V4 újratöltve: a lengyel tőke keresi a helyét–Magyarország fontos célpont lehet, de nagy a csend most az óriásbank érkezése körül
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA lengyel tőke már nem csupán a kereskedelemben, a jól ismert kiskereskedelmi szereplők révén jelenik meg hazánkban, hanem a befektetésekben is egyre nagyobb szerepet játszik Magyarországon. Az MNB adatai szerint a lengyel működőtőke-állomány 2024 végére 3,2 milliárd euró fölé nőtt, vagyis Varsó már a legjelentősebb külföldi befektetők közvetlen mezőnyéhez zárkózott fel. A folyamat a kormányváltással érzékelhetően fel fog gyorsulni, erre utalt az is, hogy Magyar Péter miniszterelnök megválasztása utáni első útja Varsóba vezetett, ahol kitörő örömmel fogadta Donald Tusk. A V4 és a lengyel-magyar gazdasági kapcsolatok alakulásáról kérdeztük Szakáli István Lorándot, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatóját.
A Tusk-kormány hivatalba lépése óta több, Magyarországot érintő kezdeményezésről hallottunk. Új lendületet kapott a V4, mit várhatunk ettől?
A V4 együttműködés fellendítése várható volt, ha Magyarországon kormányváltás történik. A V4 együttműködés főtengelye ugyanis - megítélésem szerint - mindig is a Varsó–Budapest tengely volt, mert Pozsony és Prága alapvetően pragmatikusabban viszonyul ehhez a kérdéshez. Láthattuk, hogy az elmúlt években a V4 működését alapvetően a Varsó és Budapest közötti politikai viszony romlása gyengítette. Ebben meghatározó szerepe volt az ukrajnai háború megítélésének és az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok eltérő értelmezésének. A kapcsolatok ráadásul már Donald Tusk hivatalba lépése előtt is romlani kezdtek, tehát nem kizárólag a 2023 végi lengyel kormányváltás következményei.
A PiS-kormány külpolitikája sokkal inkább ideológiai alapokon állt, míg Budapest pragmatikusabb, a gazdasági kapcsolatokra építő politikát folytatott. A viszony a PO-kormány hivatalba lépésével tovább romlott, és 2023 végétől gyakorlatilag befagyott a V4 együttműködése. Ebből logikusan következett, hogy ha Magyarországon kormányváltás lesz – márpedig Magyar Péter a kampányban többször is Lengyelországot és Donald Tusk kormányát nevezte követendő példának –, akkor a visegrádi együttműködés ismét lendületet kaphat.
A valódi kérdés azonban nem ez, hanem az, hogy sikerül-e ismét olyan közös ügyeket találni, amelyek mentén a V4-ek a politikai nyilatkozatokon túl is képesek együttműködni.
Az elmúlt 35 év tapasztalata azt mutatja, hogy a V4 mindig akkor működött jól, amikor világos, közös érdekeket tudott azonosítani. Ilyen volt korábban a migráció, az uniós források kérdése.
Ilyen lehet most a következő, 2028–2034-es uniós költségvetési ciklus előkészítése is. Ebben a közép-európai országok közös érdeke lehet, hogy a kohéziós és agrártámogatások súlya ne csökkenjen az uniós költségvetésben.
Felmerült a PKO Bank magyarországi terjeszkedése, AI-együttműködés indult, energetikai együttműködésről is szó esett. Ezek egymástól független ügyek, vagy egy tudatos lengyel stratégiát látunk?
Talán egy kicsit távolabbról kezdeném, de így könnyebb megérteni a folyamatokat. A lengyel gazdaság az elmúlt évtizedben rendkívül jelentős növekedésen ment keresztül. A 2025-ös nominális GDP-adatok alapján meghaladta az ezermilliárd dollárt, vagyis már a világ húsz legnagyobb gazdaságának közelébe került. Tavaly ősszel még arról szóltak a nemzetközi hírek, hogy Lengyelország bekerül a G20-as gazdaságok közé, végül azonban Svájcot nem sikerült megelőznie. Ugyanakkor vásárlóerő paritáson (PPP) számolva a lengyel gazdaság, 2.120 milliárd USD értékével a 20-ik legnagyobb lett 2025-ben a világon. Mindezektől függetlenül is, a lengyel gazdaság felzárkózása Közép-Európában mindenképpen kiemelkedő.
Ráadásul mindezt saját nemzeti valutával érte el, nem az euró bevezetésével.
Így van. Számunkra különösen tanulságos, hogy a legfrissebb adatok szerint Lengyelország az egy főre jutó GDP alapján már az uniós átlag 81 százalékán áll, míg Magyarország 76 százalékon. Néhány évvel ezelőtt még Magyarország volt előrébb ebben az összevetésben. Ez jól mutatja, hogy a lengyel gazdaság az elmúlt években rendkívül dinamikusan fejlődött, elsősorban a belső fogyasztásra és a magas beruházási szintre támaszkodva.
