Felmelegített hidegháború
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságVégzetes tévedésnek bizonyulhat, ha az 1972-es ABM-szerződést a hidegháború relikviájának tartjuk -- mint azt Bush elnök az amerikai nemzetvédelmi egyetemen mondta. Lehet, hogy komolyan gondolja, lehet, hogy tanácsadói javasolták: erre hivatkozva adja elő a megújult rakétavédelmi rendszer tervét. Szinte mindegy.
Az ABM, a rakétaelhárító rakétarendszerekről kötött szerződés nem a hidegháború relikviája, nem eldobandó kacat, hanem a korszak szorításában kiizzadt, annak lényegétől teljesen idegen, zseniális találmány: bizalmi elv alapján volt hivatva karbantartani az akkori szuperhatalmi erőegyensúlyt. Egyébként Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó, majd külügyminiszter ötlete volt. Nem is foganhatott volna meg más környezetben, mint a a big business világában, ahol a versengő szereplők nincsenek meg az üzleti bizalom nélkül.
Az ABM azzal igyekezett csökkenteni a nukleáris háború kirobbanásának kockázatát, hogy növelte a következményeiét. Egyik szerződőnek sem lett szabad országa teljes területét lefedő védelmi pajzsot létrehoznia (még az USA-nak sem nagyon lett volna erre akkoriban pénze), ellenben kiválaszthatott egy polgári és egy katonai potenciális célpontot, hogy annak rakétavédelméről gondoskodjék. Aztán 1974-ben egy-egyre csökkentették a védett területek számát.
Ez a megállapodás párban a különböző közegekben végrehajtott atomfegyver-kísérletek tilalmával, a rakétafegyverkezési fejlesztéseket "plafonozó" SALT-, majd a tényleges csökkentéseket előíró START-szerződésekkel tették lehetővé, hogy ma az egész történetről egyáltalán értekezhessünk. Az ABM olyan volt, mint a köszöntésre nyújtott kéz.
George Bush új rakétavédelmi terve ezzel szemben leginkább az ökölre emlékeztet. Ráció is majdnem annyi van benne. A szöveg szerint nem az atomklub tagjai ellen való, hanem a "latrok" váratlan rakétatámadását hivatott még célba érés előtt meghiúsítani. Akkor, amikor a biztonságot újabban aktatáskás terroristáktól féltjük. Nem korlátozódna az USA-ra, hanem kiterjedne a szövetségesekre, amerikai katonák állomáshelyeire (ránk is, nyilván) -- ennek megfelelően több száz milliárd dollárba kerülne; a költségekből -- gondolom -- a kedvezményezettek is részt vállalnak majd. Megvalósulása az "optimisták" szerint 2006-ra várható, katonai szakértők szerint 2020 előtt aligha. Addigra viszont jól elmérgesedhet a hidegháború után kialakult -- még pontosan nem is definiált -- új nemzetközi rend.
Szalay Hanna-->
