Sortüzek árnyékában
Május közepén a magyar sajtó is beszámolt arról, hogy Varsóban végre folytatódik a Wojciech Jaruzelski, Kazimierz Úwitala, Stanisaw Kociolek és további 9 társuk ellen indított per, akiket azzal vádolnak, hogy 1970 decemberében -. a tengermelléki sztrájkok idején -, állami és katonai vezetőkként (Jaruzelski mint honvédelmi, Úwitala mint belügyminiszter, Kociolek pedig mint miniszterelnök-helyettes) törvénysértő módon adták ki azt a tűzparancsot, amely 44 ember halálát okozta. Az 1970-es gdanski, gdyniai, szczecini, elblagi és supski eseményeknek tavaly volt a harmincadik, a Jaruzelskiék ellen indult eljárásnak pedig a tizedik évfordulója.
A szóban forgó ügyben -, melynek főszereplője, a lengyel kommunista párt egykori első titkára, Wladyslaw Gomulka 1982-ben meghalt -, 1990 őszétől öt éven keresztül folyt a nyomozás. Ezt kezdetben a gdyniai haditengerészeti ügyészség vezette, majd az ügy aktái 1993-ban átkerültek a gdanski polgári ügyészséghez, amely 1995 tavaszán végül 12 személy -. köztük Jaruzelski -, ellen emelt vádat. A per első tárgyalási fordulójára azonban csak 1996 tavaszán kerülhetett sor, mivel a vádlottak többször is kísérletet tettek a tárgyalás helyszínének megváltoztatására.
Az 1996. márciusi tárgyalást először azért napolják el igen gyorsan, mert Jaruzelskiék kijelentik: korábbi állami funkciójuk miatt ők csupán az ún. állambíróságnak tartoznak felelősséggel. Ennek bírói hatáskörben történő elutasítását követően viszont azért halasztódik a per, mert a vádlottak távolmaradása okán 1996--98 között a bíróság még a vádiratot sem tudja ismertetni. Ahol ugyanis a legfiatalabb vádlott 65, a legidősebb 82 éves, a vádlottak átlagéletkora pedig több mint 74 év, ott bizony gyakoriak a betegségek, s mint kiderült, orvosilag sem javallt a zötyögős Varsó--Gdansk út megtétele, különösen nem -, mint ahogy az a bíróságnak küldött magyarázatokban állt -. egyedül. (A volt kommunista vezetők közismerten igen magányosak.)
Amikor 1998 júniusában végül mégis sor kerül a vádirat ismertetésére, a bírósághoz újabb javaslat érkezik, mely szerint a vádlottak egy részével szemben -. tekintettel hajlott korukra -. meg kellene szüntetni az eljárást. Az 1999-es esztendő lényegében ezzel telik el, s ennek eredményeképpen két vádlott esetében (Úwitala volt belügyminiszter és Karol Kubalica rendőr ezredes) elállnak az eljárástól. A döntés értelmében a többiekkel szemben is csupán Varsóban folytatható a per. 2000 júniusában Wojciech Jaruzelski ügyvédjei újabb ötlettel rukkolnak elő: mivel szerintük egykori minisztertanácsi tagként a tábornokot csak az állambíróság vonhatja felelősségre, ismét kérik az eljárás megszüntetését védencükkel szemben. A varsói bíróság ezúttal az alkotmánybírósághoz fordul, amely ez év februárjában úgy dönt, a per folytatható a tábornokkal és társaival szemben. A kör tehát látszólag bezárult.
A 2001. május közepén megtartott tárgyaláson a vádlottak ügyvédjei pótnyomozás elrendelését kérik, mondván: mivel egyetlen tényleges elkövető sem ismert (vagyis nem tudni, rendőrök vagy katonák húzták-e meg a ravaszt), nem világos, kinek a parancsára dördültek el a gdanski sortüzek. A bíróság visszautasította ezt a próbálkozást is. Vagyis úgy tűnik, a jogi pingpong időszaka végleg lezárult. Azt hihetnénk, immár valóban ütött az igazság órája.
Van azonban néhány apró eljárási probléma, ami igen kétségessé teszi, hogy a tízre fogyatkozott vádlottcsapat meghallja-e valaha a verdiktet. Itt és most csupán kettőre hívnám fel a figyelmet.
Az első a vádlottak korával és egészségi állapotával függ össze. Az 1999-es -. vagyis közel három éve tartott -. orvosi vizsgálat ugyanis a 78 éves Wojciech Jaruzelski esetében napi 4 órában, a 77 éves Edward Lancucki volt dandárparancsnok esetében napi 2 órában maximálta a bírósági tárgyaláson való részvétel lehetőségét. A 82 éves korelnök, Józef Kaminski tábornok számára pedig csupán 1 órányi pereskedést engedélyeztek a fukar orvosok -. azt is mindössze kéthetente.
Ilyen körülmények között felettébb kétséges, hogy a perben eredetileg megszólaltatni kívánt 1100 tanú meghallgatása, továbbá a 2400 írásos vallomás felolvasása a vádlottak hátralévő életében befejeződhet-e; a számítások szerint ugyanis ehhez -. normál munkamenet esetén is -. mintegy 15 évre lenne szükség. Természetesen, ha csökkentenék a tanúk számát, s heti két tárgyalási fordulót tartanának, úgy az említett másfél évtizedes időszak elméletileg akár 2-3 évre is lerövidülhetne -. teszik hozzá az optimisták. Derűlátásuk azonban nem igazán megalapozott: egy ilyen döntéshez ugyanis valamennyi fél beleegyezése szükséges.
Egyébként is: ha bárki azt gondolja, hogy az 1970 decemberéről szóló perrel lezárható az elmúlt évtizedek lengyel történelmével való szembenézés, nagyot téved. Továbbra sem tudjuk, kik ölték meg Grzegorz Przemyket 1976-ban, kik felelősek a Wujek-bányai bányászok 1981. decemberi haláláért, s ki adott parancsot 1983-ban Jerzy Popieluszko meggyilkolására. A perek már ezekben az ügyekben is jó ideje folynak.
-->
