Figyelmeztető adat

Csak azokat érhette hideg zuhanyként az ipari termelés markáns szeptemberi csökkenésére utaló adat, akik eufóriába estek, amikor a kilencedik hónap tényleg kiváló folyó fizetésimérleg-számait tanulmányozták.
Egy normális gazdaságban a lassulást javuló egyensúly kíséri. Magyarország gazdasága pedig a jelek szerint e téren is immár a "normálisak" csoportjába sorolandó. A bruttó hazai termék gyarapodása negyedévről negyedévre lassul, a még nem is olyan régen két számjegyű (húsz százalékot tartósan meghaladó) viharos ipari növekedés szeptemberben pedig már 3,7 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól.
Ugyanakkor példátlanul jó a folyó fizetési mérleg (ki várta volna a szeptemberi -- előzetes -- 73 millió eurós aktívumot?), és a sokat átkozott infláció is a kilencvenes években nem látott mélységbe, 8 százalékra szállt.
Tipikusan az "egyik szemem sír a másik meg nevet" esettel állunk szemben.
Magyarország fő gazdasági partnerénél, Németországban inkább már csak sírnak. A német lapok címeiben egyre gyakrabban tűnik fel a recesszió, a gazdasági hírekben az dominál, hol hány embert bocsátottak el. Hovatovább abban kell reménykednünk, ne legyen a magyar növekedési ütem kétszerese a németnek. (A nulla duplája is nulla, nem is beszélve a mínusz tartományokról.) Jelenleg szerencsére korántsem tartunk itt. Mértékadó közgazdászok borús jóslatai is csak azt valószínűsítik, hogy a GDP gyarapodása valamelyest 4 százalék alá száll az idén. (Igaz, ezen belül már nem az ipar, hanem a szolgáltatás lesz a húzóerő).
Természetesen senki sem hiszi, hogy -- ösztönző programok, Széchényi-plusz ellenére -- a magyar gazdaság tartósan fityiszt mutathatna a recessziónak, ha Nyugat-Európa tényleg belemerül. A valutaalap mindenesetre gyarapodást, igaz, csak 1,6 százalékosat jósol jövőre az eurózónának.
A magyar ipari termelés zsugorodásáról szóló adat azonban figyelmeztetés. Azt mutatja, hogy végső soron együtt sírünk-nevetünk azokkal az országokkal, amelyekkel unióra kívánunk lépni.