Bizalmi index

Nem volt eseménytelen napja tegnap a gazdasági szakembereknek. EBRD-országjelentés, inflációs adatok és felminősítésről szóló hírek özönlöttek a hírcsatornákon.



Használt a hangulatnak, hogy a nem túl fényes október havi árindex mellett más hírek is árnyalták a gazdaság megítélését. Az infláció ugyanis továbbra sem kedvünk szerint alakul. Különösen a maginfláció gyorsulása ad okot az aggodalomra, amely az MNB kamatpolitikája szempontjából meghatározó. Szinte bizonyos, hogy a jegybank a következő néhány hónapban nemg változtat a kamatszinten. Felfelé nem akar, mert a decemberi árindexcsökkenés szinte bizonyos, lefelé meg nem tud, mert a következő év első hónapjaiban sem várható az infláció gyors csökkenése.



Az őszi országjelentés-dömpinget lassan úgy megszokjuk, hogy már fel sem kapjuk a fejünket egy-egy újabb vállveregetésre. Ezek azonban legfeljebb külföldi megítélésünk szempontjából fontosak, mert aktualitásuk igen gyakran megkérdőjelezhető.



Ugyanez a helyzet a Moody's felminősítésével. Nem is egészen világos, hogy a hitelminősítők malmaiban azért őrölnek-e lassan, mert óvatosak, vagy egyszerűen a szokásos lemaradásról van szó.



Az indoklásban szereplő "infláció elleni sikeres küzdelem" inkább ez utóbbira utal. A Moody's még tegnapi nyilatkozatában is örvendetesnek nevezte a maginfláció csökkenő trendjét. Utoljára júliusban mérséklődött az említett mutató.



Természetesen egyáltalán nem nagy probléma, ha a külföldnek jó, sőt a ténylegesnél is (kicsivel) jobb képe van az országról. Számomra az inflációval kapcsolatos külföldi vélemények kifejezetten szimpatikusak. Ugyan néhány hónappal korábbi állapotokat tükröznek, de legalább nem befolyásolják véleményüket az egyszeri véletlen sokkhatások.



A várakozások pedig, mint tudjuk, igen fontosak, akár önbeteljesítő jóslatként is működhetnek. Éppen ezért fontos, hogy jó kép alakuljon ki a gazdasági szereplőkben a magyar gazdaságról.



Ugyanakkor nem szabad, hogy ez a kép jelentősen különbözzön a valóságtól. Az emberi viselkedés gyakran fittyet hány a tökéletes piacok elméletére, ez pedig könnyen vezet túlreagálásokhoz. Egy esetleges negatív korrekció a véleményekben nyitott gazdaságokban akár végzetes is lehet. Ez történt a mexikói válság esetében, és -- szerencsére kisebb mértékben -- a cseh lufi 1997-es kipukkanása is ezt támasztja alá.



A jelenlegi pozitív kép azonban egyelőre csak a politika síkján árulkodik túláradó örömről. A tőzsdének nyilván nem a 2000. esztendő lesz a legsikeresebb éve, és a portfólióbefektetések egész éves negatív szaldója szintén nem a megingathatatlan bizalom jele.



Ezen segíthet a mostani befektetői kategóriába sorolás, amely talán a pénzügyi szektorral is elhiteti, hogy a reálgazdaságban minden rendben.