Hisztéria

Aki hollywoodi filmeken nőtt fel, annak nem okozhatott meglepetést Tom Brokaw magánszáma az amerikai NBC televízió hét végi műsorában. A neves tévészemélyiség könnyeivel küszködve idézte fel, hogy munkatársa miként bontotta fel azt a lépfenével fertőzött levelet, amelyet tulajdonképpen neki szántak ismeretlen rosszakarói. A kolléga amúgy köszöni, jól van, kapja az antibiotikumot, nincs életveszélyben. A közvélemény azonban -- különösen Amerikában -- vevő az ilyen megindító, személyes történetekre: bizonyára jócskán megugrott a csatorna nézettsége.
Nem vitás, hogy az Amerikában kibontakozó, de már Európára is átcsapó lépfene-hisztéria kezd irracionális tartományokba érni. Hiszen eddig mindössze néhányan kapták el az amúgy emberről emberre nem terjedő betegséget, és eddig csupán egy halálos áldozata van a baktériumnak. Miközben az amerikaiak megrohamozzák a boltokat és orvosaikat, hogy gázálarcokat és gyógyszert szerezzenek be a várható támadások kivédésére, aközben reggelire továbbra is jóízűen elfogyasztják mogyoróvajas szendvicsüket, délben behamburgereznek, este pedig snacket rágcsálnak kólával, holott a magas koleszterinszint továbbra is vezető halálok az Egyesült Államokban.
Mindezek ellenére nem szabad lebecsülni a biológiai terrorizmus lehetőségét, mint ahogy a most kibontakozó hisztéria következményeit sem. A jelenség rámutat arra, hogy a mégoly hatalmas katonai arzenállal rendelkező országok is védtelenek lehetnek egy ilyen típusú támadással szemben. Egyelőre ugyanis nem tudhatjuk, hogy a mostani esetek vajon csak előszelét jelentik-e egy nagyobb, hatékonyabb akciónak. Másrészt elgondolkodtató, hogy milyen gyorsan átalakulhat megszokott életvitelünk, gondoljunk csak a hagyományos postai kézbesítés jövőjére.
Mint mindig, most is nyugalomra van tehát szükség, nem árt azonban időben felkészülni a lehetséges forgatókönyvekre.