai állattenyésztés hosszabb ideje zsugorodik, miközben az ágazat jövedelmezőségét a magas energia- és takarmányköltségek, az állatbetegségek, a szigorodó szabályok, valamint az olcsóbb harmadik országbeli import egyszerre terheli.

Folyamatosan fogy az európai állatállomány

Az Eurostat adatai szerint 2025-ben az Európai Unióban 131,5 millió sertést, 71,6 millió szarvasmarhát, 55,3 millió juhot és 10,2 millió kecskét tartottak. Egyetlen év alatt valamennyi fontosabb állatfaj állománya csökkent: a sertéseké 0,5, a szarvasmarháké 0,4, a juhoké 2,2, a kecskéké pedig 2,5 százalékkal.

Hosszabb időtávon még látványosabb a visszaesés. A sertések, szarvasmarhák, juhok és kecskék együttes száma 2009 és 2024 között mintegy 12 százalékkal esett vissza. A zsugorodás mögött nem csupán a fogyasztási szokások változása áll. Sok gazdaság azért hagy fel az állattartással, mert az istállók korszerűsítése, a trágyakezelés fejlesztése, az állatjóléti előírások teljesítése és a járványvédelem egyre nagyobb beruházásokat igényel, miközben ezek megtérülése bizonytalan.

A termelési szerkezet eközben átalakul. A sertés- és kérődzőágazatok visszaszorulásával párhuzamosan nőtt a baromfihús gazdasági súlya. A baromfi rövidebb termelési ciklusa, kedvezőbb takarmányhasznosítása és alacsonyabb fogyasztói ára miatt gyorsabban képes alkalmazkodni a kereslethez. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az uniós hústermelés egyre érzékenyebb a takarmányárakra, a madárinfluenza-járványokra és az importversenyre.

Ezek Brüsszel válaszai a kihívásokra

Az új stratégia egyik legfontosabb eleme, hogy az állattenyésztést ismét az európai élelmezésbiztonság és stratégiai autonómia részének tekinti. A Bizottság szerint javítani kell a gazdaságok válságkezelési képességét, át kell hidalni a fenntarthatósági és állatjóléti beruházások finanszírozási hiányát, valamint erősíteni kell az európai termékek külpiaci megjelenését.

A dokumentum emellett – a Kereskedelmi Világszervezet szabályaival összeegyeztethető módon – kölcsönösségi feltételeket helyez kilátásba az importnál. Ez lényegében azt jelentené, hogy az Európába beszállító országoknak bizonyos esetekben az uniós termelőkéhez hasonló termelési követelményeket kellene teljesíteniük.

Ez az egyik legfontosabb versenyképességi kérdés. Az európai gazdáknak magas állatjóléti, környezetvédelmi, nyomonkövetési és élelmiszer-biztonsági előírásoknak kell megfelelniük. Ezek társadalmi szempontból indokolható követelmények, de költségeik megjelennek az előállított hús, tej és tojás árában. Amennyiben az uniós piacra olyan termékek érkezhetnek, amelyekre nem vonatkoznak hasonló szabályok, akkor az európai termelők saját piacukon kerülnek hátrányba - mutatott rá Cseh Tibor András.

A ketreces tartás kivezetésének ára lesz

A Bizottság 2026 végéig tervezi a tojótyúkokra és brojlercsirkékre vonatkozó állatjóléti jogszabályok célzott felülvizsgálatát. Ennek része lehet a ketreces tartás fokozatos megszüntetése, a hím naposcsibék rutinszerű leölésének visszaszorítása és az állatjóléti mutatók szélesebb alkalmazása. A sertéstartás szabályainak módosítására – egyebek mellett az egyedi kutricák visszaszorítására – 2027 második negyedévében tehet javaslatot a Bizottság. Ez tehát nem azt jelenti, hogy 2027-től automatikusan minden érintett tartásmód megszűnik, hanem azt, hogy ekkor kerülhetnek napirendre a konkrét jogalkotási javaslatok és átmeneti időszakok.

A beruházási igény ugyanakkor jelentős lehet. Az istállók átépítése, a férőhelyek növelése és az új technológiák bevezetése sok gazdaság számára csak támogatással finanszírozható. A Magosz főtitkára szerint, amennyiben az átállás költségeit elsősorban a termelőkre hárítják, felgyorsulhat a kisebb és közepes állattartók piacról való kivonulása.

A Copa-Cogeca ezért üdvözölte ugyan a stratégia hangnemének változását, de hiányolja a részletes pénzügyi és végrehajtási ütemtervet. A szervezet szerint nem látszik még egyértelműen, miből finanszíroznák az állatjóléti átállást, az állományok megújítását, a trágyából származó tápanyagok hatékonyabb felhasználását és az innovációt.

Az import egyre nagyobb nyomást gyakorol

Cseh Tibor András szerint, a stratégia hitelességét az dönti majd el, hogy az EU képes-e összehangolni agrár-, állatjóléti és kereskedelempolitikáját. Miközben az európai állattartókra új kötelezettségek várnak, az EU mezőgazdasági importja 2025-ben 9,3 százalékkal nőtt, jóval gyorsabban, mint az export. Brazília az uniós agrárimport legnagyobb származási országává vált.

A dél-amerikai ország a világ egyik legnagyobb marha- és baromfihús-termelője, amely hatalmas termőterülettel, alacsonyabb föld- és munkaerőköltségekkel, valamint kedvezőbb méretgazdaságossággal rendelkezik. Az EU–Mercosur megállapodás további, évi 99 ezer tonnás marhahúskvótát biztosítana a dél-amerikai országcsoport számára 7,5 százalékos vámtétel mellett. A Bizottság szerint ez korlátozott piacnyitást jelent, az európai állattartók azonban attól tartanak, hogy az import elsősorban a nagy mennyiséget felhasználó feldolgozóiparban és vendéglátásban szoríthatja le az árakat.

Az uniós piacra behozott állati eredetű termékeknek az EU egészségügyi és élelmiszer-biztonsági feltételeit teljesíteniük kell, és csak engedélyezett országokból, régiókból és létesítményekből érkezhetnek. A vita elsősorban nem az ellenőrzés teljes hiányáról, hanem a termelési módszerek, az állatjóléti normák és a tényleges végrehajtás egyenértékűségéről szól.

A fogyasztói átláthatóság is súlyos probléma. A friss húsok több kategóriájánál kötelező a származási hely feltüntetése, a feldolgozott termékeknél azonban összetettebbek a szabályok. Ha a termék feltüntetett eredete eltér az elsődleges összetevő származásától, erről bizonyos feltételek mellett tájékoztatni kell a fogyasztót, de a szabályozás nem minden esetben biztosít egyszerűen értelmezhető országmegjelölést.

Magyarország számára is nagy a tét

Az uniós állatállomány csökkenése rövid távon akár kedvezőbb árakat is hozhat a piacon maradó termelőknek. Hosszabb távon azonban nő az importfüggőség, csökken a vidéki térségek gazdasági aktivitása, és gyengülhet a takarmánytermeléstől a vágóhidakon át az élelmiszeriparig terjedő hazai termékpálya - közölte a Magosz főtitkára. Véleménye szeirnt, ezért Magyarország számára az a kérdés, hogy az új stratégia nyomán rendelkezésre állnak-e majd valódi beruházási források az állattartó telepek korszerűsítésére, a járványvédelemre, a trágyakezelésre és az állatjóléti átállásra. Legalább ilyen fontosnak nevezte, hogy az új szabályokat ne egyik napról a másikra vezessék be, hanem kiszámítható, többéves átmeneti időszakot biztosítsanak.