Pénzek tanácsa

Különös érzésük volt a szakíróknak a Gazdasági Tanács (GT) minapi ülésén: miközben zömében terjengős és semmitmondó nyilatkozatok hangzottak el, azon törte a fejét az ember, vajon az egyes gazdasági csoportok milyen céllal jöttek el az ülésre.
A kormányzat célja meglehetősen egyértelmű volt. Számukra az volt a fontos, hogy -- a végre-valahára reálisnak tűnő -- inflációs prognózisát elogadtassa a jelenlevőkkel. Ez kifejezetten nehéz egy olyan konzultatív testület esetében, amely szavazásra, illetve úgy általában döntéshozatalra nem hivatott. Végül néhány szereplő egyetértő felszólalása után a gazdasági miniszter megállapította, hogy az inflációt a többi megjelent is a 8-9 százalékos sávba várja.
Ezt leszámítva azonban valószínűleg senkinek nem volt sejtelme arról, milyen hozama lehet egy ilyen jellegű összejövetelnek. Érdemi javaslatok nemigen hangzottak el. A szakszervezetek többnyire azon -- kormányzatot érintő -- kritikáit ismételték el, amelyek más fórumokon is elhangoznak. A többi oldal is megmaradt a problémafelvetés szintjén, pedig a jelen lévő gazdasági szereplők súlya, a média fokozott érdeklődése és általában a Gazdasági Tanács által betölteni szándékozott érdekegyeztetési (csúcs)funkció ennél nagyobb lehetőséget kínál a szervezetnek.
A parttalannak tűnő egymás melletti "elbeszélgetést" talán csak a munkaadói és kamarai oldal próbálta meg hitelesen a saját javára fordítani, lobbitevékenysége azonban nem tűnt túlságosan előkészítettnek. Ötlet szintjén felmerült itt például a menedzsment részvényvásárlási lehetőségének feljavításával történő tőzsdeélénkítés, és a túlságosan magas áfakulcs versenyképességi szempontból történő mérséklése. (Ez utóbbi egyébként addig, amíg a forint a vásárlóerő-paritáshoz viszonyítva ennyire alulértékelt, aligha veszélyezteti a magyar termékek versenyképességét, vagyis nemigen kell azon aggódni, hogy a magyar vásárlók külföldön költik el a jövedelmüket.)
Feltehető, hogy a kormányzat annak idején azért hozott létre egy ilyen csúcsfórumot, hogy a gazdaság többi szereplője ne csupán gazdaságpolitikai kinyilatkoztatásokból következtessen a gazdasági környezet alakulására. A nyugaton jól működő hasonló szervezetek iránymutatóak a gazdaságban.
Úgy tűnik azonban, hogy a kormányzat hiába próbálja gesztusokkal jelezni, ma már a gazdaság működése elsősorban nem az egyszeri gazdaságpolitikai akciók által determinált. A múltbeli (és sajnos gyakran jelenlegi) tapasztalatok ezt cáfolják.
Hogy a beidegződés milyen erős, arra jellemző, hogy a kormányzat GT-ból való középtávon történő kivonulásának terve éppen a többi szereplő ellenkezésén bukott meg.

Madár István-->