Most jutottak el arra a fejlettségi szintre, hogy a lengyel vállalatok külföldön is egyre aktívabban keressenek befektetési lehetőségeket. Korábban ez nem volt jellemző: a lengyel tőke elsősorban a hazai gazdaság fejlesztését szolgálta. Közép-európai összehasonlításban Magyarország még mindig jelentősebb külföldi befektető/tőkeexportőr, mint Lengyelország. Ahogy azonban megerősödnek a lengyel vállalatok, természetes módon keresik a külföldi terjeszkedés lehetőségeit. Ez ugyanakkor számukra sem egyszerű feladat. A nyugat-európai piacokra továbbra is nehéz betörniük, miközben sokáig arra számítottak, hogy elsősorban Ukrajnában tudnak majd jelentős pozíciókat kiépíteni.
Nemrég Lengyelország adott otthont egy nagy ukrajnai újjáépítési konferenciának, ami jól mutatta, hogy komoly szerepet szeretnének vállalni az újjáépítésben. Sikerülni fog nekik?
Azt is látni kell, hogy a két ország között a háttérben komoly versengés zajlik. Területét tekintve Ukrajna kétszer akkora, mint Lengyelország, a háború előtti időszakban pedig lakosságszámban is hasonló nagyságrendet képviseltek. A lengyeleknek nem titkolt céljuk, hogy a háború után nagyon szoros gazdasági együttműködést alakítsanak ki Ukrajnával. Viszont az elmúlt közel egy év eseményei azt mutatják, hogy a lengyel–ukrán politikai viszony jelentősen megromlott, és ez tartósnak tűnik. Ennek következtében a lengyel tőke ukrajnai megjelenése nemcsak a háború miatt korlátozott, hanem a politikai feszültségek miatt is.
A lengyel tőke ezért új célpontokat keres, és ebből a szempontból Magyarország kedvező terep lehet. Ezt tovább erősíti a jelenlegi baráti politikai viszony Budapest és Varsó között.
Hasonló folyamat figyelhető meg Romániában is: ott is egyre több jel utal arra, hogy a lengyel gazdasági szereplők aktívan vizsgálják a befektetési lehetőségeket. Ehhez Magyarországon még hozzájárul az MBH Bank körüli bizonytalan helyzet is. Éppen ezért teljesen természetesnek tartom, hogy a közép-európai térség legnagyobb bankja, a PKO is vizsgálja a magyarországi terjeszkedés lehetőségét. Elsősorban az MBH vállalati üzletágával kapcsolatban merült fel az érdeklődése. Ezt a kérdést még nem tekintem lezártnak, annak ellenére sem, hogy Magyarországon ezt hivatalosan cáfolták.
Ha egy kicsit ismét a nagy képet nézzük: jó lesz ez Magyarországnak? Ha valóban megindul egy erősebb lengyel gazdasági expanzió, annak inkább előnyei vagy kockázatai vannak?
Úgy gondolom, hogy a lengyel tőke semmivel sem rosszabb, mint a német vagy az osztrák tőke. Hadd tegyem hozzá, hogy ez már a saját véleményem: a közép-európai együttműködés híve vagyok, ezért ezt alapvetően pozitív folyamatnak tartom. Úgy vélem, hogy a régión belüli tőkekapcsolatok erősödése csökkentheti a világgazdasági és részben a nyugat-európai gazdasági kitettséget is. A magyar gazdaság terjeszkedésének is mindig kiemelt célterülete volt Közép-Európa.
Elég csak az OTP Bank példáját megnézni: az elmúlt harminc évben elsősorban közép-európai országokban épített ki meghatározó pozíciókat. A napokban jelentették be eddigi legnagyobb akvizícióját is, amelyet a Baltikum országaiban működő Luminor bank felvásárlásával valósított meg. Korábban többször felmerült az OTP lengyelországi terjeszkedése is, ahogy a Mol lengyel piaci megjelenése is napirenden volt.
Jelenleg még inkább azt mondhatjuk, hogy a magyar tőke hangsúlyosabban van jelen Lengyelországban, mint a lengyel Magyarországon. A lengyel gazdaság elsősorban exportőrként erős a magyar piacon. Éppen ezért természetes folyamatnak tartanám, ha a lengyel működőtőke is nagyobb mértékben jelenne meg Magyarországon. A bankpiac azonban mindig speciális terület. Egy pénzintézet felvásárlása vagy belépése nem kizárólag piaci kérdés: mindig fontos szerepet játszik benne az is, hogyan viszonyul ehhez a politika. Én mindenesetre a közép-európai együttműködés szempontjából ezt pozitív fejleménynek tartanám.
Akkor azt mondhatjuk, hogy végső soron az egész régió nyerhet azon, ha újra megerősödik a lengyel–magyar együttműködés?
Igen, ezt gondolom. Ha a közép-európai országok szorosabban együttműködnek, abból az egész térség profitálhat. A V4 egyik legnagyobb hiányossága éppen az volt, hogy miközben politikailag több fontos ügyben – például a migráció vagy az uniós érdekérvényesítés terén – sikeresen lépett fel, a gazdasági integráció mindig jóval kisebb hangsúlyt kapott, mint amennyit megérdemelt volna.
Pedig a régió erejét hosszú távon éppen az növelheti, ha nemcsak politikai, hanem gazdasági együttműködés is kialakul. Ha sikerül diverzifikálni a tőkekapcsolatokat, akár a tőkeexport, akár a tőkeimport oldaláról, az egész térség versenyképességét javíthatja.
